Hová lett a kis piros selyemzacskó

Többször eszembe jut a gyermekkorom, ami talán semmiben sem külünbözött kortársaim életétől. Nagyjából. Talán abban igen, hogy miként kezeltük a pénzt. Ezt mindenki másként csinálta -hogy felhasználjam az ismert sláger mondattöredékét a helyzet valós leírására. A családban vagy egyénileg. Piros-tarka textília (selyemféle) zacskó jelenik meg előttem, amelyik az ágy "mellyíkibe" volt rejtve. Ebben volt a pénzünk. A család "pénzvagyona". Nem volt elrejtve, elzárva senki elől. Korábban -mint hallottam- amikor a nagyapám baromfikereskedő volt, a múlt század harmincas éveiben, ez másként volt. Miként, hogyan, -nem lényeges.

A pénz fontos tárgy az ember életében. Ezt nem kell hangsúlyoznom, bemutatnom. Még a közgazdasá
gtanban is szerepel a "pénz funkciója", alcím alatt. Értékmérő, kincsképző, a felhalmozás eszköze, általános egyenértékes és még néhány más egyetemes tulajdonsága van.

Nem véletlen, hogy annyi népi monda kapcsolódik a pénz fogalmához. Ilyen pl, hogy a pénznek nincs szaga -értve alatta, hogy mindegy honnan és miként jön. Aprópénzre váltva valamit pl tehetséget, annyit jelent, hogy eltékozolta a kapott talentumot. A pénz beszél, - vagyis mindent el lehet érni a pénzzel, amire szükségünk van. A sok pénzzel rendelkezőre azt mondják, annyi a pénze mint a pelyva. Pénzszűkében van a szegény ember, a bőre alatt is pénz van a gazdagnak. Megéri a pénzét a leleményes gyerek, villával forgatja, hogy be ne penészedjen a padláson a dúsgazdag. Se pénz, se posztó vagyis minden elment. Vagyon vagy szerelem, mindegy.

Lehet folytatni a sort.

Olvasom az 1600-as években történteket, mely egy irodalomtörténeti munka is (A rejtőzködő Murányi Vénusz) mely tele van fondorlattal, számítással, történelmi füllentésekkel, taktikázással, politikai hűtlenséggel, birodalmi ambíciókkal, szabadságharci küzdelmekkel, a zsarnok lerázásával, a másik zsarnoktól való szabadulással és így tovább. Megnyugtat kissé, mert látom, kis hazánkban nem csak most dúl a küzdelem, így volt ez akkor is, amikor az ország három részre szakadt és kiélezett harc folyt gazdasági és politikai hódítókkal és egymással szemben is. Ekkor születtek nagy emberek és korcsok is, nagy lélekkel bíró önfeláldozók és mindent elherdálók, mint lenni szokott a zavarosban halászóknál.

A pénzről azt írja egy Gyöngyösinek nevezett költő vagy politikus, szegény ember vagy talán gazdag, -nem derül ki- hogy " Nagy királyné az pénz s nincs is nagyobb ennél, Hathatóbb ereje az pénznek mindennél, A pénz nagy hatalma ha valamellyre fordul, Parancsolattyára egész föld megmozdul, Nagy szükségeket s országokat feldúl, Hatalmasságának mély tenger is holdul".

Egyenesen királyné a pénz, tehát szép is, uralkodó is, csábító is, kacér és fortélyos is, nagy és jelentőségteljes ezáltal nincs nála befolyásosabb a föld kerekén. Ha megmozdul (mármint a pénz) akkor, országokat tesz naggyá, vagy éppen koldússá és oly hatalmas,erős, hogy még a mély tengerek is hódolnak neki.

Vagyis kimondja: a pénz isten! A földkerekén, beleértve a nagy vizeket is, hatalmasabb erő nincs nála.

Mi lett azóta, a 17-ik század óta?

Elsőként is Buda felszabadítása, a török nemzetközi haderők segítségével való visszaszorítása, hazánk számára pedig a Habsburg uralom kezdete és a 48-as forradalomig való dominanciája, aminek végét az első világháború vesztesége mutatta meg.
Aztán nálunk egy feudalisztikus félkapitalista világ, sok-sok szegény emberrel, országgyarapodás kunyhók árnyékában, arisztokratikus rend milliók alávetettségében.
Majd ismét nagy háború, Rákosi-féle diktatúra, összetöpörödött ország, 56-os forradalmi reményekkel. Átmeneti konszolidáció után rendszerváltás, a demokrácia győzelme.

