Száz év hűség

Már gyermekkoromban is rácsodálkoztam. Megfogott rendkívülisége. Nagyobb, terjedelmesebb volt a "társainál" és ma is megállja a versenyt az összehasonlításban.
Nem csak kiterjedése, de formája is nagy hatással volt rám. Nézegettem, forgattam, nehéz testét aztán a helyére tettem.

Most ismét elővettem. Jó okom van rá. Nem is lehetne nála jobb barát és tanácsadó ma sem.

Ez egy több min száz éves könyv. Imakönyv. Valamikor kapocs fogta össze a lapjait, de a kapocs eltűnt róla. Nem az a kapcsos imakönyv, amit megénekelnek, "kapcsos imakönyv a kezében", mert több mint ötszáz lapja van. Ezer oldalas. Ki adta ki, mi a neve, nem tudom, hogyan került a családunkban ez a könyv, ki vette, vagy ki ajándékozta nekünk, sajnos soha nem kérdeztem nagymamámtól, akinek gyakran láttam a kezében.

Szép kivitelű. Drága (nekem legalábbis az) emlék.
Megviselt, megsárgult lapjait most is szívesen forgatom. Megsímogatom a borítóját, -mely itt-ott már hiányos- féltem, őrzöm.
Szép sötétbarna fedelén a felfeszített Jézus van. Nem síkban ábrázolva, hanem három dimenzióban. Maga a borítókép sem sima. A kereszt mélyítve van a tér közepén egy szép formájú, stilizált -talán- ablakban. A kereszt körül motívumok vannak. Csavarodó, más-más irányba futó indák, pontok vonalak, jelképek. Csillag a négy sarkon, (már kopott) napsugarak a kereszt körül. A könyv amúgy még ép, a gerince jó tapintású, de összességében javításra szorul. Vagy talán így szép? Így maradjon meg örökségül?

A könyveknek is sorsa van. Habent sua fata libelli -mondja latinul a történelem. Sorsa van és küldetése. örök küldetése. Tartós mondanivalója, melyet nem változtathat meg, mint a ember a maga nézeteit. A széliránytól függően.

Mit ajánlhatnék én ebből a könyvből, mint mai olvasmányt, vagy inkább elmélkedést, mint ami a nagybőjtben is a legdrámaibb, mint ami leginkább megfogja az ember lelkét. Megfogja, vagy megérinti. Erős érintéssel, felszabadult boldogsággal. Nehéz időkben, nehéz érintés. Nehéz sorsokban nehéz mondanivaló. Nehéz, mint a kereszt. A golgotai ereszt.

Olvasom, amennyire tudom átélem a virágvasárnapi passiót. Némileg különbözik a ma használt történelmi leírástól. A lényeget tekintve persze nem, hogy is lehetne más!

A virágvasárnapi passiót valószínűleg mindenki otthon mondja. Nem közösen, orgonakísérettel, hanem bánatosan és félve, magunkba roskadva.

Vázlatosan bemutatom a virágvasárnapi passió képét, az én szeretett könyvem alapján.

Nyolc helyszínt mutat be Máté apostol. (Máté 26 28)

Első helyszín a poklos Simon háza Betániában.

Betánia Jeruzsálemnek szinte elővárosa. Nincs messzebb a szent várostól, mint tőlünk a peresi Szent Egyed. Alig több mint két kilométer. Egy szokatlan hely, elüt a környezetétől. Már a népesség összetétele is más mint a körülötte lévő településeknek. Lakói ugyanis zsidók, de nem judeaiak, hanem galileaiak. Galilea Jézus gyermekkori helye. A galieai zsidók heves vérűek. Lázadók. A forradalmak tűzfészke Galilea. Némileg meg is vetett országrész, az ismert mondás is így szól."Mi jó jöhet Galileából!".
Betániában viszont más a helyzet. A szenvedés városának mondják. A kiváltó ok pedig az, hogy számos gondozóház épült, ahol a legsúlyosabb betegeket gyógyítják. Lépten-nyomon az elesettség, a szenvedés, a vég, a halál.
Betániában él -mint tudjuk más evangéliumi leírásból- Mária és Márta. Jézus vendéglátói. És követői. A serény Márta és az áhítatos Mária. De itt él Lázár is, Jézus barátja, akit halottaiból feltámaszt az Üdvözítő.
Hogy ki volt poklos Simon nem tudjuk.
A passió innen idul, poklos Simon házából. (Ezt máshol nem olvastam, csak ebben az imakönyvben)
Asszony drága kenetet hoz, melyet Jézus fejére önti. Ez a legdrágább vendégnek kijáró udvariasság.
A tanítványok nem nézik ezt jószemmel. Egyik sem kívétel. Minek ez a nagy pocsékolás -mondják. Mennyi szegénynek jutott volna ebből kenyér, ha értékesítjük, hangoztatják szemforgatóan. Júdás a leghangosabb a tiltakozásban. Júdás tanult ember, nem egyszerű halász mint a többi. Mások voltak az ambíciói is nyilván. Felfelé törők, uralkodni vágyóan. Nagy üzletet lát az apostolokhoz való csatlakozásban is. Pénztárnok, olyan bankár féle. A rosszabbik végéből. Megszületik az elhatározás, a kenet, melyet Jézus fejére öntöttek, végkép az utolsó csepp volt a pohárban.
Elmegy a papi fejedelmekhez és megalkuszik az árulás ellentételezéséről. Harminc ezüst az ára.

