Kik voltak az aranyballagók, és még néhány más...

Az 1969-ben végzett tanulóink, már 64 - 65 évesek.
A bölcsesség korába léptek.
Ha valamikor,, akkor most nagy szükség lenne az ő aktivitásukra, a dányi közélet frissítésére, a vezető testületek tagjainak összeállítására és egészséges kontroll kialakítására vállalt szerepekben, mert még birtokukba van az emlékezet, a "régi" idők, szüleiktől látott és tapasztalt helyi történelmi tanulságai, ezek egész sora.

Nagyszüleik nevelték őket otthon a szülők helyett jobbára, mert azok már nyugdíjjogosultságra alapot teremtő munkahelyeiken dolgoztak, ki -ki ahol munkát talált.
A helyi mezőgazdasági termelőszövetkezettől a különféle fővárosi munkahelyekig bezáróan. Bennük keveredtek a háború előtti élményeket és élethelyzeteket megélő és felemlegető nagyszüleik meséi, a szülők megélt friss, a szocialista átalakítás követte vegyes érzésekkel.

Ez volt az a korosztály, amelyet még be tudott zárni az előiteletek kötelékeibe az őket terelgető felnőtt világ, akik nagyon sokszor nem a képességeiknek megfelelő, iskolatípusba terelték őket. Amúgy pedig a társadalmi mobilitás első lépcsőjét, szakmunkás bizonyítványt szerezvén meg tudták lépni.

Én akkor pályaválasztási felelőse voltam az iskolának, tehát tudom, milyen sok esetben csak meddő vitát tudtam folytatni a szülőkkel (az osztályfőnökökkel együtt) hogy olyan iskola típusba menjen a gyerek -nevezetesen gimnáziumba- amelyik egyetemi tovább tanulásra készíti fel őket.

A mai dányi társadalomban, sokkal kisebb a felsőfokú végzettségűek aránya mint annak lenni kellene. Ez lett az "eredménye" a képességeken aluli iskolaválasztásnak. Ez persze nem csak nekik róható fel, hanem még, legalább három - négy korosztálynak. (Nem számonkérő és "rápirító" szándékkal mondom mindezt, inkább szelíd együttérzéssel és bár nem mért, de mégis biztosan állítható statisztikai szigorral.

Ez a korosztály volt az, amelyik felnőtté a "szocializmusban" vált, akik a rendszerváltáskor már családos emberek voltak túl a harmadik évtizeden, cca 34 - 35 évesen, és az új lehetőségek között -némileg régi tapasztalattal- nagyon nagy lendületet vettek ahhoz, hogy apáik, nagyapáik életszínvonalát messze túlszárnyalják.

Sokan meghaltak közülük, minden- negyedik - ötödik ember.

A munkával -zömük- még ma sem állt le, a gyermekeiket, unokáikat támogatják.

A továbbiakban felsorolom a neveket és amiket meg tudtam jegyezni a beszélgetés során róluk, valamint a könnyebb beazonosítás végett, egy-két szubjektív szót is szólok.

Lássuk, minden különösebb célzott sorrendiség nélkül:

