Arculat

Az emberek -egyrésze- névjegykártyát használ.Nem mondom, nekem is van. A névjegykártyán az emberek arculatukat mutatják meg, vázlatosan. Ez vagyok,, így hívnak itt lakom, telefon imél,szakma, foglalkozás stb. A jó menőknek minőségi papíron és kivitelben mindez. Az enyém nagyon egyszerű formájú. Ez is megteszi.

A településnek is van arculata. Névjegye. Vagy kártyán, vagy anélkül. De van.

A helyi önkormányzat a közmeghallgatás egyik napirendjeként mutatta ezt be az érdeklődőknek. Úgy tudom.
Én is olvastam az elkészített arculati képet.
Olyan, mint minden arculat. Mint a névjegykártya.
A névjegykártyáról sem olvasható ki, hogy ennek tulajdonosa milyen ember valójában. Alacsony vagy magas, szavahihető vagy hazug. Fiatal vagy középkorú, esetleg öregecske már.
A településarculati könyvről is csak néhány dolog olvasható ki a falura vonatkozólag. Mint a névjegykártyáról.

Vannak szép, esztétikus, modern házak az arculati könyvben. Vannak régebbi építésűek is, de azok is kellemes benyomást tesznek ránk. Van vasból kerítés, de készül fából is. Teljesen zárt vagy áttört.
Szemrevalóak a parkok és a köztéri alkotások is úgyszintén.
Egymás mellé teszem az olvasott képeket, szöveget és a fotókat. Azt mondom, ez szép falu. Szép a névjegykártya.
Az arculati könyv elkészítését jogszabály írja elő. Mi célból? Talán a jó példák vonzása és követése miatt.

A névjegy egy bemutatkozás. Futó kaland.Olyan mint a kézfogás. És olyan mint a randevúra kiöltözött lány. "Eladja" magát.
Eladja munkáját az is aki készítette az arculati kézikönyvet. Ócskának, hiányosnak látszót nem vesz meg a vevő. Pedig vannak hiányok, mindannyian tudjuk. Voltak is, vannak is. Van festett kép és van realitás. A festett kép is a realitás része. Része -mondom, és nem az egésze.

A szép arculati képeknek örülünk.
De foglalkoznunk kell azzal is ami még nem szép.
Foglalkozni kell az okokkal és megtalálni az eszközöket, hogy minden -de legalábbis a többség- szép legyen,
Hogy az arculatra kerüljenek. Ez egy munkás feladat. És sokszor még csak nem is támogatják dollármilliók. Csak a kötelesség támogatja. És a hit. Hogy minden jobb lesz holnap, mint amilyen ma. És a hit, mely mozgatja a cselekvés szálait. Mozgatja magát az embert.

Milyen sokszor látjuk a templomunkat. Képeken is. Valóságban is. Az arculatnak, a település arculatának sokszor alkalmazott eszköze. Jó benyomást tesz ránk. Ránk is az idegenre is, az átutazóra is.

A templom 1909-ben készült el. És még ma is milyen szép. Mert gondozzuk, szeretjük.

Egy másik, szintén 1909-ben készült alkotás nem kerül rá az arculati képre. Pedig egykorú a templommal. Idejét tekintve is nemes, veretes alkotás.

A falu szélén, a Dónatusra véve a menetet Kóka irányába van egy kereszt. Romos kereszt. 1909-ben készült ez is.

Mi indította K LÁZÁR Andrást és felségét DÓCZI Terézt, hogy emléket állítsanak a Megváltó halálának. Nem tudjuk, csupán sejtjük. Csupán feltételezzük, hogy e nemes, adakozó ember kedvét a feszület állítására az elkészült templom feletti öröm táplálta.
Milyen nagyszerű dolog ez.

A templom arculati kép még ma is. A vele egykorú kereszt nem az. De azzá lehetne tenni. Nekünk, akik itt élünk.

Kevés a ma emberében az ihletettség, hogy lelkének gazdag áradatát megmutassa? Nem gondolnám. Nem gondolonám még akkor sem, ha tudom, hogy kevesebb a ma élő emberbena spiritualitás mint ami volt száz évvel ezelőtt.

Valami elkésett, valami kibillent bennünk.Csak nem a szép arculati kép teszi ezt? A megelégedettség. A jólakottság tunya érzete? Vagy ami még rosszabb: a restség. Vagy a minden elé tolakodó szép névjegykártyák és a kézikönyvek?

A faluvégi kereszten ez olvasható: ÁLDÁS ÉS BÉKE DÁNY KÖZSÉG NÉPÉRE

Ezt kívánja nekünk most is Derék K Lázár András és felesége Dóczi Teréz.

Köszönjük szépen.

A
Széchenyi utcai Kántor-ház előkertjében lévő keresztet egy család felújította.
A Kálvária kereszjeit egy adakozó ember tetette "rendbe".
A Dánsár keresztet, a Szőlő körútival együtt egy helyi vállalkozás újította föl. Mondjam a neveket?

A víztorony árnyékába is felállítottak egy kersztet az elmúlt évben. Két monogram van rajta. LJ és LA

Az utóbbi monogram elé kívánkozik a "K" betű. Mert mégsem esik mindig messze az alma a fájától!