Árvalányhaj

Az árvalányhaj egy Kárpát-medencei honos növény.
Védett. Eszmei értéke nem túl nagy, mindössze ötezer forint. Ha valaki kitép a földből egy árvalányhaj nevezetű növényt, akkor ötezer forintra is megbüntethető. Így már valami.

Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi Magyarország növénytani térképét, a növények földrajzi elterjedését, akkor a mi vidékünkön, Dány közvetlen környezetében nem fogja találni az árvalányhajat. Mert nem tudta térkép készítője a telje igazságot.

Pedig van árvalányhaj a mi határunkban is.! Én láttam, mások is látták május végi - junius eleji virágzását. Erdőgazdálkodási szempontból értéktelen területen, a kis akácosban virít.
Legyünk büszkék rá.

Az árvalányhaj régen nem hiányzott a legények kalapja mellől.
Aztán csak csendőr süveg mellett volt látható.

A cserkészek nagy világtalálkozóján, a Jamboree-n, ahol is a tragikus sorsú miniszterelnökünk volt a fővédnök, gr Teleki Pál, a magyar cserkészet szimbolikus díszévé vált. Ott lengedezett a cserkészek Bocskay-sapkája mellett.

Az árvalányhaj a száraz homokos területek jellegzetes növénye. A perje félék /Poae/ családjába tartozik növényrendszertanilag.
Mégsincs belőle sok. Vagyis inkább ahol van, ott gazdag a kínálat, a lelőhelye nagyon leszűkült.

Dány község legyen büszke arra, hogy ez a kedves és szép pusztai növény megtisztelte jelenlétével.
Dány község lakossága tartsa értéknek, hogy a növény elterjedési területe majdhogynem lakóházáig húzódik.

Pusztul a természet!
Néhány évvel ezelőtt -szintén homokos vidéken- még minden évben láttam a tavaszi héricset. /Adonis vernalis/. Úgy vártam a kikeletet, hogy a hó -akkor még volt hó- elolvadása után, melegedő klímában, símogató tavaszi napsütésben megpillantsam élénksárga virágát. Felüdített. Örömforrás volt számomra a tavaszi hérics megjelenése.

Minthogy örömforrás az árvalányhaj lengő hullámzását is látni.

Van egy jó önkormányzati törekvés. Arra alakított bizottságot az önkormányzati testület, hogy gyűjtse össze a településen még fellelhető értékeket.

Kormányrendelet is meghatározza a tevékenységi területeket, így például, hogy vegye szemügyre a bizottság az agrárium és élelmiszergazdaság területét, vizsgálja meg az egészséges életmódra vonatkozó és fellelhető értékeket, vagy például az épített környezetben értéknek tartható körülményeket, az ipari-műszaki megoldásokat, ha vannak, de elemezze a kultúrális örökségek tárházát, gondolja át a sport területén értéknek tartható jelenségeket, nem kevéssé a természeti környezetet és a most fellendülő életet élő turizmust.

Mint látjuk, ide kívánkozik az árvalányhaj is. Sok-sok társa, értékes jelensége mellé.

Nem kis feladatot vállal magára a bizottság!
Meglátásom szerint, az egyik legösszetettebb és legtöbb diskurzusra okot adó, igazi önkormányzást igényelő vállalkozás.

Hiszen gondoljuk csak el!
Értékeket keresni a legemberibb feladat.
Értékeket felmutatni és követni, a legszebb önkormányzás, ami a falu közösségétől várható.
És értéket teremteni, nem kevésbé őrizni, továbbvinni, védeni és követni egyenlő azzal ha azt mondanám: az életképességet fenntartani ebben a kis emberi közösségben.

De felmerül itt egy nagyon fontos szempont!

Vajon mit tekintünk értéknek?
Meg tudjuk határozni az értéknek tekintett dolog, tárgy, jelenség, szellemi termék paramétereit!

Binet nevezetű tudós volt az, aki az intelligencia mérésére -sikerrel- szempontrendszert és kritériumot dolgozott ki.
Amikor megkérdezték tőle, hogy tessék mondani, tessék definiálni, meghatározni az intelligencia fogalmát, akkor ő ezt válaszolta -talán cinikusan,vagy találóan- az intelligencia az, amit tesztjeim mérnek.

Nem leszünk okosabbak, ha az értékek tekintetében Binet-hez fordulunk.

Az értékekre vonatkozó, a dányi értékeket számba vevő szempontokat nekünk kell meghatározni.
Pontosabban, a bizottságnak!

Mert különben listát csinálhatunk, csinálhatnak, de hogy az majd az értékeket tükrözi-e -hát-majd meglátjuk.