Beharangozó

Kedves népfőiskolások, kedves zarándokok, Dány község tisztelt Polgárai!

A kezemben tartok egy könyvet. Olyan "friss", hogy még a nyomdai munkák illata is érződik rajta.
Jó testes, több mint háromszáz oldalas, képekkel és természetesen írásokkal, díszítéssel. Jó kézbe venni, forgatni és olvasni is. Kicsit megható is nekünk, akik ifjúságunk korában könyveken nőttünk, gyarapodtunk, művelődtünk. Most látom, érzem újra, milyen nagyszerű dolog könyvet olvasni. Kézbe venni, simogatni. Rakni egyik helyről a másikra, míg belepillantunk, majd belefeledkezünk az olvasásába.
A mai "gépi" világban, villódzó képernyők helyett szinte felüdülés.

A könyv címe: Gondolatszőttes (fényről, földről, emberről).

A könyv szerzője: Gódor András

A Szerzővel beszélgetek, melynek rövidített változatát az alábbiakban teszem közzé.

R: Hogyan, miként jutott eszébe, hogy könyvet írjon?

G A: Ez nem elhatározás kérdése volt. Hogy pl. na most én leülök és írok egy könyvet. Nem így történik ez. Főleg egy olyan emberrel, aki nem is tartja magát írónak, mert nem is az.

R: A könyv tényleg nem egy cselekményről szól, hanem több -majdnem száz- történetet tartalmaz. Főleg erről a községről, Dányról szól, közvetlenül vagy áttételesen. Dányi emberekről, eseményekről.
Újra kérdezem, hogyan születtek ezek az írások? És miért éppen most, a legutolsó időkben?

G A: Könyvet írni "veszélyes" dolog. Minden könyv egy belső utazás tükre. Az ember felfedi magát, elárulja, akarva-akaratlanul is benső élményét, belső tulajdonságait tárja föl. Üzenet is természetesen másoknak, elsősorban az olvasónak. Kivetítés, projekció. A mai zárkózott világban, amely végül az elmagányosodáshoz vezet merész vállalkozás írni. Nem csak könyvet, de egy novellát, esszét vagy dolgozatot is. Vagy akár beszélni! Beszélgetni! Másokkal, csoportokban vagy párosan. Félti az ember saját magát. Vagy inkább félelmei vannak. Az emberek befelé fordulásának vagyunk tanúi. Bezárkózunk. Restelljük talán saját énünket. Vagy ha nem is restelljük, de magánügynek tartjuk minden gondolatunkat. Ez a kor , a történelmi kor egoizmusának az eredménye. Az ember nem bűnös ebben, inkább kiszolgáltatott.
Az íráshoz idő kell. Jó, nyugalmas, megelégedettség, amikor az élmények és a gondolatok maguknak utat törve felszínre kerülnek.
Ugyanakkor belső izgalmi állapot, feszültség is kell kimondani mindazt amitől újra helyre áll az ember lelki békéje.
Tehát az íráshoz megfelelő lelki állapot kell. Motiváció, mely nem csak egy belső késztetés, hanem a valóságra történő válasz is. Kimondhatjuk, hogy végül is az ember aktív válasza az írás a kor megnyilvánulásaira.

R: Úgy tudjuk, közéleti ember volt. A közéletben részt venni bénító, gondolat-bénító élethelyzet?

G A: Igen, az. Ha lelkiismeretes akar és tud lenni. Ha nincs egy társadalomnak valódi kristály tiszta mondanivalója, mert maga is zavart, értékvesztett vagy értékhiányos, akkor rázúdul a társadalomra egy kimondhatatlan üzenet. Találja meg mindenki a saját válaszát a feltett vagy látens társadalmi kérdésekre, problémákra. Ez észveszejtő káoszt eredményez abban, aki nem csak magáért, de másokért, kisebb-nagyobb közösségekért is felel.

R: Maradjunk a könyvnél. Mi valójában a címet adó kép, a "gondolatszőttes".

