Mécsesek és virágcsokor a Tiszta közepén

A "Tiszta" nem más, mint a Hosszútiszta, azaz a Sebestyén tábla.
A sápi kanyarral szemben,, Dány felé. Na, de ezt mindenki tudja. Mindenki, akinek a dányi iskolában oktatták, tanították Sebestyén Sebestyén nevét és hősi példáját. Remélem, ez most is így van a dányi iskolában.

A Hosszútiszta nevet maga Sebestyén adta a dányi határ ezen földterületének akkor, amikor -a monda szerint- kilehelte lelkét a kivégzőosztag előtt.

Elmentünk hát, a dányi Sebestyén népfőiskola képviseletében, mintegy tucatnyi emlékező ember, hogy lerójuk tiszteletünket a Halottak napjára emlékezve Sebestyén síremléke előtt.

November 4-e lévén, ezen gyalogos emléktúrát az 1956-os forradalom elleni támadás évfordulójára is szántuk.

Apropó forradalom!
Sebestyén síremlékén van egy évszám: 1630.
Talán az ő halálának dátuma? Nem tudjuk.
De, ha már itt vagyunk -hangzott el az emlékező beszédben is- tekintsünk bele ebbe a korba, vagyis a 17-ik század meghatározó körülményeibe.

Magyarország egyetlen győztes forradalma és szabadságharca erre az időre esik. Az egyetlen! Pedig volt belőle néhány, legutóbb 1956-ban, de mindet elbuktatták, letiporták, sokszor meg is alázták. De mégis itt vagyunk! Győztesként! Mert a magyar hazafiúi lelket és szellemet nem lehet eltiporni. Megtépázni lehet, kicsúfolni, elhazudni, elferdíteni ideig-óráig lehet, de megsemmisíteni nem lehet.
Erről szól hazánk történelme.
Azt is megmondom, meddig nem lehet megsemmisíteni minket, magyarokat. Addig nem lehet, amíg lesz dányi ember, lesznek dányi emberek, akik Sebestyén mártíromságára emlékeznek és mécsest gyújtanak, akár otthon, akár a dányi temetőben, vagy akár a Hosszú tisztán Sebestyén emlékére.

Az emlékezés tartja fenn a nemzetet!
Elfelejti múltját az aki elfelejti azokat az embereket, akik nélkül ma itt sem lennénk.
Akik elfelejtik a magyar múltat, annak szívé- ben meglazulnak az erkölcsi szálak, "elengedi" a nép a történelmét, akkor, már a szív sem lesz a helyén.

Nem fenyeget bennünket semmi sem jobban mint a feledés!

A "bennünk élsz tovább" hamis állítása helyett, a "benned élünk" a helyes megfogalmazás, miként Pál apostol mondja, Jézusra utalva, benne vagyunk, élünk és mozgunk!

Bocska István -visszatérve az előzőekre- győztes forradalmában és szbadságharcában legfontosabb tényező a kibékülés, a kibékítés volt.
Kibékítetta a Habsburgokat a török Portával, békét teremtett a térségben.
Erdély függetlenségét kimondták ebben a megállapodásban, de szentesítették -sajnos- a hódoltsági állapotot is! Mi jött ezután? Ezután jött Bethlen Gáborral Erdély aranykora.

Ha kimegyünk a temetőbe,a sírhoz, -mint ezt sokan megtették, megtettük az elmúlt napokban, akkor nem mehetünk más lelkülettel, mint azzal, hogy szívünkben béke van. Nem mehetünk más lelkülettel. Csak azzal, hogy a mi békénk és békességünk az őseink, elődeink lelki békéjének mennyei üzenete, amelybe születtünk, élünk és vagyunk.
A történelem nem arról szól, hogy az utódokban él az ősök üzenete, hanem fordítva van, mi élünk az őseink lelkében egész a kezdetekig is elmenve, mert csak így találhatunk az Alkotónak, a Kezdeteknek vagyis Jézus Krisztusnak nekünk ajándékozott békéjére. Ezt éljük át minden szentmise végén, amikor a pap azt mondja, menjetek békével /Ita missa est/és mi ebben a békében élve tudjuk csak tenni Istennek és embertársainknak is tetsző életet.

Virágcsokrot hozott Erzsi aki -nagyon helyesen- e dányi hőstől származtatja családjának nevét.
Több mécses is gyúlt a színhelyen. Nem mentünk üres kézzel.
Mentünk a temető nyugalmának csendes hangulatával és a Mindenszentekhez való könyörgésünkbe bennfoglaltatott Sebestyén mártíromságának mai napig tartó üzenete.

A 17-ik században halt hősi halált felebarátaiért, községéért Sebestyén , vagy ez a 13-ik században volt 1241 környékén a Muhi csatához kapcsolódva az talán a lényeget tekintve elhanyagolható körülmény.
Mert a lényeg, az élet odaadása mások szabadságáért Sebestyén történetében.
Ez az odaadó, másokért feláldozó élet, ami a síremléken mint polgári erény olvasható, az igazi mozgósító erő és tanulság és példa a dányiaknak. Azoknak is akik itt születtek, azoknak is, akik valamely okból kifolyólag ide költöztek.

Sebestyén élete hősi feláldozással zárult. Ezért maradhatott fönn akár 400, akár 800 évig is.
Sebestyén élete és "vállalkozása" nekünk úgy példa, mint ahogyan példaként áll előttünk minden mártír élete is.
A hitükért meggyilkolt keresztény mártírok vére az Egyház magvetése -szoktuk mondani. A vér jó talajra hullott. Nem kavicsok közé, hanem jó termőföldre.
Sebestyén feládozott élete, kihullott vére, szenvedése és halála a dányiaknak legyen magvetése, minden időkre.