A "meglepi"

A "meglepi" nem más, mint a meglepetés. Argóban.
Ez talán egy, vidékre is lecsorgó városi folklór, vagy úgy ahogy van, egyik hungarikummá vált-váló eszes megyar találmányunk, vagy egyszerűen a kor terméke, azt én eldönteni nem tudom.
Lehet, hogy olyan mint a tiki-taki játék, vagy a moncsicsi-baba, született, meghalt, béke poraira.

Egyik viccben, az Úristen leküldte Pétert a mennyből, hogy nézze meg, hogyan élnek az emberek a Földön.
A visszatérő apostol azt mondta, Uram, az emberek sokat dolgoznak, sokszor elégedetlenek, szótlanok, szürkék és hallgatagok.
Az Úr mosolygott ezen. Jól van Péter! Nincs semmi baj.

Egy idő után újra leküldte az első apostolát és a visszatérő "kapuőr" így számolt be a látottakról.
Uram, semmi baj nincs, az emberek vidámak, báloznak, esznek-isznak, jókedvükben alig győzik kitalálni a fényes ünnepségre és zsíros falatokra alkalmat adó összejövetelek okait.
Az Úr elkomorodott, ráncolta homlokát és csak azt mondta: Most már baj van Péter.

Magam is voltam olyan összejövetelen, ahová mi, -a többség- úgy érkeztünk, hogy tudtuk, az ünnepelt nem sejti mi készül.
Ez volt a "meglepi".

Hány ilyenről hallok ma is, hány ilyen "meglepi" alkalom várja a főszereplőt, hogy lepődjön meg, változzék el a hangja, egy-két könnycsepp sem árt, a torok elszűkülésétől szóhoz sem jut az illető.
Ha ezt nem teszi, a többség, a várakozók és főleg az, aki ezt kitalálta, megtervezte, megszervezte,mindent a legszigorúbb részletességig, a legnagyobb silentium mellett, - megsértődnek, lebbiggyesztik ajkukat és szent fogadalmat tesznek maguknak, hogy ilyen emberrel, m int ez az érzéketlen fatuskó, még a kapcsolatukat is megszakítják. Hát szabad elrontani ilyen sok ember örömét?!

Nem hoztam volna szóba az egészet, ha magam is nem lettem volna "szenvedő alanya" -mint ünnepelt- egy ilyen családi rendezvénynek.

Ezután kezdtem gondolkodni azon, mi is lehet az indítóoka, /motívuma/ egy ilyen "meglepinek".
Mert van hagyománya az biztos. Lásd a karácsonyfát, vagy egy-egy váratlan kedves alkalmat, melyben sokszor vettünk már részt életünk során, hogy meglepődtünk a nem várt fordulaton, kedvességen.

Nem állítom, hogy megfejtettem az okát. Van hagyománya -mint említettem- de nincs hasonló párja. Egy új találmány annyi bizonyos.

Minden elismerésem azoknak, akik egy ilyen meglepit végig visznek. Miért is kérdőjelezném meg az ő jó, tiszta szándékukat és őszinte érzelmüket. Kortermék, napi életünk szimptomatikus jelensége. Olyan mint a falunap, vagy mint a házibuli. Én már nem szívesen kérek belőle.
Nem azért, mert kikoptam a "társadalomból". Nem azért mert én hasonlókon nem vettem részt valamikor, ha ilyennek tekintjük mondjuk a "Kisjakabot". a dányi búcsú másnapját. Ez is tartogatott meglepetéseket.

De a lényeg éppen itt van, ami a kettő között húzódik. A Kisjakab, -vagy említsem akár a régi lakodalmak olyan csínytevéseit mint ami a virágvivőkkel tötént, hogy a legényes házban ugyan megvendégelték őket, terített asztallal, de étkészletet nem kaptak, és erre jött persze válasz. Ennek /Kisjakab, lakodalom stb/ mély vallási vagy népi szokásban rejlő kialakult rendje és ereje volt. Mondanivalója, üzenete filozófiája.

A mai meglepiknek nincs ilyen.

Hát akkor mi van, zárjuk le a témát, de jelezzük, hogy talán nincs igazunk.

Hát az van, hogy a meglepetés az ünnepeltben -mint a szeretet
egyik kifejező kedves kommunikációja- visszaszáll arra, azokra, aki, vagy akik ezt szervezik, vagy csupán csak részesei az ünnepnek. Szeretet kapnak, a szeretet transzferje, vivő anyaga a meglepetés, mint kommunikáció.

Mindannyian szeret-éhségben vagyunk, kedves barátaim. Ünneplőként, vagy ünnepeltként, az mindegy. Ünnepi alkalomkor éppen úgymin a hétköznapokban.

A szeretetet is tanulni kell. Még ársadalmi méretben is.

Csak szelíden kérdezem, azok a nagy banzájok amiket látunk, vagy részesei vagyunk, talán a maguk fényességével és mesterségességével nem éppen ezt a szeretet-hiányt termelik meg? Vagy nem pótcselekvések az igazi érték -a szeretet- helyén.

Vagy megfordítom a tételt: A látványos hangosságokat, /csinnadrattákat/ nem lehetne és nem kellene elhagyni és helyette bensőséges kis "meglepiket", azaz értéken alapuló élményeket szervezni? /Igaz, hallom, erre van társadalmi igény és központi támogatás./ Ezzel szembe menni nehéz.

A "meglepi" mint társadalmi jelenség eltűnne talán, mint szükségtelen energia-kiáramlás mert a helyét elfoglalnák a "meglepik" nélküli szolíd, emberközeli találkozások.

Megérjük még ezt a kort? Vagy tovább rohanunk a..... "meglepikbe".. nagy közösségi banzájokba , panem et circenses?