G A: Gyermekkoromban volt szerencsém látni amikor a "hátsó házban", vagyis a hátul lévő szobában felállították a szátvát. A szövőszéket. Még mindig előttem van a kép, amikor nagymamám "beült", elfoglalta a helyét úgy, hogy a lábát, kezét felváltva használva, hol a "nyistet" váltotta, hol a "vetélőt" dobta a fonalak között jobbról balra, (aztán fordítva) míg a feltett fonal közé jó erősen be nem ékelődött a színes, szalagokra vágott textília. Az eredmény egy szép, változatos színű szőttes lett.
Én is így "szőttem" a gondolataimat. Erős munkával, de nagy szeretettel és motivációval.

R: Miről olvashat az ember ebben a könyvben?

G A: Négy nagy témakör van. Illetve egy ötödik is. Ez napjainkról szól.
A fejezetek előtt szép, kifejező és élénk érdeklődésre biztató rajzok vannak. Fazakas Tibor barátom alkotásai.
A részekben található hosszabb-rövidebb írások mögött feltűnik a szülőfalum élete, a vasárnapok és hétköznapok, emberek, esetek melyek mögött valóságos személyek vannak. Többször típusok is.
Nem felejthető tényező az sem, hogy szülőfalumban negyvenhárom évet szolgáltam. Az iskolában is -tehát tanári emlékeim is vannak-, közéleti témák, a hétköznapok gondjai is fellelhetők valamint olyan életképek amelyeket ellesett az ember jövet-menet.

R: Minden eddigi írás benne van a könyvben?

G A: Nincs benne. Nem csak a később írt cselekmények hiányoznak, de a korábbiak is.
Mivel családom tagjai szorgalmazták a könyv megjelenését (másokkal együtt), az írásokat gyermekeim gyűjtötték össze, velük együtt ötleteltünk a szerkezetéről, felépítéséről.

R: Hol kapható ez a könyv, mennyiért, hogyan lehet hozzájutni?

G A: Ezt a könyvet én sok-sok barátomnak, érdeklődőknek, a "falustársaimnak", volt munkatársaimnak, kollégáimnak szeretném átnyújtani. Nincs szabott ára. Ha valaki támogatni szeretné a dányi népfőiskolát, mely a községet szolgálva jött létre még 1989-ben-(mely most átalakulva alapítványként működik) akkor arra lehetőség nyílik. A népfőiskolánkon sokat tanulhattak a meghívott előadóktól, de szerveztünk zarándoklatokat Nagy-Magyarország-szerte, kiadtuk Kozár plébános verses könyvét, született kiadvány az oromkeresztekről is, aztán állítottunk feszületet az út mellé, zarándokkapu díszíti (székely kapu formájában) a központi teret, és nem is oly régen Sebestyén szobrát állítottuk föl a néprajzi ház előtt. Ezt szeretnénk folytatni és erre a munkára fogadunk szívből jövő adományokat.

R: Hol lehet átvenni a könyvet?

G A: Az alapítványunknak három kurátora van. Az egyik én vagyok, a másik Ivicsics Istvánné (Nusika), a harmadik Hangodi Istvánné (Juci). E három helyen átvehető a könyv, akár több példánya is. (Ha valaki ajándékba szánja).

R: És mely naptól kezdve?

G A: A könyv már itt van nálam. Még némi adminisztráció szükséges és akkor Advent második vasárnapjától mindenki hozzá juthat.

R: A könyvben található illusztrációt készítő Fazakas Tibor művészről már szó volt. Kiket lehet még megemlíteni akik hozzájárultak a könyv ilyen szép megjelenéséhez?

G A: A szerkesztést a tördelést, és a tervezést Ádám László és Dóczi Krisztina végezte. A korrektúrát pedig Pecznik Éva.

R: Úgy gondolom, szép karácsonyi ajándék lehet ez annak, aki hozzá jut.
Várhatjuk-e a folytatást, új kiadvány születését?

G A: Ha az Úristen is úgy akarja, akkor igen.

R: Köszönöm Gódor Andrásnak a beszélgetést.