Emberek és csoportok a helyi társadalomban

Szántó-vető ember volt a nagyapám és az édesapám is. Nekem sem szántak más sorsot születésemkor, úgy gondolom. Földművesek voltak a szüleim, a nagyszüleim is és ezt generációkon átívelő történelmi hagyatéknak szánták.Majd a nyomukba lépek, úgy gondolták, ezért mindent megteremtettek annak érdekében, hogy nekem ne legyenek olyan gondjaim az életem során, hogy ha majd gyermekeimnek én is átadom ezen Istenhez közel álló szakmát, foglalatosságot,ha földművest nevelek én is a megszületendő gyermekemből, tehát ne legyenek olyan gondjaim, amelyek ezt megajadályoznák. Nem a flaszterra szánták a dányiak gyermekeiket, hanem a természet ölére. Ott ahol találkozik a reggel felkelő napsugár a friss és reménykedő akarattal.
El is terjedt országszerte: a falusi paraszti élet alapja és szimbóluma a zsalugáteres zöldre festett, nyíló muskátlival díszített ablakok (Piros fehér, zöld mint a magyar trikolór, a nemzeti zászló). Az istállóban legalább két fejőstehén, borjakkal, üszőkkel, termetes bikákkal, két szép ló a lóállásban, csikóval, baromfiak az udvaron, szérűskertek boldog lakóinak csivitelése és természetesen föld, temőföld kellő mennyiségben.

Vajon milyen lett az én generációm, akik a második világháború befejezésének idején születtek?

Történelmi veszteséget értünk, mert az elődeim álmát, ezt a minden nehézsége ellenére is szép munkát, nem folytathattuk, vagy kinyílt inkább a világ előttünk, más irányba tekinteni és lépni?

A föld művelője csak olyan ember lehetett, aki mindazt a szakralitást átvette amit a föld sugallt. Mert a föld, a termőföld, nem csak tárgya volt a munkának, hanem társa is a földművelő embernek. Az Isten előbb teremtette a földet, mint az embert. Ez az elsőbbség, az elsőként született élet jogával bír. Egy olyan adománya volt ez a Teremtőnek, amelyre nem csak emberi életet lehetett építeni, hanem életmódot, életstílust is. A jövőt rajzolta ki az ember számára és azt a biztonságot, amit csak azok élvezhettek, akik Istentől származtak. Mivel a biztonság nem csak az e világi létben való helytállás, hanem a túlvilági remények is egyben, egy bonyolult, áthagyományozó minta állt előttünk. És mivel minden ember az Isten teremtménye, mindenkinek szánt egy mennyei tisztaságú életet, de az ember ezt elutasította. És mindig, vagy majdnem mindig elutasítja. A mai időkben is.

Az ember történelme során, mindent, vagy majdnem mindent elrontott.

És itt állunk megfosztottan, kifosztottan egy bár emberek által vívott, de embertelennek is nevezhető harcban. Harc az életért és harc azért a szakralitásért (szentségért) amit a Teremtésben elnyertük.

A mi nemzedékünk a második világháború ivadéka.
Apáink vagy a fronton meghaltak, vagy a Gulágon raboskdtak, a szerencsésebbeket haza segítette az Isten a harctérről. De mi várta őket? Vesztesként fejeztük be a második világhaborút, mint minden nagy küzdelmet ezt megelőzően.

Várta őket egy átmeneti állapot, 1948-ig tartóan, demokratikus államrend, melyet felváltott Moszkvából küldött részben zsidó, részben ateista nem zsidó réteg megváltoztatott. Szétszórták a jobboldali pártokat, a baloldali munkásmozgalmat (szocáldemokrácia) beolvasztották a kommunista pártba, mely megalapozta a Rákosi diktatúrát. Ennek a diktatúrának ideológiai alapja Moszkvában székelt. Nem nemzeti, hanem internacionalista volt, nem keresztény Isten-hívő hanem ateista és nem állt a magántulajdon sérhetetlenségén alapján, hanem a kolhoz típusú szövetkezetet állították példaként a falu gazdái és gazdálodói elé.

Az ötvenhatos forradalmat tinédzserként éltük át. Tanáraink, színt vallottak. Jó részük rendszerellenes volt, hát akármennyire is uralta a pedagógiát Makarenkó vagy Lepesinszkája, és bármennyire példaként előttünk hivatalos mantraként a Dzerzsinszkij telep vagy Gorkij gyermekközössége állt, az úttörő mozgalom előtt pedig a szovjet pionyír, mi a családi neveltetésünk és a bennünket tanító okos pedagógusok hatása révén -kettős nevelés ide vagy oda- a szívünkben magyarok maradtunk. Magyarok és keresztények.

Sorsfordító volt a falvak életében az 1960 körüli "sikeres" téeszesítés.

Hogyan hatottak ránk a fent vázlatosan jelzett történelmi és helyi körülmények azt a következő részben fogom megmutatni.