Az uraság "tallaján" /második rész/

A fiúk ebéd után találkoztak a Dallos tónál.
A Dallos tó az utcabéli telek végében volt. Szemüveges L A ajos házának falát az innen nyert agyagból rakták. A kitermelt föld mint tátongó sebhely éktelenkedett az ápolt, gondozott kertek közepén. Ez a roncsolt terület mint az Édenből ördög által kiharapott mennyei valóság utáni kép csúfította a tájat.
Esőzések alkalmával megtelt vízzel, a fiúk, mint máskor is és mint mások is ide jöttek fürödni.
Szülőktől tiltott volt ez a hely, de nem riasztotta el a tiltás az utcabéli suhancokat többségét, sőt büszke és bátor cselekedetnek minősült a felnőtti parancs megszegése.

A tó vize kellemesen meleg volt. Nyugalmi állapotban molnárkák siklottak a vízen, lábuk nyomán a víz még fodrot sem vetett. Ocsmány csíbor fekete, ronda testével riasztotta a vízbe vágyókat, de mindig volt a kéznél kisebb bot vagy vessző kikergetni a bogarat onnét.
A tó szélén a pocsolyában ebihalak ficánkoltak, kergették a nagyfejű, semmitestű szúnyoglárvákat, melyek mint a törpeország tengerének mini batiszkáfja függőleges mozgásával hol mélyebbre merült, hol megközelítette a felszínt.
Békák is voltak a tóban.
A parton rekettyés, juvenílis vendégként éppen területet foglalt.
Az akácfa gyökereit megtépték a földet ásó emberek. A csúnya arcúvá lett fának kedve sem volt a tó vizében arcát mutatni. Ha lett volna sem gyönyörködhetett volna magában mert mint foncsorát vesztett tükör a rávetődött képet elnyelte a planktonok tömege.

A tó és környezete egy valóságos ökoszisztéma volt. A fiúk játékból is tanulták a leckét. 1950-es évekbeli Waldorf iskola.

Megszárítkoztak a napon, hajukból kibogozták ujjaikkal a vízből rájuk rakódott kolloidnyi nagyságú agyagszemeket. Testüket is finom szemcséjű agyag fedte, melyet egymásról leporolva, hazaindultak.

Aztán este lett és reggel. Ismét este, ismét reggel.
A nap is megunta magasból szemlélni a földet. Lejjebb ereszkedett és megült a topolyafa csúcsán. Kis idő múlva elindult Valkó felé, hogy tűzpiros paplannal borított ágyába pihenni térjen.

Elkezdődött az iskola is. És az iskolával egyidőben de a nap ellentétes szakaszában az igazi gyermek munka. Az állatok legelőre hajtása.

A legelő a Tekerület nevű rét volt. Mértani pontossággal kimért közepén szakadozott ezüst csíkkal tekeredett egy kis patak, követve a völgy futásirányát az országút felé.
A patakocska a rét gyermeke volt. A rét szülte boldog óráinak termékeny percében az elnyújtott "S" bejáratánál, ahol a mélyút véget ért.