Egyfajta nézőpont a helyi értéktárhoz

A helyi értéktár tartalma -mint említettük- a település minőségének is lehet mutatója, de lehet annak is, hogy az értéktár elkészítője mit tart igazán értéknek.
Ezek szerint nem csak egy településmutató, hanem a bizottság, a képviselő-testület minőségi mutatója is.

A bizottság egy korábbi ülésén mintegy leltárszerűen összegyűjtötte azokat a véleményeket a bizottság tagjaitól, amelyeket ők értéknek, sőt a helyi értéktárban megőrzendő jellemzőknek tartottak.

Sok adat összegyűlt, ezért nem volt alaptalan az a megjegyzés, hogy miként lesz ebből olyan rendszer, amelyik átláthatóan elénk tárja e téma összefüggéseit.
Nem kevésbé azt, hogy miként lehet ezt használni esetleg döntéseknél vagy irányelveknél, koncepcióknál.

Az alábbiakban ehhez kívánok néhány szempontot felvázolni.

Először is arra a kérdésre akarok válaszolni, hogy szükség-e szempontokat meghatározni az értékek kigyűjtésére, vagy hagyjuk azt a megérzésre, véleményre, tapasztalatra.

Én is azt gondolom, hogy merev, definició-szerű meghatározás szükségtelen.
Viszont a szabadon "kószáló" gondolat sem vezethet eredményre.

Egy "ötletrohammal" (ez a kifejezés nyilván nem patológikus jellegű. hanem közösségi munkában használt módszer), felvázolom az értékekre vonatkozó nézeteimet.

Az érték nyilván túlmutat önmagán. Nem egy (múló) jelenség, hanem folyamatvezérelt tartós állapot.
Nem termék -legtöbbször- hanem kisugárzás, nem anyag -legtöbbször- hanem üzenet.
Az érték -legtöbbször- nem szó, nem beszéd, hanem jel és jel-tartalom.
Az igazi érték vitán fölül álló entitás, azaz önmaga lényege.
Az érték megnevezése nem lehet lobbi-érdek, valamely státusz tárgya, mert az érték erő és nem erőviszony.
Az érték lényege, hogy nem magára mutat hanem kiárad, nem taszít hanem magához vonz.

Érték értelmezése nem megengedő, hanem szikár, nincs rajta -és főleg benne- szeplő, hanem makulátlan.
Nem lehet érték az, amire azt mondhatjuk, "kicsit az, kicsit nem az".

Az érték nem zárt, nem magába forduló jelenség, hanem nyitott minden irányba. Ezzel együtt persze szelektál, kiválaszt és elutasít.
Az érték nem rabja a pillanatnak, nem kiszolgáltatott, és nem mondható róla, hogy "ma érték, holnap nem az".

Az érték más mint az értékes. Az érték főnév, az értékes melléknév.
Az érték megszólít, az értékes megszólítható.
Ennélfogva, minden érték egyben értékes is, de nem minden értékes érték, a maga tiszta valóságában.

Fontos tudni, hogy az érték nem áru, nem árazható be, mert az érték potenciál.

Az értéknek, értékként való megnevezése az ember értékitéletének mérő-foka, minthogy a nem-érték kiválasztása és megnevezése is az.

Mivel az érték orientál, vezet és irányít, szelektál és célirányos, az értékképző ember számára ezért az érték tehetségének és tudásának mércéje is.

Eszembe jutottak további jellemzők is -leginkább éjszakai ébredéseim során. Így pl az, hogy:

Az érték nem lehet egyéni érdek kifejezője.
A politikához viszony az, hogy míg a politika érdek-orientált, az érték minőség-orientált.

Az érték meghatározó jegy a "rendűség" (milyen magas vagy alacsony a rendje), mennyire ível át korokon és nemzedékeken. Mennyire egyetemes és mennyire örök.

Az érték lehet népi eredetű, egyéni vagy közösségi szellemi alkotás, természeti jelenség vagy korszakos, kulturális-tudományos produktum, olyan meghatározó jegy, mely egyediségében is általános érvényű.

És így tovább.
Az általam használt jegyek -tudom- széleskörűen használhatók, több annál, mint amire szükségünk van.

A továbbiakban -majd rövidesen- arról próbálok írni, hogy a fentiekben, leltárszerűen összegyűjtött és értékkategóriába szorított véleményeknek összefüggő rendszerét megadjam úgy, hogy a fentiekben leírtak szellemébe cselekedjek.