3-ik folytatás

Mozgalmas idő kezdődött a falvakban, így a mi községünkben is. Mozgalmas, fordulatos a szó fizikai és társadalmi értelmében.

Nem tudott -és nem is akart- minden ember a tsz-ben -mint mondták az elején az emberek, a tszcs-ben dolgozni, utalva a nemszeretem első és második típusú termelő szövetkezeti csoportokra-, melyek az ötvenes évek elején szerveződtek több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

Községünkben (is) munkaerő kínálat alakult ki és megindult a közeli városokba, elsősorban a fővárosba a munkahelykeresés. Az ipari szféra, a szolgáltatások, a különféle üzemek gond nélkül fogadták az új munkásokat, akiknek szakmai végzettség híján segédmunkás majd betanított munkás által elvégezhető feladatot kínáltak. Ez az időszak volt országunkban az úgynevezett extenzív iparfejlesztés, amikoris a létszámbővüléssel értek el nagyobb és mindig nagyobb volumenű termelési eredményeket.

A termelőszövetkezetek lassan megerősödtek, biztos kereseti forrást jelentettek tagjaiknak és alkalmazottaiknak.

Új, mondhatni csak magyarországi példa alakult ki, az úgynevezett háztáji gazdálkodásokkal, mellyel a hasonló szocialista országok az un keleti tömbben nem éltek. A háztáji gazdaság alapjait a nagyobb kertek és a szövetkezet által biztosított bizonyos nagyságú földek jelentették. A tsz szakembert is alkalmazott ezek segítésére és más módon is közrejátszott az eredményességében.
A megtermelt növények értékesítése a "pesteleji" (Rákosliget stb) piacokon történt.
A hízósertés és hízómarha értékesítését felvásárlással államilag is támogatták.

Azok a családok, ahol felnőtt és munkaképes emberek voltak, több csatornán keresztül jutottak rendszeres bevételhez. Kialakulófélben volt a a parasztpolgári lét ami a gazdasági életet és megélhetőséget illeti. A közvetlen megélhetésen túl a családok felhalmozni is tudtak, ami az életszínvonal anyagi természetű javulását eredményezte.
Új házak épültek, tartós fogyasztási cikkek gazdagították a háztartásokat és a személygépkocsik is megjelentek a falu poros utcáin. (A családok infrastuktúrális vagyonának színvonala előtte járt az állami szférát jelképező tanácsoknak. Vagyis gazdagabb, tehetősebb volt a szerencsés körülmények között gazdálkodó család mint az államot jelképező tanácsi szervezet. Ez belvillongásokat és hatalmi harcot is gerjesztett a tanácsok és szövetkezetek között.)

Új hatások, új benyomások, új élmények birtokában a gondolkodásmód is megváltozott. Előtérbe került az anyagi értékek rendszere.

Mi történt az ifjúsággal? Korosztályom tagjaival, akik az "életet" párhuzamosan kezdték a szövetkezeti léttel, 14 - 15 évesen.

A lányokkal kezdem ez egyszerűbb kérdés. A lányok jövőképe a családalapítás volt, magyarán szólva a férjhezmenés. Szövetkezeti bedolgozás (Gobelin) és a családi munka ellátása töltötte ki napjaikat. (Besegítés a szülőknek, nagyszülők gondozása kisebb testvér felügyelete. Nagyon hasznos munkát végeztek ezzel.)

A fiúk közül középfokú iskolába kevesen mentek. A szülő vagy rokon magával vitte pesti munkahelyére. Korán lett fizikai gyári munkás, korán kapta azokat az élményeket, amelyeket a város alakít ki és nem erősítette az itthon tpasztalt élményeit. Konzervatív élmény helyett városi, urbánus utat választott magának.
Vagy ha markánsan nem is, de a kevert élmények és értékek erősen igénybe vették jó, vagy jóra irányuló döntésképességét.

A szociológia tudománya használja az úgynevezett társadalmi és egyéni mobilitás fogalmát. Erről szólnom kell mert így fogjuk megérteni és megitélni jobban ennek a kornak a többi hozadékát.

A magam példáját mondom, hogy másra ne mutogassak. Én is és osztálytársaim közül néhányan (nem mindenki) a továbbtanulást választotta. Vagy gimnáziumba ment, vagy szakmunkássá képezte ki magát a szakmunkásképzés három évig tartó ideje alatt. Nyilván aki szakmunkás lett előbb jutott sajátkeresetű kenyérhez, mint az, aki a hosszabb tanulási időt választotta.

Az én szüleim szervezett szakmai képzésbe nem részesültek. De társaim szülei sem. A kor, a szocialista ideológia a parasztember tudását nem vette figyelembe. Nem értékelte. Ezért nagyon "sántít" amikor csak az iskolai végzettség alapján itéli meg valaki a tudást. A parasztember tudása nagy volt, széleskörű, felölelte a mezőgazdasági munka szinte teljes vertikumát, az állattenyésztéstől kezdődően a földművelésen át egészen a szerszámok elkészítéséig, sőt az állatgyógyászatig is. Nem beszélve, hogy a természettel "beszélő" viszonyban volt és a csillagokkal is, hogy megítélje: lehet-e holnap szénát kaszálni megáztatja -e azt az eső. Mert ez rontana minőségen. Ezt a tudást a parasztember tudását és a falun élők tudástömegét a rendszer teljesen figyelmen kívül hagyta.

Ha a szülő nem szerzett szakmai bizonyítványt valamelyik iskolában, de a gyermek igen mert elvégezte a szakmunkásképzőt, akkor ezt a szociológia úgy értelmezte, hogy a gyermek a szülő fölé emelkedett. Ez volt az egylépcsős társadalmi mobilitás. Ha tanár lett, főiskolát vagy egyetemet végzett akkor már kettő vagy három lépéssel szülője fölé nőtt. Kétlépcsős sőt háromlépcsős mobilitás történt.

Amikor kb tíz év múlva már tanárként munkába álltam az iskolában, akkor megbízott az igazgató a pályaválasztás segítésével, mert már szinte minden nyolcadik osztályos tanuló vagy szakmai képzésre jelentkezett, vagy gimnáziumba ment.
Uralkodó társadalmi megítélésben tehát a szövetzetek megalakítása azt eredményezte, egyéb tényezőkkel együtt persze, hogy minden dányi gyermek szinte a szülő fölé "nőtt" növekedett a társadalmi mobilitása. Ezt intergenerációs, vagyis a korosztályok között generációk közötti mobilitásnak hívják.

Érdemes viszont egy másik jelenségre is felfigyelni. Ez pedig az esti tagozaton történő továbbtanulás a hetedik, nyolcadik osztály megszerzéséért vagy egyenesen az érettségiért. Becsülendő ez a munka mellett történő továbbtanulás is. Ezeket a munkehely támogatta, kedvezményekkel vagy egyéb módon. Ezt generáción belüli vagyis intragenerációs mobilitásnak nevezzük
Ez többnyire azon harminc év alatt következett be, amíg fennállt a tsz rendszer a falunkban.

Ez is egy nézőpont, semmiféleképpen sem szabad elhallgatni, pláne lebecsülni.
A tsz időszakának hozadékáról szóltam fennebb, majd rátérek arra is, mit vett el tőlünk ez a kor.