Egy nagy sóhaj

Ez, szinte menetrendszerűen bekövetkezik. Mármint a sóhaj. Ilyenkor, szeptember táján, a tanévkezdés idején. Miért is ne, hiszen az alsó foktól a középfokon át a felsőfokú oktatással bezárólag 25 esztendő szeptembere hozott nekem is új izgalmat a tanévkezdésre. Negyedszázad évet töltöttem az iskolapadban vagy ilyen, vagy olyan oktatási formában.

Tizennyolc évig voltam a dányi iskola alkalmazásában, ebből az utolsó tíz évet igazgatói beosztásban.

Nem csoda hát, hogy a szívem megdobban szeptemberben a csengőszó hallatán.
Nem csoda, hogy a szívem a dányi iskoláért, a dányi gyerekek erdményes tanításáért még bensőségesebben dobban. Felelősséggel terhelten dobban. Úgy érzem, hogy mint dányi lakosnak, aki ráadásul pedagógus is nem csak jogom, de kötelességem is hangot adni aggódásomnak, a gyemekek jövőjéért viselt felelősségnek.

A tanítási óra világa csodás világ. A tanítási óra az ember formálásában, jellemformálásában és nevelésében olyan idő, amely életreszóló hatással van a tanítványokra.
A tanítási óra a világ egyik legfelelősségteljesebb munkaterülete.

Ez a munkaterület valójában többszereplős.
Az egyik a tanító /tanár/, a másik a gyermek, a tanuló, a harmadik szereplő a tananyag.

A tanító /tanár/ arra vállalkozik, hogy az adott körülményeken belül a lehető legeredményesebb munkát fogja elvégezni.

Erről, az utóbbiról, vagyis "az adott körülményekről" szeretnék néhány szót szólni.

A tanítási órán a három szereplő, /tanító, gyermek,tananyag/ mint a háromszög három "sarka" áll szembe egymással, vagy van egymás mellett.
A tanítási óra, mint keret, arra szolgál, ogy ezt a három pontot, /tanító/tanár/,gyermek, tananyag/ közel hozzuk egymáshoz, vagyis aktivizáljuk ezt a három pontot, hogy egymáshoz eljussanak.

Három pont ez a sajátos konstelláció a térben.

Az eredményes munka egyik feltétele /ha nem a legfontosabb feltétele/, hogy a tanítási óra minden perce aktív legyen.
Aktív a pedagógus is, a gyermek is és aktív a mindent átfogó tananyag.

Ha nincs aktivitás, akkor nincs eredmény sem!
A percek mennek egymás után és máris vége az órának.

Az óra végén fel kell tenni a kérdést? Milyen volt ennek az órának az aktivitása?
Hogyan szerepeltek a tanulók, mi volt az ő munkájuk, hogyan szerepeltem én, mint tanító /tanár/ és milyen mértékben, milyen mélyen és milyen tartósan vált, válhatott a tananyag a gyermek tudásának részévé?

Ennek az aktivitásnak az elérésére egy újabb módszert dolgoztak ki az Egyesült Állomok-beli Stanfordban.

Az itt kidolgozott módszert egyre töb iskola veszi át nálunk, Magyarországon is.
Ezt a módszert alkalmazó első iskola már több mint egy évtizedes munkája bizonyítja, hogy ott /mármint ebben az iskolában/ ahol sok a hátrányos helyzetű /cigány/ gyermek, akik alig jutottak el a nyolcadik osztály végére korábban,
mostanra a környék egyik legeredményesebb iskolájává vált, ahol a tanulók szinte száz százaléka tovább tanul,és nem kevesen ezek közül a közeli nagyváros elit gimnáziumában folytatja tanulmányait.

A módszer, mely a tanítási órán szereplők aktivitását szolgálja, túl mutat az iskola keretén. Bevonja a helyi társadalom több szereplőjét, igazi helyi nemzeti, közösségi programmá vált.

És lám, mi az eredmény? Bámulatra méltó. /Az iskola nem régen eredményes munkájáért Primissima díjban részesült/

Nincs előlünk elzárva a világ.
Minden közösség eredménye, melyet tagjainak műveltségének növekedésében, tudásának gyarapításában, képességeinek növelésében elér, messze túl mutat minden más, épületekben, infrastruktúrában, rendezvényekben vagy bármiben jelentkező fejlesztésen.

Az ember növelése, nevelése a mi igazi feladatunk.

Néhány éve kezdeményeztem, hogy ismerjük meg mi is, itt Dányban ezt a módszert. Nem volt rá akkor fogadó készség.

Tovább lépni nem csak feladatunk, de olyan kötelességünk is, melyet -ha más nem-lelkiismeretünk számonkérő szava diktál.

Sóhaj, nagy sóhaj egy szeptemberért, mely most kiszakadt belőlem -nem kevéssé a két napos zarándok út egyik eredményeként- azt a jövőt látva és várva, amelyik gyermekeink jobb eredményéhez és közösségünk megerősödéséhez vezet.

A pusztába kiáltott-e ez a szó?
Várom a hatását.