A kimaradtak (2)

A vaskos paksamétát hóna alá csapta és csak úgy gyalogosan elindult a falu déli irányában, ahogyan a főút is igyekszik elhagyni a települést.
Azon gondolkodott, miképpen lehet a por anyag is, meg szellem is. Hogy csípi a szemét amikor a szél belefújja más tekintetben pedig nem is az érzékszerveivel vesz róla tudomást hanem rátelepszik a lelkére. Az egyik anyag, amit érzékszerveinkkel felfogunk a másik pedig ....szellemi természetű,melyet lehet a lélek működésének is nevezni. Ez viszont az anyagon túli világból, a transzcendentális világból származik. Bálint Sándor professzor úr sokat mesélt erről a hosszú, gyalogosan megtett utakon, míg egyik tanyából eljutottak a másikba.

A"Dúvad" előadása is eszébe jutott, -nem régen, tavaly vizsgázott filozófiából.
"Dúvadnak" nevezték a filozófia tanszék vezetőjét, bumfordi testtartásáért és nem utolsó sorban, a vizsgáztatási módszereiért.
Kedvenc témája volt neki a Milétoszi filozófiai iskola, és ezek képviselői, Thálész, Anaximandrosz és a többiek, Anaximenész és így tovább. Mind a materialista szemléletű, az anyag elsőbblegességét képviselő világ megalkotói. Kr. előtti századokban éltek.

A Hunyadi utcát gyorsan megtalálta, ezt kereste.

Történt ugyanis, hogy népszámlálás volt az országra kiterjesztően és kérdezőbiztosként őt javasolta az iskola igazgatója. Fiatalember, "se kutyája se macskája". Legalább jobban megismeri az itt élő embereket, családokat, ha ellátogat hozzájuk és a kérdezőbiztosi feladatának megfelelően információhoz is jut,felhasználhatja a tanítás módszereinek finomítására.

Izgult is egy kicsit, miképpen tud megfelelni feladatának. Ebben a zűrös időben, háttérképet a falu szörkesége hordozta szegény ingerek jelentettek. Nem motiváló, nem inspiráló világot hordoz magán a falu. Az ilyen környezetben vagy a kocsmát találja meg, vagy tudós emberré képezi ki magát, mert nincs más ami lekötné teljes idejét és energiáját. Erre a veszélyre, az elszürkülés veszélyére csoportvezető tanára egy fiatal adjunktus gyakran figyelmeztette őket.

A keresett házat az utca felénél találta meg.
Sok ilyen házat látott az Alföldön. Csak azok színesebbek voltak és tehetősebb lakókat feltételeztek mint itt ez a Hunyadi utca, melyben biztosan derék emberek élnek. Szorgalmasak, munkaszeretők. A vendégnek nem mutatnak ajtót még akkor sem ha idegen. Ebben reménykedett.
A ház homlokfalán (oromzatán) keresztet lát, ezt jó jelnek véli. A fürgát nem olyan díszes mint pl Algyőn, vagy Szeged városának falusias környezetében. Évszám kirajzolva, az építés éve valószínűleg, tulipán motívummal és középen itt is egy kereszttel. Napsugaras mintájú házak után ezek szerényebb díszítésűek -állapította meg.
A kerítés dűledezőfélben, a bejárati ajtók, nagykapu, kiskapu, épségben, gyorsan fordulnak a sarokvason.
Akadály nélkül léphetett az udvarba, mert a kiskapu, mintha vendéget várna a ház ura, félig nyitva volt.
A körtefa közel a kerékhajtotta kúthoz, egy fekete színű, korcs kutyát tartott fogva, minekután a gazda vékony lánccal a törzséhez kötötte. Néhányat vakkantott a kutya, amikor belépett Ferenc az udvarba.

Egyenes ház, elől is szoba, hátul is, a kettő között úgynevezett konyha. Tudta láttatlanul is a ház beosztását. Elől tiszta szoba -ahogyan nevezik- alig használják. Szekrényekkel, ágyakkal, jó magasan felvetve, hogy lássa a betérő, a menyecske nem szegény házból való, gazdag a hozománya. Hogy itt így van-e vagy másként M I házában azt nem tudja, csak a falukutatásbeli tapasztalatából mondja és feltételezi.
A konyhának nevezett középső helység nem kicsi lyuk, hanem tágas, mert itt fogadja a gazda a vendégeit, itt gyűlnek össze télen a szomszédok beszélgetésre. Az asszonyok fonnak vagy más módon kézimunkáznak, az "emberek" vagyis a férfiak a tűzhely köré telepednek. A legtöbb funkciója a konyhának van.

Nyitott folyosó van az előtérben, faoszlop lábakon áll itt a meghosszabbított tető. A konyhába lehet innét közvetlenül bejutni, ahol -tájszólással élve- saroglya, vagyis kis léces ajtó védi a házat, és rajta keresztül jut az ember a konyha ajtajáig. Ezt éjszakára bezárják -látta több faluban.

Ferenc szembe találta megát -míg a házat szemlélte és emlékeit gondozta- egy férfival, aki a konyhából kilépve a kutya jelző ugatására nézett ki az udvarra.

A két férfi a fiatal H. Ferenc tanár és az idősödő házigazda szó nélkül kezét nyújtott a másiknak. "Itt a kezem nem disznóláb" mondta az idősebb végül, idézte régi idők paroláit.A szabad világhoz szokott emberek, szökött katonák, betyárok ugyanis disznóláb formájú fegyvertartóban rejtették el a lőfegyvereiket és a mondással azt igazolták: békesség jegyében jöttem, nézd meg a táskámat, nem disznóláb formájú, fegyvertelen ember vagyok, hát bánj emberségesen velem, miként nekem is ez a szándékom veled szemben.