Az országúton végig a szekérrel......

Ki ne tudná folytatni Petőfi Sándor versét, miszerint "a négy ökör lassacskán ballagott". Petőfi: Négyökrös szekéren című verséről van szó.
Vagy mégsem csak erről?

A Kit követünk, mit követünk című korábbi írásom elolvasása után talán, hajlik arra a kedves olvasó, hogy azt a következtetést -is- levonja, miszerint a technika olyan vívmányának, mint a televízió, internet, telefon stb ellensége lennék.
Nem így van!
Én is nézek tv-műsort -igaz, nem sokat- használom az internetet és ha otthon hagyom a telefonomat -nem ritka eset, akkor igazán érzem annak hiányát.
Hát akkor hol van itt az ellentmondás az írottak szándéka és annak olvasása, értelmezése között?
Sehol.

Az emberről van szó! Az emberről írok, magunkról, magamról is, ha mindezen, fennebb felsorolt technikai eszközök használatát, túlzott, egyoldalú, az embert beteggé tevő használatát rosszallom.

Igen kedves barátaim, mert Petőfi Sándor, a címben szereplő versében is írja, mely alapjában véve egy szép szerelemről szól, hogy idézem:
"Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön".

A kalmár szellő az élet szépségét és szépséges tartalmait meglopó, zsaroló, tönkre tevő idegenség.
És ez lehet a tv is, az internet is. Meg még mennyi más is, ha nem figyelünk eléggé a lényegre. A lényegesre.

Ki akarna vissza menni a jobbágyság korára, a négyökrös szekérrel közlekedő korra -ha csak nem nosztalgiából-, ki akar elébe állni a fejlődésnek!
Azt hiszem senki sem. Én sem.

De azt azért el nem feledhetjük, hogy -emlékeztetve és visszanyúlva Petőfi S. verséhez, hogy szintén idézet a versből: "A csillag vissza fog vezetni majd a múlt időknek boldog emlékéhez".

A csillagot kell hát keresnünk.
De még jobb, ha a csillagot, a csillagunkat, a csillagjainkat el nem veszítjük. Néha elveszítjük. Mi tagadás, valóban elveszítjük. Emberi gyarlóságunknál fogva, kicsinyességünk vagy álcázott kényelemszeretetünk, -melyben személyiségünk lustább énje jelentkezik- okán, vagy egyszerűen gyengébb ismereteink miatt.

Ne is tagadjuk, mert nem érdemes, hogy csillagveszejtő idők járnak.
Azt is mondhatnám, hogy értékhiányos idők járnak és ebben viszont, hogy így lehessen, hogy így van, vagy így maradjon nekünk személyes szerepünk van. Negatív szerepünk. Ez alól nincs felmentés. Ne is várjunk felmentést.
Ez alól, az értékvesztés nyomasztó súlya alól, csak mi, saját akaratunkkal vonhatjuk ki magunkat, senki nem adhat feloldozást.
Főleg a történelem nem adhat, De nem adhat a fatális sorskeresés sem, mint ahogyan nem adhat jellembeli hiányosságunk áthárítása valakire vagy valamire sem.
Én erre szerettem volna emlékeztetni az előző írásomban.

Ebben a csillagveszejtő, emberpusztító folyamatban, igen is szerepe van a médiumoknak, és az ember életét szebbé tevő, -ha okosan használjuk őket- eszközöknek.

A félreértések elkerülése végett, ennyit szerettem volna csupán elmondani.