Itt vagyTartalom / 4-ik folytatás
4-ik folytatás
Közbevetőleg jegyzem meg, talán nem érdekes téma sokaknak arról az időről írni vagy azt hallgatni, olvasni ami 30 évig tartott, az 1960 és 1990 közötti időben, a magyar falu és így Dány község életében is. Nem elég "cuccos"! De senki nem vetheti szemére annak aki erről szól kisebb-nagyobb részletességgel, mert az akkori paraszti (dányi) élet belénk égett. A falu, a családjaink szenvedése és fájdalma. Persze öröme is és sikere is. Így igazán szólhatunk róla. Nyomot hagyott rajtunk az akkori élet. Suhanó sólymok surranó szárnyán repült az idő és eljutottunk a 21-ik század már majdnem első negyedéig. Nem csak elméleteket mondunk, száraz történelem unott lapjait nézegetjük, hanem azt is kutatjuk, miért lett életünk olyan, hogy azt érdemesnek tartjuk elemezni. Talán rájövünk valamire, és ha így lesz akkor az nem csak megnyugvást jelent hanem üzenetet is. Annak üzenetét, hogy ne passzív résztvevői legyünk világunknak, olyan emberek, akikkel mindent meg lehet csinálni. Akiket könnyűszerrel el lehet tántorítani iagzuktól és bódított állapotba lehet tartani.
Annak a munkás-paraszt kormánynak döntése, döntései érvényesültek, akik magukat forradalmi kormánynak nevezték. Az a kormány csak nevében hordozta egyenlőséggel a munkás és a paraszt fogalmát, mert valóban a valóságban a "munkás" dominált. A munkások osztályt alkottak (munkásosztály), míg a parasztság csak réteg volt. Miként az értelmiség is. Az osztálytársadalom elitje -legalábbis szóban és propagandában) az egységes munkásosztály. Hogy miért, azt itt nincs idő, hely kibontani.
Mi lett az önálló, felelősen gondolkodó és történelmi tradíciók évszázados értékeit hordozó, parasztsággal, mint a társadalom gerincével. Persze ez a gerinc tűrhetetlen jelenség volt a hatalom szemében, mint azt fönt már jeleztük.
Az élet megváltozott a családokban és az értékek keveredése zavart okozott az egyénekben.
Az önálló paraszti múlt az enyészetté lett. Brigádokba sorolták az embereket, brigádvezetők adták ki és ellenőrizték a munkát. Kreatív múlt helyett szolgák lettek. Divergens, szétágazó és okszerű gondolkodásuk elmúlt, csak a végrehajtó szerepére szorították őket.
Roppanó energiák gyűltek az emberekben és belső, tehetetlen lázongás emésztette őket.
Tanulságos példája annak, miként kell az embereket háttérbe szorítani, tehetségüket visszafejleszteni, történelmi múltjukat felejtetni, visszaszorítani a valamikori értékeket a lélek legmélyére.
El kell venni az időt tőlük! Ez az egyszerű képlet!
A tsz-ben töltött napi munka után. Jött a háztájiban adódó feladatok ellátása. Kimenni a kertbe kapálni, a kijelölt háztáji földre ültetni, vetni úgy mint azelőtt.
A gyermek házépítésébe besegíteni.
A házakat kalákába építették. Ma nálunk gyűlnek össze a jó barátok,, munkatársak a házalap betonozására, falak "felhúzására", vagy éppen a régi ház bontására. Holnap vagy a jövéhét végén, szombaton és vasárnap ugyanez másnál játszódik le. Nem kupicával mérték a reggeli pálinkát és nem egydecis poharakban a bort. A sör, hogy kellőképpen lehüljön, a pincében vagy a kút mélyén várta sorát.
Holt fáradtan kezdődő hételeje, végkimerülésig való munka hétvégére.
Nincs pihenőnap. Ünnepnap mégúgysem.
Elmarad a templom, a vasárnapi mise. Marad délutánra a futballpálya, a kocsma, a presszó.
Rövid öregkor, gyors halál. Ez az út vége. (Gyarapodó, anyagi értékekben egyre bővülő környezetben)
A tsz-ben a tulajdonosi tudat és ezzel járó büszkeség napról-napra csökkent. Az űrt ki kell tölteni valahogy. A valódi értékek helyére pótcselekvések és hamis értékek (vagyis értéktelenségek) tódultak.
Lelki válságok és a kicsinységérzet mint szú a fát, rágta belülről az embert. Főleg az idősebb korosztály látta ennek kárát
Nem véletlenül alakult a világ teremtése is úgy, hogy hat nap után az Úr pihenőt adott magának.
Az anyagi világ gazdagodott a lelki világ összébb húzódott, sem ennek sem annak a regenerációja nem történhetett meg, mert a matériális világ, a szellemi lét támogatását nem élvezhette, úgy mint azelőtt, mert felborult a rend, a harmónia, és helyére armageddon költözött.
A két világ, a kapitalizmus és a szocializmus egymás testvére, mely a gazdaságban, a munkában, a folyton folyvást való termelési növekedésben mint sziámi ikrek összenőttek.
A különbséget a kettő között az biztosította, hogy a szocializmusban tervgazdálkodás folyt, vagyis felülről ideológiai alapon irányították a gazdaságot, a kapitalizmusban ezt a szerepet a piac tölti be.
Ma ebben a kevert világban él az ember. Lelki és testi válságok közepette. Értékhiányos környezetben és a kevert értékek rendszerében.
Ha kutajuk az anómia eredetét, és azt vizsgáljuk, miként önthet el bennünket a szemét a falvakban (városokban) miként váltunk normaszegővé, ennek okát a leírt társadalmi jelenségben megtaláljuk.
Véleményem szerint.
Én csak -orvosi szóval- látleletet kívántam készíteni. A pontos diagnózist el lehetne, el kellene végezni a mi, helyi társadalmunkban is, vagyis Dány község viszonylatában. Erre épülhetne a terápiás kezelés és így lenne remény arra, hogy a beteg meggyógyul.
Dányban is és Magyarországon is.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges