A tükör

A tükör úgy-e egy tárgy. Egy olyan tárgy, amelyik mindennapjaink részévé vált. Nézegetjük "benne" magunkat pl reggel, borotválkozás közben, vagy a nők is nézegetik magukat, hogy a sminket "felrakják". Nem is gondolunk rá, hogy nélküle milyen bonyodalmas lenne az életünk.

A tükör olyan fontos tárgy, amelyik szólás-mondások, vagy népszokások alanyát is képezte.
Ha a tükör összetörik akkor valami nagy baj fog bekövetkezni -vélték apáink, nagyapáink.
Ha a családban gyász volt, míg el nem temették a halottat, a tükröt fekete kendővel letakarták. Vajon miért?
A népmesében, tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken, -kéréssel fordult a tükörhöz a gonosz asszony.
Nézz a tükörbe! -mondjuk annak, akinek szavában, tetteiben kételkedünk. És így tovább!

Mi tagadás, a tükör életünk része lett.
Pedig a tükör, vagyis a tükröződés -tanultuk még elemista korunkban a fizika órán- nem is valóságos képet mutat. Hiszen ha mögé nézünk, nincs ott senki. Vagyis nem vagyunk ott. Ez az egyidőben két helyen lévőség lehetetlen dolog. /Ha igen, azt nevezik tudathasadásnak,- de hát ez már a kórlapra tartozik/.

A tükör, vagyis a tárgy, azaz a foncsorozott üveg nem is csak fizikai valóságában fontos, hanem a jelentéstartalmában. No! Ezt fejezte ki fentebb leírt, nézz a tükörbe való felszólítás.

Az ember élete, vagyis tettei, cselekedetei, intézkedései, érzelmei, sőt már a gondolatai is valójában tükrök. Egy olyan sajátságos tükör, amelyben nem saját magunk számára jelenik meg rólunk kép,úgy mint a tárgyi tükörben, hanem a kép, mely rólunk megjelenik, az a másik emberben, a minket szemlélőben válik megformált alakká. A mi alakunkká, vagyis a rólunk alkotott képpé.
Képalkotás tehát az egész életünk.

A tárgyi tükröt jól ismerjük. Vajon ismerjük-e azt a tükröződést, amelyik rólunk, másokba vetít képet. Gondolunk-e arra egyáltalán, hogy milyen a mi valóságos képünk, ami a másik emberben jelenik meg rólunk. Látjuk-e magunkat a másik emberben? Elképzeljük-e egyáltalán, napjában legalább egyszer, hogy milyen képet produkáltunk, a mai napon, mi magunkról.

Vigyázzunk hát a tükrökkel.
Ne rejtsük hátunk mögé, hogy ne is lássuk. Ne is lássuk magunkat a másikban.

És ami a legfontosabb talán!
Óvakodjunk a görbe tükröktől. Egy görbe tükörbe nézve magunkat, nevetségessé válnánk. Akár kifelé görbül a tükör, domborúan akár befelé, homorú felületet adva. Úgy mint valamikor a Vidám Parkban!

De leginkább attól óvakodjunk, hogy mások elé tartsuk a mi saját görbe tükrünket, amiben magunkat mutogatjuk.

Hány görbe tükröt tesznek ma napjainkban elénk. Olyan görbe tükröt, amiben nem magunkat látjuk, de mások mutatják meg magukat ebben.

Az elénk helyezett furcsa tükröket tartsuk tehát hazugságnak!
Hazug embereknek, bennünket becsapóknak, igazat nem mondóknak, mi tartsunk görbe tükröt, hogy lássák meg magukat.
Lássák meg azt, milyenek akkor, amikor az igazságot elhallgatják. Lássák meg magukat akkor, amikor bennünket félrevezetnek.

És Te, drága barátom, ha napjában legalább egyszer megnézed magadat a tükörben, a lelked tükrében, amit lelkiismeret vizsgálatnak hívnak, akkor nyugodtan vedd elé e te tükrödet reggel, nézz bele, mert akkor rád egy igaz ember tekint vissza.

Hát használjuk jól a tükröket!!