Ímé a csillag

Az adventi koszorú égő gyertyáinak lángjai ugrándozva ropták táncaikat, legkisebb unokám, a három éves Bálint szembogaraiban. A gyermek rezdületlen szempillával hosszan nézte a lángokat.
A tiszta gyermeki arc átszellemült, mintha csak a nagy tudós fizikus tételét lenne hivatva bizonyítani e késődélutáni órában: "a fény misztérium, isteni jel". A szép és ártatlan kisgyermeki tekintetből olvasni lehetett Newton további gondolatát: "a fény forrása a legfelsőbb Értelem, aki meghatározza a természet törvényeit és a célszerűség rendjét".

Romlatlan minden kisgyermek tekintete. Szent Ágostontól véve a szót, Deodatus, Isten ajándéka.

Epiphania Domini! Az Úr eljövetele. Ünnepét az első századokban január 6-ra tették.
Ez a nap Jézust a jászolban meglátogató "háromkirályok" ünnepe is.
János megkereszteli Jézust, itt hangzik el az emberi fül számára hallható szózat is az Atyától: Ez az én szeretett fiam! Hitünk örök aranyfedezete!
Hármas ünnep.

Sok víz lefolyt azóta a Jordánon.

Most december 25-én ünnepeljük Jézus születésnapját.
A negyedik században változott a dátum.

December 25-e a görög - római birodalomban a Győztes Nap volt, a Sol Invictus, amikor a sötétséget legyőzi a világosság. Hosszabbodnak a nappalok, fogy az éjszaka, növekszik a fény.

Karácsony ünnepére megelevenednek a fények. Életünkre ragyogó, sokatmondó fények.

Betlehemet a felhőkön túlról, szokatlanul erős fény világította meg a történelmi időkben. Qirinius vol ekkor Szíria helytartója.

Hatalmas volt a Római Birodalom! Erős és legyőzhetetlennek hitt. Legfőbb ura a császár, Octavianus az "isteni" előnevet kapta. Neve is megváltozott ezzel. Caesar Augustus lett.
Nagyravágyó, költekező, de egyben sikeres hadvezér is.
Kell a pénz a Birodalom fenntartására. A pazarló életvitelre.
Könnyen jön a döntés. Adóztassuk meg a Birodalomban élő embereket. Főleg a tartományokat. Vae victis! Jaj a legyőzöttnek!
Írjuk hát össze az embereket, vegyük számba őket, mire számíthatunk.

József is elindul Máriával, áldott állapotban lévő feleségével Názáretből, Galilea földjéről.
A Júdeai Betlehembe mennek. /Galileának is van Betlehem nevezetű települése/.
József, Dávid ivadéka, Júdeában illetékes az összeírást illetően.

A távoli Keletről is elindul három ember. Kik ők? Hová mennek? Miért mennek?

Három ember, babilóniából jövet, az Evangélium lapjaira is rákerülnek. Máténál is, Lukácsnál is.

Babilónia nyolcszáz évvel korábban a tudomány -és a beképzeltség- városa. Mózes könyve szerint el is pusztul. Meglakol, hogy magukat Istennel akarták egyenlővé tenni.

Babilonból érkező három ember a bűnös, beképzelt elődök szerény és okos utódai. Ismerték a csillagászatot, a matematikát. Ismerték a prófétákat, ismerték jövendöléseiket is.
Elindultak, a próféták szellemi útját járni.
Elsősorban az asszír Bileámét /Bálám/ aki megüzente a világnak: "Csillag kél fel Jákobból, jogar sarjad Izraelből".

Milyen csillag kél Jákobból? A tudós ember utána megy a dolgoknak!

Babilóniában sokat tudtak az ég fényességeiről, a csillagokról, az éjszaka lámpásairól.
Babilon poros levegőjű térségében, a zsidókat fogságba hurcoló félelmetes király, Nabukodonozor befejezi az Etemenanki, a csillagvizsgáló legfelső, hetedik emeletének építését.
Aranyozott szentélyt alakít ki benne Marduk istennek.
A harminc méteres dombra emelt épület kilencven méter magas. Százhusz méter magasságból nézve már tiszta az égbolt az azt vizsgálóknak. Kellenek az információk a királynak az álmok megfejtéséhez.
A babiloni mágusok -talán Marduk isten papjai- nem csak a csillagászat tudományában jeleskedtek, de ismerték a próféciákat is. Sőt! Dániel próféta velük együtt élt a királyi udvarban, mint főmágus. A király, Nabukodonozor által kitűntetett és szeretett ember volt. Zsidó létére.

Babilónia -a tárgyalt időszakban- a világ -mai értelemben vett- Houstona volt, mint most nekünk az amerikai űrközpont, vagy mint az orosz Bajkonúr.

Csillagászati számítások és a próféták szavai nyomán elindulhát három ember napkeletről, hogy szemtanúi legyenek egy nagy király születésének.