Gyászos napok

Községünk 800 éves fennállásának idején sokszor tragikus, embertpróbáló napok jöttek, egymásután. Évszázadonként, sőt még attól is sűrűbb alkalmanként, mely mint nehéz járom nehezedtek ránk.

Az 1200-as években, Szent Margit korában lehetett a súlyosan beteg Pál gyógyulása, mely mint betegség szimbóluma a test gyötrelmének, de szimbóluma a hit erejének is.
Ebben a korban lehetett Dány első telephelyének elhagyása, új haza keresése a tatárok pusztítása miatt. Sebestyén életáldozata is ekkor volt.

Az új falu mintegy 4 -5 km-re a régitől, a mai szóhasználattal élve, a Faluhely dűlőben volt, mely a jól ismert Sasülőtől délre terül el.
1544-ben, a törökök miatt kellett helyet változtatni, és letelepedni a két emelkedő domb alján, átszelve a kis települést a helyben fakadó patak, mely most már mondhatni ősi fészke a dányiaknak. A két emelkedő domb az "iskolapart" és a Kertalja dűlővel párhuzamos emelkedő. A kis patak most is itt csordogál a Fő utca mentén.

1712-ben szörnyű kín, a "mirigyhalál" néven emlegetett kolera pusztított. Olyan mély lelki nyomot hagyott ez a falu népében, hogy mintegy 40 év múlva, pontosabban 1750-ben, az akkori gazdák legjelesebbike, Menyhárt Görgy, a járvány emlékére kápolnát épített a Kápolna dűlőben. Ez volt a Kóka felé vezető földút legjobban ismert és járt útja, mely kápolnát a 48-as szabaságharc idején az osztrákok meggyaláztak és földig romboltak.

Az 1800-as évek Dány község lakói számára sok szomorúságot hoztak még ezen kívül.
1831-ben koldus nyomor szakadt a nép nyakára, a kitört újabb kolera járvány képében.
Négy év múlva az állatok között fellépő marhavész következtében százával hullottak az állatok, ugyanígy 1839-ben is.
Ezt követte a szabadságharc fent említett, Dányra nehezedő terhe.
Uyanebben az évszázadban ítéletidő, földrengés, villámcsapás /a templomot is érte/.
Külön is súlyos volt az 1880-as esztendőben bekövetkező jégverés, melyet sírás-jajgatás követett, néhány éven belül megismétlődve a borzalom, hogy sem szőlő, sem dinnye nem volt szüretelhető, de a kukoricatermés is kiesett.

Hát ezt hozta Dánynak az egyébként országos méretben kiemelkedő forradalmi évszázad.

És mit mondjunk a -történelmi kritikával illethető- pocsék 20-ik századról?

Az első és második világháború bukását.
A 133 napos vörös terrort, melyet nekünk "dicsőséges 133 napként tanítottak és így kellett továbbadnunk" Kun Béláék uralmát, és azt, hogy a románok egészen Budapestig nyomulhattak. Néhány hétig 1919-ben Budapestnek román állompolgárságú főpolgármestere volt,a románok a Tisza vonaláig szerették volna az országot bekebelezni.
Elhurcolták országunk színe-javát vagy a haláltáborokba vagy "csak" hadifogságba.
Rákosi rémtettei sokág kísértettek bennünket.
1956-ban leverték forradalmunkat az oroszok.
A második világháború után szovjet övezetbe kerültünk, 40 évre a demokráciától, mely traumát még most sem hevertük ki.

1959-ben közös gazdálkodásba kényszerítették!! a magyar parasztságot, hogy a föld szeretetét örökre kiirtsák a vidék népéből, megfosztva őket az egyetlen természetes életmódtól.

1989-ben a szabadság és a jólét igérete következett. Ezt nem minősítem, de egy példával megvilágítom:
1950 és 1973 között Ausztria növekedése, 23 év alatt több mint 300 százalékos volt. Ez idő alatt a miénk??????
A 1990 és 2017 között a magyar gazdasági növekedés nem érte el a 40 %-ot!! Ami Ausztriának 23 év, az nekünk -ha minden így marad- nyolcszor 23 év.

Talán a felsoroltak is megmutatják azt, hogy miért szeretnénk mi, a dányi népfőiskola az oromkeresztekről szóló kiadványt minden érdeklődőhöz eljuttani.

Dány címerében két kereszt van. Ezek az oromkeresztek mintái, emlékeztetői lehetnek.
Két kereszt, mert kétszer pusztult el a falunk.
Két kereszt, mert ez segíthet meg bennünket.