Gypsi barum

A dzsipszi barum azt jelenti, cigánybáró.

Ez a nemes cím nem mást illet meg mint egy paprika-féleséget, melynek fekete termése van. /felfújt bogyó - mint azt iskolában tanulni lehetett a paprika terméséről/.

Talán emlékszünk még arra a közzétett meghívóra, amit a dányi népfőiskola bocsátott ki a kora tavasszal és arra invitált, hogy aki teheti hallgassa meg annak három pesti fitalnak az előadását, amely a kertgondozásról és a zöldségek termesztéséről szólt. Mert ezek a -jóértelemben vett- megszállott legények, lányok olyant produkálnak a magyar kiskert-kultúrában ami párját ritkítja és követésre is érdemesít.

Nem a levegőbe beszélek!

Mindig féltő és bizonytalan vagy bizalmatlan pillantásokat vetettem a kertben lévén arra a helyre, ahol -többek között- a gypsi is terem.

A fekete paprika termései ma szinte megszámlálhatatlanul csüggnek le a növényről, bizonyítván, hogy jó helyre kerültek.

De hívogat az Okra is. Néztem-néztem, mikor terem, vagy terem-e egyáltalán ez az idegen hangzású növény és hogyan fogom ezt észre venni.
Az okra ott van a kertünkben ahol a padlizsán. Jól megférnek együtt a termőföldön, de megférnek a lábasban is.Az okra termését olajban sütve is fogyaszthatjuk. Amíg fiatal, néhány napos,mert utána...? mintha kender rostot rágna az ember.

Dinnyeszezon van nálunk. Most érik a rébusz sárgadinnye, aminek magját szintén a fiúktól kaptuk. Nem nagyobbak sokszor mint az öklöm, de erős, átható illatuk van, a kamrában mintha tolakodóan sietnének magukra felhívni a figyelmet. Mivel nem nagy a termés, nehéz késsel kivágni. De én meghámozom! Nagyon finom és így gazdaságosabb is.

Van kisebb termésű növény is, minta rébusz sárgadinnye.
Ennek a neve, mexikói egérdinnye. És nagyon ravasz, mert nem dinnye, hanem uborka-féle. Cseresznye nagyságú, A B C vitamin tartalma magas és antioxidánst is tartalmaz. Szép, picinyke és sárga színű virágai csillogtak szinte a dús hajtás között, míg el nem szállt a reggeli harmat.

Cseresznye nagyságú a perui földicseresznye nevű növény, ez pedig nem más mint.... mint... paradicsom.
Vicces, nagyon vicces növényke.A termés hártyaszerű burokban van, azt el kell távolítani és "hamm" bekapni. Kínáltam a vendégeimnek, a családnak is, de nem volt jó véleményük róla. Vagy rólam.Azt mondták, hogy beléndeket adok nekik./Hyosciamus niger, hioszciamint tartalmaz a beléndek, az pedig mérgező. Elterjedt gyom nálunk mindenfelé/ Mikor a hártyát eltávolították meglepő dicséretek hangoztak el /nem rólam/ hanem a növénykéről.

Hát akkor jöjjön az igazi paradicsom. De nem úgy ám mint a nótában, "piros lett a paradicsom...", hanem ez kék paradicsom.
Nagyon szépen fest a kertben a pirosak között. A sárga paradicsom pedig árnyalja az egészet. Az gondolkodtat el csupán ezeknek a paradicsomoknak színét látva, hogy egy közeli ország nemzeti színeit utánozzák így egymás mellett.Ez nem volt szándékomban. Paradicsomban ez azt hiszem, megbocsátható.

Na most jön a kert ékessége. Az amarant! Gyönyörű a virága, bíborvörös és mint a szép, termetes kakas a baromfiudvart, úgy uralja a kertet. Volt ugyan egy kis félelmem ezt ültetni, mert a disznóparéj latin neve Amarantus retroflexus. Na ezt már mégsem -gondoltam, itt még nem tartunk, de a levelének az íze -bár még disznóparéjt nem kóstoltam- nagyon finom. Ugyanúgy kell elkészíteni mint a spenótot vagy sóskát. De finomabb ezeknél.

A pattogatott kukoricát nem kell bemutatni, miként a kelkáposztát sem.
De ez, itt mellettem egyenesen a sétapálca kel. Még nem kóstoltuk, de megígérhetem, a zarándok-úton nem cserélem fel a jó fogású cserszömörcéből készült bottal, melyet a hajdúsági vásáron vettem egy ízesen beszélő pásztortól. /Isten áldja meg Bocskait, hogy idehozta őket nékünk a nagy pusztára./

Nem kóstoltuk azt a növényt sem, amelynek nevét nem találom a feljegyzéseimben és így nem is tudom, hogy mi az. De nagyon megnyerő, azt is mondhatnám hízelgően alázatos. Minden locsoláskor meghajlik. Szép zöld színe van. Megyegyem, ne egyem? Levelét-e a levélnyelet-e vagy majd hoz termést is? Elválik.
Ennyi bizonytalanság belefér úgy gondolom egy amatőr tudásában.

Tavasszal újra elhívjuk a fiúkat. Apestieket, akiknek szép kertészetük van ezekből a növényekből és még száz másból.

Várják a kertek gondos és szorgos gazdáikat. Hogy ékesítsék, gazdagítsák, magukat pedig örömmel végzett munkával ellássák.