Második helyszín: az emeleti terem
Hol készítsük el neked a husvéti ételt -kérdezik a tanítványok.
Így jutnak jeruzsálem egyik házában, az emeleti terembe, mely végül a világmindenség legfontosabb ünnepi termévé vált.
Együtt van mind a tizenkettő Jézussal. "Egy közületek elárul ma engem"- mondja Jézus. (Az "üzlet" már megköttetett.) Arra a végső útra, mely mindannyiunk megváltása lesz, már az első lépés megtétetett.
"Vegyétek és egyétek.... Igyatok ebből mindnyájan". Kenyérből Krisztus teste, a borból az ő vére lett. A világ nem egyik, hanem a legnagyobb csodája. Az Átváltozás. Konszekráció. Az a pillanat, amiért érdemes ma is részt venni a szent áldozatban. A éegnagyobb ajándékunk, melyet kaphatunk az élettől.

Harmadik helyszín az Olajfák hegye.
Nem magas hegy ez. Betániból nézve alacsonyabb térszintű mint a magasfennsíkon lévő város.
"Ti mindnyájan megbotránkoztok ma bennem -mondja Jézus a tanítványoknak. Csendben mondja de ez a csend máig hallatszik. Nekünk is szól! Gyertek majd utánam Galileába. (Feltámadásomat követően). Te pedig Péter, háromszor tagadsz meg engem -mondja a későbbi apostolfejedelemnek. (A mi bűneinket, árulásainkat is már előre tudja).

Negyedik helyszín a Getsemáni kert.
Jézus félrevonul a többiektől, imádkozni akar, az Atyával még utóljára beszélni. Magával viszi Péter, Jakabot és Jánost, a Zenedeus két fiát. Kiderül most az apostolok állhatatlansága, gyenge , elviselődötté maradt tete de leginkább az ingatag hitük. Három alkalommal találta alva őket Jézus.
Az áruló Júdás betartja szavát, csókkal jelöli meg azt, akit el kell fogni. (Vajon nekünk az életben hány hasonló csókunk volt? Júdáscsókunk!- ha átvitt értelemben is).

Ötödik helyszín Kaifás főpap háza.
Te vagy-e a Krisztus, az Isten fia? -kérdi a ravasz főpap.
Közben, az udvaron Péter háromszor árulja el Mesterét.

Hatodik helyszín Poncius Pilátus helytartónál.
Tudjuk, Nagy Heródes halála után a trónviszály megoldására a zsidókat leigázó római császár helytartót nevez ki Judeában. Teljhatalommal bírót. Élet és halál fölött itélkező bürokratát.
Te vagy a zsidók királya -kérdezi Jézustól. Kérdezi és állítja .Te mondád- mondja Jézus.
Mindeközben Júdás rádöbben égbekiáltó vétkére és vissza viszi a harminc ezüstöt. (És önkezével vet véget életének)
Kit bocsássak el -mondja Pilátus, a veszélyes bűnöző, többszörös gyilkos Barrabást vagy Jézust? -ad még egy utolsó esélyt a népnek, hogy őket jobb belátásra bírja, mert megvolt győződve Jézus ártatlanságáról. És a nép, az ezerarcú nép, a hűtlen és ostoba most halálát kívánja annak akit királyként fogadott a városba jövet néhány nappal ezelőtt. Igen a nép, néha nem bölcs, hanem buta is. Korlátolt is. Megvezethető.
Jézust a nép haragját csillapítandó, Pilátus megostoroztatja.

Hetedik helyszín a Tanács háza.
A fájdalmak betetőzésére töviskoszorút tesznek Jézus fejére. (A főt, mit égi bérre százszorta érdemesb, szúr vad tövis fűzére -így még dicsőbb, nemesb -énekeljük e titok lezárásaként) Hogy ez valóban tövis volt, vagy a tövisvirágból font koszorú, az most másodlagos kérdés, mert a fizikai fájdalomnál sokszor bántóbb a megszégyenítés. A lelki gyötrődés.

Nyolcadik állomás a Golgota hosszú útja.
Jézus mellé két bűnözőt feszítenek meg. Az isteni jóakarat és megbocsátás végtelenségét mutatja, hogy a jobb lator, aki megbánta bűneit és kinyilvánította Jézus ártatlanságát, vagyis ezzel azt, hogy tanítványává nevezi ki magát, bűnbocsánatot nyer. Azóta így ismerjük ezt az embert: Szent Dizmász a jobb lator.

Az én könyvem így vezetett engem e hosszú úton. Alkalmat adván arra, hogy számba vegyem múltamat, jelenemet.

Nem is értem ezután, azt, hogy miként lehet egy -remélhetőleg- átmeneti karantén észbotóan nehéz. Nehéz ugyan, belátom, de csak annak, aki önmaga kicsinységével van eltelve. Javaslom kapaszkodjon abba, ami rajta segít.
Talán egy ilyen könyv, mint amilyen az én öröklött könyvem, melyben a világ kimondottan is jelen van, a másik világ pedig rejtetten, hasznos lesz számára. Nem csak egy-két alkalommal, de remélheti, hogy örökre.