Ki tartja az eget?

Oly sok élmény tölt el bennünket naponta a legkülönfélébb helyeken, hogy azt feldolgozni is alig tudjuk.
Sőt, feldolgozni sem tudjuk.
Elfárad a szervezet is, kimerülnek az érzékszervek és tompább lesz a gondolkodás is.
Így védekezünk a túlzott megterhelés ellen. Úgy mint pl. a bőrünk, hogy ha sok napfényt kap, akkor szűrőket épít be a sejtekbe -ez a barnaságot jelentő melanin- a káros hatások kivédésére.
Vannak viszont pillanatok, amelyeknek élményei szinte ránk zúdulnak,kitérni sem tudunk előlük.

Nem nagy hír, sokan tudják Dányban is, hogy a közeli Veresegyházon tavaly új templomot szenteltek fel. Ezt én is tudtam, de a templomot még csak kívülről láttam.

Ma megnéztem belülről is!
Nem nagy dolog, -mondhatják többen- hiszen annyi templom van körülöttünk, hogy egyet-egyet megnézve ..hát bummm!.. akkor mi van.

Nem vitatkozom az ellenvetőkkel, miért is ne lehetne nekik is igazuk.

De most mégis más a helyzet!

A Veresegyházon épült templom, melyet a Szentlélekről neveztek el, korunk modern építészeti stílusában épült. Erre mondják, hogy organikus építészet. Ez még mindig nem ok arra, hogy szóljak róla külön is.
Mi fogott hát engem meg a templomba lépve gondolva egyben arra, hogy ez az Isten háza ami már önmagában is felemelő érzetet teremt, azt akarom elmondani.

Ez a kisváros, Veresegyház -figyelem már évtizedek óta fejlődését, gyarapodását- abban is kitűnik, hogy nem engedi meg magának a slamposságot. /Elhihetik, elhihetitek, hogy hosszú cikket tudnék írni azokkal az élményekkel amelyek engem ehhez a városhoz kötnek, és elsősorban ez a településfejlődéssel kapcsolatos tényekről szólnának, azokról az egyedi vonásokról szólnának, amelyek egy községünkhöz nagyságrendben hasonló nagyságú települést 60 év alatt ilyenné tették/.

Na de ez csak elkalandozás, egy mellékvágánya annak amiről szólni akarok.

Ezt a templomot egy fiatal mérnök tervezte, aki a városban született, szülei pedig pedagógusok. Jól ismerem őket. Őt is, szüleit is.
Személyes eset, hogy a dányi ravatalozót, és az öreg iskolának az udvart befedő auláját is ő tervezte, pontosabban szólva az a tervező mérnöki műhely ahol ő is dolgozott.

Az első személyes élményem hát a tervezőhöz kötődött a templom láttán. Azt kérdeztem magamtól: vajon ebben az épületben, ebben a templomban, mint építészeti produktumban mennyire van jelen a település egészének lelke, ahol ez a fitalember felnőtt? Az a sugallat, melyet ő kapott akkor amikor a rajzasztal fölött az épület vonalainak szerkezetét álmodta.

Ne firtassuk a kérdést, mondjuk ki amit gondolunk! Azt gondoljuk, /gondolom/ hogy egy ember egész személyiségét az a környezet ahol felnövekszik döntően, életre szólóan meghatározza.
Az a család amelyben született, az az iskola ahol tanult, az az utca ahol felnőtt, az a tér, ahol játszani szokott, bővebben szólva az a település, amely az ő szülőhelye, benne van ebben a templomban. Benne van mint szellemi termék!

Ha Veresegyházra a slamposság, vagy mondjuk így: a felszínesség lenne jellemző akkor ez a templom nem épülhetett volna meg! Mert slampos, felszínes, értékek nélküli környezet nem termel ki magából szellemileg kiemelkedő, gyakorlatban szorgalmas, községét-városát hazáját, nemzetét becsülő, dolgozni szerető embereket.

Behunytam a szemem a templom közepén és azt láttam abban a szellemi erőtérben, ahol az ember munkája az Isten végtelenségével találkozott, hogy mindaz a kettősség, melynek szorításában élünk, nevezetesen a teljesség és a konkrét egy új világ keletkezésének a pontja.
Ezt a találkozást kell nekünk keresnünk.

A teljesség, tudjuk, hogy a Mindenség. A konkrét pedig a perc, amelyben élünk. Ha ezt a dinamikával csordultig töltött alkalmakat keressük, akkor azok nyomába járunk, akik elkerülik a slamposságot. Ellenben akik nem ezt teszik feláldozzák az alkotó időt a felszínességnek, a látványnak, az értéktelennek.

A temlpom építészeti terei úgy lettek kialakítva ebben a emplomban, hogy a tökéletes formát mintázzák. A tökéletes forma a gömb.

A fával belülről kialakított mennyezet tartópillérei Jézus 12 hívének, apostolának /nyilván Júdás helyett a karizmatikus Pál/ vállán nyugszanak.
Az apostolok tartják az eget -konstatáltam magamban. Ez így igaz.

Kedves és meghitt élmény olyan templomba látogatni mint amilyen Veresegyházon van.
És ha annyi személyes élmény köti az embert ehhez a városhoz, ennek a templomnak tervezőjéhez mi nt ami engem köt, akkor pedig ez az élmény arra a horizontra kerül ahol -meghitt pillanatban- látszik az idő és a tér találkozása, ahol látszik, hogy amíg az idő végtelen, addig a tér csak a pillanat tárgyainak birtoklása.

"Veresen" tudják néhányan ezt, talán sokan is tudják, hát Veresegyház horizontja messzire látszik, ahol együtt él a teljesség a konkréttel.