Rőzsetűz

Miért van? Miért van ez, vagy az, vagy a másik, harmadik?

Sokszor tesszük föl magunknak ezt a kérdést ha valaminek nem tudjuk azonnal megmondani az okát.
És ne tessék korszakos eseményekre gondolni. Olyanokra amelyek kibillentik a világ tengelyét. Vagy gondoljunk erre is.

Tessék csak arra gondolni, hogy mi jelenik meg egy kisgyermek mosolyában.
Tessék kitalálni miért zsugorodik a magzathelyzet pózába a heverőjén magában zártan gubbasztó tinédzser.
Tessék megmondani, hogy miért kiabálnak a hentesnél sorbanálló emberek ha valaki "fenyegetően" nem akarja tartani a rendet.

Miért van a télben a hó helyett csorduló eső, a nyárban a fagyos lehelletű tél. Semmi tavasz, alig ősz, megszűnőben, átalakulóban a kontinentális éghajlat.

És a többi, és a többi!

Az ember is, valójában, igazán, csak a körülmények foglyaként változik.

Az ember lelke nem változik.

Tehát az ember sem változik. Csak a felszín. Csak a fecsegő felszín. /"De hallgat a mély"/

Ezért gondoltunk arra már évekkel ezelőtt, hogy a Karácsonyi Időben, közel karácsony ünnepéhez, így közel az év fordulójához is, a természetet megkérdezzük: mit gondol a világról.
Ezt úgy lehet elérni, hogy kis csapat ember összeáll és tesz egy kellemes sétát az erdőben vagy a mezőben.

Hogy válaszol-e a természet a kérdésünkre az kizárólag tőlünk függ.

Eddig még válaszolt. Minden évben. Mit válaszolt? Hát idézzük csak fel a kérdéseinket.

A kis csapat halkan beszél vagy csend
ben megy. Ekkor megszólal a belső hang. A bibliai Istálló csendje kell mindehhez.
Karácsonykor ez nem is irreális feltétel.

Elindulunk hát szombaton, január hatodikán. Vízkereszt napján, a 7 órakor kezdődő szentmise után két és fél órával, vagyis fél tízkor.
Az indulás a zarándokkaputól történik.
A takarékszövetkezethez háromnegyed tízkor érünk.

Innen megyünk Kóka irányába, megcélozva a Felsőhegyi szőlők alsó útját.

Majd megállunk visszafelés és rőzsetüzet gyújtunk.

A tűz, mint meleg és mint fény -tudjuk- misztérium. Az Isten ajándéka.
A kicsi szikrák az ég felé szállnak. Ezekkel küldjük sóhajtásunkat. Ezek a kis postások viszik a gondolatainkat az égbe.

Miért szeretjük a rőzsetüzet?
Mert felélesztik és ébren tartják álmainkat.
Karácsonykor születő álmainkat.
Egész évre szánt álmainkat.

Karácsony melegsége körülölel minket.
Pirított diót eszünk és almát. Mindkettő a tudás szimbóluma. Kell, hogy legyen tartalék az évre. Hosszú lesz az év!

Minden kedves barátot, minden kedves érdeklődőt, mindenkit, aki melegségre és jó társaságra vágyik, várunk magunk közé.

Gyertek, ha nincs ennél jobb programotok.

Karácsoy nyolcadában még, január hatodikán, szombaton a megbeszélt helyen és időben.

A dányi Sebestyén népfőiskola szeretettel vár!