Soós András, Budapesten lakik, több jó színvonalú étterem vezetője, a Zrínyi utcából.
Gódor András a sok Gódorok egyike, aki rendezett körülmények között él, jó szakmunkásként fejezte be a dolgos hétköznapokat.
Szekeres Flórián korán meghalt, a postaházban lakott.
Kurunczi András a Temető utcából, gyermekként is jó társalgó, közvetlen, jó beszédű ember. Meghalt.
Hangodi István, szerettem volna ha gimnáziumba tanul tovább, hentes lett, barátságos közkedvelt ember, legfrissebb halottunk sajnos.
Dóczi András (serif) jó logikai képességekkel rendelkezett, hentes lett, nem bánta meg, barátságos (nekem legalábbis).
Kővágó Sándor a Damjanich utcából, "jó kötésű" gyerek, elköltözött Dányból. Meghalt.
Oláh Sándor, jó tanuló volt, kiváló asztalos szakmunkás. Lehetett volna faipari mérnök.
Vér János a Zsámboki utcából, jó matematikai képességekkel rendelkezett, nem írt szépen, igen jól tanult. Ma nyugdíjas és örökké tevékeny.
Baglyas István, Fülöp Jani bácsi fia, jó kedélyű vidám gyerek volt. Meghalt.
Szabó István a Hunyadi utcában lakott két nagyobb fiú testvére is van. Kiváló futballkapus, kedves ember.
Sződi János, csendes jólnevelt szorgalmas gyerek volt. Most is öltönyben volt, szakmunkás lett.
Tóth József és Kurunczi István mint két szomszéd, mindkettő utcabeli, több személyes élményt tartogatok róluk.
Dóczi István a Kossuth utcában lakik, még most is dolgozik a helyi TSZ-ben, nélkülözhetetlen ember.
Tóth Erzsébet Mária kiváló kereskedő (az Isten is annak teremtette) és Szénási Józsival ajándékozta meg.
A másik Tóth Erzsi, komoly megfontolt, közéleti embertípus, (kár, hogy nem vállalkozik erre.)
Péli Annáról nem tudok semmit. Szerettem volna vele néhány szót váltani, érdekelt, hogy mi is lett vele.
Hangodi Erzsébet évtizedekig közalkalmazott a kultúra munkása, karitatív szerepet vállal a rászorulók védelmében. Közéleti ember.
Kurunczi Julianna nem él Dányban, férje Dóczi János tavasz utcai lakos volt, szorgalmasan és jól tanult.
Baglyas Anna, friss észjárású, jó tanuló kislány volt (itt szemben velünk lakott) fontos megbízatásai voltak a munkahelyén, bár a kereskedelemben kezdte, a helyi szövetkezeti irodára került, a megfelelő papírok megszerzése után. Szorgalmas, dolgos fajta.
Koska Ágival naponta találkozom szinte, nagymamám családjából való sok-sok baj után is vidám és két sikeres fiúgyermeke van.
Szabó Lajos, a mindig mosolygós, vidám gyerek, fogott az esze mint a borotva. A telepi iskola mellett lakott.
Oláh Erzsébet orvos lett. Régen találkoztam vele.
Soós Sándor mérnökké vált, Észak-Magyarországon lakik és dolgozik, vagy dolgozott nem tudom. Édesanyja mindig nagy szeretettel szólt róla. Mosolygós, kedves gyerek volt.
Gódor Mihály többször behív Vásár tér utcai műhelyébe egy "kis" beszélgetésre.
Búzás Nagy István lelkes sportszervező tovább tanulásra érdemesült, Bagon élt. Meghalt.
Kiss Lajos és Kiss János a Malom utcából. Lajos udvarias ember, tisztelettudó, érdeklődő. János meghalt.
Monostori Laci orvos lett, Szolnokon él, a dányiaknak ma is nagy barátja.
Dóczi Sándor a Zrínyi utcából, kiváló kárpitos volt, elköltözött Dányból sajnos e földi létből is.
Baglyas Erzsébet a legjobb tanulók egyike volt. Édesanyjának ma egyik támasza, maga is sok nehézséggel küzd. Szép unokáiban gyönyörködhet.
Ivicsics Margit elköltözött, régen láttam. A Rákóczi utcában lakott.
Lantos Magdi kedves, mosolygó ember volt, most is az, Pesten él.
Kovács Magdi a Kossuth utca végéből, igyekvő kislány volt, nyílt, őszinte.
Tóth Anna a Malom utcában lakott, most a Bartók Bélában lakik, aggódik messzire került, külföldön dolgozó fiáért.
Baracskai László az osztály egyik meghatározó tagja. Külföldre került. Meghalt.
Szekeres Ferit azonnal megismertem, bár régen láttam. Nem Dányban él, de gyakran eljön az édesanyjához és akkor a házunk előtt megy el.
Kovács István csendes jó tanuló gyerek volt, hihetetlen, hogy már több éve nincs köztünk.
Tóth Imre a mindenki által galambásznak hívott, barátságos fiú is a holtak honában van.
Soós Sanyi a Széchenyi utcában lakott, kitűnő futballista volt, az erdei munka "megette" a szervezetét. Váratlanul meghalt egy - két éve talán.