Milyen és kinek a győzelme volt ez, látszik és fényesen igazolódik abban a helyzetben amilyen képet fest ma Magyarország. A világnak is és saját magának is.

Kétséget kizáróan eltűntek a vászonzacskóba csomagolt pénzek. Maga a vászonzacskó is, mely jelképe lehetett volna egy ország heroikus küzdelmének a nagyvilágban. Egy küzdelmes világ mely megteremtette mára is a maga szegényeit, gazdagait, a felfelé kapaszkodókat, a társadlmi lecsúszás ellen való hadakozókat.

És megteremtette a milliárdokat!

Ha Gyöngyösi azt mondta 17-ik században, hogy a nagy erősségek az országokat feldúlják, akkor mit mondana ma. Egy olyan világban ahol a pénz már nem is fogható kézzel (cash) hanem virtuális, látszólagos mert a nagy mogulok páncélszekrényei nem váltókat őriznek hanem politikai és gazdasági kapcsolatokat. Vagyis politikai és gazdasági hatalmat.

Ma a pénzt és a lehetőséget hatalomba mérik. Ennek van-e mértékegysége és kialakult formája azt nem tudom, de hogy valós törekvés, azt látom.

Rengeteg pénz van a "piacon". Így mondták volna egy-két évtizeddel ezelőtt. Most azt mondanák ha megneveznék, rengeteg pénz van a "felhőkben" miként a gyógyszeres receptek is oda távoztak. A világ is erre tart. A felhők felé. Mindenki adós, sőt eladósodott, az Usától Nicaraguáig, Magyarországtól Albániáig. Mindenki tartozik, mindenkinek , ez egy olyan struktúra, hálózat, amelyet nem három mondatban. de egy könyvtárnyi mennyiségű könyvben sem lehet leírni.

A pénz-kultúrájában a világ szembe megy a természet törvényeivel. A természet mindig a legkisebb energiaszintre törekszik (lásd elektronok az atomhéjon) mert ez biztosítja hosszú távon a rendet és a minimumra való törekvést, ami nem más, mint az önfenntartás záloga és biztosítéka.

A folyton bővülő gazdasági növekedés, tönkre teszi a világot. De nem tehet mást, mert ez a pálya alakult ki és aki a pályát elhagyja, az vagy új világot teremt vagy meghal.
A földi készlet kiürülőben van. Hiánybetegség gyötri, annak hiánya tudniillik amit elrabolt tőle a folyton növekvő gazdaság és a hiánybetegség az élettel össze nem illő produktumokat nevel. És növel. Ezek a produktumok az embert megtámadják. Ez a természet védekezése saját életének fenntartására.
Hogy úgy hívják ezt a produktumot, hogy koronavírus, azt nem állítom, de nem is tagadhatom.

A pénz a köszpénzekben elveszítette méltóságát. Nem királynő többé mint volt az Gyöngyösinél, hanem a tékozlás eszköze.
A tékozlást az ember megszokja. Mert ingyen van. Ingyen pénznek nincs értéke.
Gondolkodjuk el azon, hogy a körülöttünk száguldozó milliárdok, valójában a mi (vagyis az ember) gazdagságának a jelképe-e, vagy pedig egy elkényelmesedőben csúszott helyi és központi hatalom (demokrcia) pazarlása, amit nem a saját jó világában termelt meg, hanem hamis hatalmi allűrök kialakulását eredményeként jutott hozzá. Globálisan.

Kell-e hát örülni minden pénznek? Meg nem szolgált, meg nem termelt, hanem egyszerűen kibocsátott pénznek, amely a gyorsan működő pénznyomtatások eredményként születik.

Lehet, hogy visszasírjuk még a vászonzacskók korszakát, mert a vászonzacskó egyszerű anyag, könnyen elkészíthető és ott az ágy mellyíkibe mindenki által hozzáférhető.

Pazarolni tudunk, mert a pazarlás a tehetségtelenek eszköze, miként az elvtelen alávetetség is ami a szolgalelkűeknek fegyvere.

Ilyen lett a világ.

És ilyen marad, amíg a természet rendje, az energiaminimumra való törekvés gátat nem szab neki. Vírusban vagy fertőzésekben álcázva, forróságokkal, aszállyal vagy a termőhelyek ellenállásával-e, azt nem tudom, de azt igen, hogy az entrópia, a rendezetlenség nem lehet a megteremtett világ célképe, mert a teremtett világ tökéletes, miként a Teremtője is az.