Parainezis

Ismét bebizonyosodott (számomra), hogy milyen nagy szerepe van a közösségek (mondjuk, a falu) életében a közéletnek, közéleti aktivitásnak.
Ez pedig a múlt szombati rendezvény kapcsán jutott eszembe, mert ezen az estén meghallgattuk Dr Márai Géza előadását a községházán, amelyet a Márai - Bugyi Sándor kapcsolat jóvoltából élvezhettünk.

Márai Géza c. egyetemi docens az élelmezés - táplálkozás témakörében a határon túl is ismert szakember.

A magyar ember táplálkozásán, egészséges életmódján lenne mit javítani. Ezt bizonyítják azok a tények, amelyeket felsorolt az előadó és a népegészség színvonalának aspektusából, nem jó eredmények, sőt itt-ott, kifejezetten rosszak. Aggasztóan rosszak.

Van egy -nem bizonyított- véleményem, ez pedig úgy szól, hogy az ember életének sokszínűsége egyenes arányban van az egészségi állapotával.
A sokszínűség egyik állomása a közélet is, mely közelít hazánkban a visszafordíthatatlan mélypont felé.

Ez az előadás, pontosabban megjelölve egyik tényállítása juttatott eszembe néhány gondolatot.
Azt mondta az előadó, Márai Géza -helyesen- hogy a népek keveredése egymással a nemzet vitalitását, életképességét erősíti.
Erre hozott fel pozitív és negatív példákat a világból.

A mi őseink, a honfoglaló magyarok, vándorlásaik során, és kifejezetten a honfoglalás idején is, magukba olvasztottak különféle népcsoportokat, avarokat, kabarokat, szlávokat és másokat is.

A magyar uralkodók sokszor éltek a betelepítés eszközével. Így jutottak hozzánk a kunok, Erdélybe a szászok, és románok, a török vész után a szlávok, németek (svábok), és még sorolni lehetne bizonyára a példákat.

Egy ilyen példát szeretnék én is mondani, ami széles körben talán nem ismert, és ha nem is mindennapos, de szépen reprezentálja azt a folyamatot, amely révén pl Ady kompországnak nevezi hazáját, a népek kohójának is mondhatjuk a Kárpát-medencét.

Mátyás királyt minden ember, még a legkisebb gyermek, aki talán iskolába sem jár olyan kicsi, ismeri. Ha másról nem hát a mesékben foglalt alakjáról.

Mátyás családfáját nézve, visszamenőlegesen nem távolabbra mint másodíziglen, meghökkentően láthatunk egy figyelemre méltó, de széles körben nem ismert jelenséget.

Hát lássuk!

Havasalföldön (Románia) élt egy bátor férfi, messzehírűen nagy harcos, kiváló fegyverfogató, szerb származású férfi. Már a neve is sokat sejttet személyiségéből, így nevezték: Vojk. Vagyis farkas. Az oláhok (románok) kenéze volt Hunyad megyében, úgy is mondhatjuk, vajda, szó szerint fordítva, telepes közég előljárója.
Ezt az embert Zsigmond, magyar király Hunyad
várával jutalmazta meg katonai vitézségéért. Nevét ettől kezdve Hunyadira változtatta.
Vojk felesége román nemesi családból származó Morsina Erzsébet.

E házaspár fia Hunyadi János, aki már Zsigmond udvarában nevelkedett.
Hunyadi az ország egyik leggazdagabb embere lett, mintegy négymillió hold föld volt a birtoka.

Hunyadi János fia volt (Szilágyi Erzsébettől) Mátyás, az egyik legnagyobb magyar király.

Ki a magyar? Mi a magyar? -kérdezhetnénk.

A magyar nemzetet bár létszámában kicsi, vagy közepes, messze fölülreprezentálják eredményei.

A magyar ember eredményei -ha egyszerűen akarom megfogni a kérdést- nyelvének gazdagságából és erkölcsi tartásából születtek.

És most elértünk ahhoz a ponthoz, hogy megmondjam, miért Parainezis e cikk címe.

Hát ezért! Az erkölcsi buzdítás miatt.

Parainezis címmel írt erkölcsi intelmet Kölcsey Ferenc unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak.
E híres és terjedelmes erkölcsi intelem néhány sora legyen intő példa nekünk, mert ha valami, akkor ez fog bennünket megtartani.

"Legelső, amit tennünk kell, tiszta ismerettel választott és megtartott elv birtokába kerülni"
(Hányszor tévesztettek meg és tévesztenek meg ma is bennünket).

Sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván, még akkor sem, midőn haszon, bátorlét vagy indulat heve másfelé ragad. Ezt nevezik erénynek".
(Hányszor hagyjuk, hogy irányítsanak bennünket mások, mely erkölcsi értékitéletünkkel ellenkezik)

"Imádás Isten iránt s hála a szülők jótékony fáradalmaiért".
(Hányszor tagadjuk meg Teremtőnket, teremtőinket.)

"Szeretni az emberiséget, ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele."
(Meddig terjed szeretetünk határa, milyen kicsire szűkítjük azt)

"A haza oltár, atyáid által Istennek építve"
"A haza föld, melynek gyötrelme föltáplál"
"A haza a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága"
"A haza önérzet, melyet mint szabad ország polgára magadban hordozol"
(Hányszor halljuk ma ezt a kifejezést: édes hazám? Mert az édes haza a felebaráti kapcsolaton nyugszik. Ez pedig nálunk hiánycikk).

"A mívelt nemzet tömegét szónoklat vezérli, s jaj a nemzetnek mely írott parancsokat némán olvas s vakon engedelmeskedik"
(Minket nem szónokok vezetnek hanem egybites emberek egybites mondásai)

"Ne feledd, míg idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelesség"
(Újnyelvbeszéd korában már nem is értjük, mit akar Kölcsey ezzel mondani)

Megismétlem: közállapotaink romlását, közéletünk gyakorlása és tisztasága tudja csak majd....majd....majd... majdan megállítani.

De erről ma nincs szó. És úgy látszik, nem is hiányzik. Ezen utóbbi a nagyobb baj.

Sajnos.

Gódor András ny. polgármester c. egyetemi docens