Dóczi István igen értelmes "hozzászóló" volt. Széleskörű érdeklődéssel bírt, gimnáziumba kellett volna mennie. A fia, (talán Krisztián?) kipótolta a mulasztást.
Ivicsics Juliról szólok legvégül, aki "Bíró" Pityu felesége lett és akit nem ismertem meg a fényképen, amint rövidre vágott hajú barna bőrű kislány, néz rajta vissza rám.

Akiről nem írtam, azt vagy nem ismertem meg a fényképen, vagy nem volt jelen. De az is lehet, hogy én vagyok figyelmetlen. Elnézést érte, legközelebb bepótolom.

A dányi iskolát a Gödöllői Járás legjobb iskolái között tartották számon. Még Budapesten is.
Csak küldjétek hozzánk azokat a jó dányi gyerekeket -mondták minduntalan a környéken lévő gimnáziumok igazgatói tanárai.
Velük nem volt különösebb baj, nem voltak benne a csibészségben és ha akadt is egy- egy ellenpélda, az csak erősítette a szabályt.
Erős nevelést kaptak otthon a gyerekek, sok jó példával és a családi környezet úgy símult az iskola légkörébe, mint két szervesen egybefüggő rész, mely nem élhet egymás nélkül.
Minden iskolás tanuló volt elsőáldozó, bérmálkozott is és a plébánia - iskola kapcsolata a tiltás ellenére is nagyon bensőséges és gyümölcsöző volt.

Nem hagyhatom ki a tanári kart sem, mert az iskola eredménye tőlük nagyon nagy mértékben függ.

Kik tanították nyolcadik osztályban ezeket a gyerekeket, kik állnak a fényképen.

(Ne legyünk igazságtalanok és elfogultak, egyoldalúan mérlegelők és ezért meg kell mondani, hogy az alsó tagozatos tanító nénik munkája a felső tagozatban tanító tanárok előtt is példamutató volt.)

Dr Nagy Istvánné volt az iskola igazgatója. Dunántúlról jött, szakfelügyelőként dolgozott, ezt követően került hozzánk.
Tíz évig volt igazgató.
Dr Nagy István jogászként történelmet tanított. Művészi tehetséggel megáldott ember, sok plusz ismeretet adott tanítványainak.
Szungyi Lászlóné (Tóth Ilona dányi születésű) matematika - fizika szakon végzett a debreceni egyetemen. Sajnos rövid ideig tanított szülőfalujában.
Kelemen Andrásné (Vörösmarty Katalin) büszke volt (lehetett is) származására, és igen színvonalas tanári munkát produkált.
Dr Ujfaludi László, Dány - Isaszeg úrbéri perei címmel írta doktori dolgozatát, majd Szankra került igazgatónak, később a bajai és a kecskeméti főiskolán tanított.
Streng Ferencné (Orosz Veronika) friss diplomásként került a dányi iskolába. Innét eltávozva járási felügyelő lett, majd az egyik isaszegi iskola igazgatója.
Horváth Zoltánné a Dunántúlról, Tolna megyéből jött el Dányba. Igen lelkiismeretes alapos, jól felkészült tanár volt, évtizedekig az osztályfőnöki munkaközösség vezetője.
Gódor András friss diplomájával jött szülőfalujába. Később az iskola igazgatója lett, több diplomával rendelkező emberként a helyi önkormányzatnál fejezte be az aktív munkát.
Gódor Andrásné egy kis zsámboki kitérő után földrajz tanárként majd a német nyelvet tanító pedagógusként hagyta el a dányi iskolát.
Ács Julianna orosz - magyar szakos tanár volt. Kitűnő drámapedagógus, végül Németországba kötött ki házasságkötése révén.