Az OPraem emeritus plébános

Nyilván, egy papról van szó. Méghozzá szerzetes rendi papról, amire az "O" betű utal /ordo latin szó, a jelentése: rend/, a Praem pedig a szerzetes rendek között a premontrei rendre utal.
Az emeritus-t használják az olyan, aktív életében erdményes munkát és elismerést érdemlő "nyugdíjasra", aki kiemelkedik társai közül, továbbra is érdemessé vált a tiszteletre.

Könyvhét van.
A Szent István Társulat is kiállítja új könyveit.
Egy új sorozatnak vagyunk tanúi, méghozzá annak, hogy a premontrei rend több kiadványt kíván megjelentettni a jövőben.
Ennek az első példánya az, amelyet Gödöllőn, két alkalommal is bemutattak. Az egyik alkalom a rend új auditóriumában történt, a másik a gödöllői könyvtárban.

A bemutatott könyv címe: Inkább létezni, mint látszani.

Ezt a könyvet maga a "szerző" mutatta be, aki nem más, mint Ullmann Péter atya. Segítői is voltak. A szerkesztők közül Ö.Kovács József és egy gimnáziumi tanár, Lencsés Csaba.

Ennyit a cím magyarázatához tartozó történetről.

Különben is: "fel vagyok dobva"!
Ha nem is irodalmi ez a kifejezés, de közkeletű szóhasználat arra az állapotra, amikor az ember különösen jó hangulatba kerül.
Jó hangulatban vagyok, mert most fejeztem be Péter atya önéletrajz-szerű önvallomását, mely nagyon találóan lett kifejezve az inkább létezni mint látszani összetétellel.

Pedig ez a könyv történetét, vagyis Péter atya életének bizonyos szakaszait tekintve nem vidám. Legalább is nekem, az olvasónak. De nem így a vallomást tevő Ullmann Péter atyának.

Péter atya különleges ember. Állíthatom, hogy az. Nem hétköznapi ember, hanem ünnepi ember. Mindig Isten vonzásában élt. És él most is.

A hétköznapi ember zúgolódik ha tervei nem sikerülnek. Az ünnepi ember a Jóisten vonzásának közelében él. És az nem rossz hely.

A könyv történetét, így Péter atya életének, a könyvében leírt eseményeit, vagy annak akár csak részeit is, én el nem mondom. Nem tehetem. Ezzel az élménnyel engem úgy ajándékozott ő meg, azt éreztem az olvasás minden percében, hogy itt van mellettem, itt ül velem szemben és nekem, csak nekem mesél. Az életéről. A hányatott, kemény életéről, ami őt érte. Az igazságtalanságokról, amelyek a magyar történelem említett szakaszában nem voltak ritka jelenségek, de el nem tántorították őt attól a céltól amit -kimomndva-kimondatlanul is követett- lehessen "mindenkinek mindene". Akár papként, vagy másként, de mindig az Isten akaratát követve.

Ha meg akarjuk teljesebben ismerni azt a történelmi korszakot, amit mi Kádár-korként szoktunk emlegetni, akkor el kell olvasni Ullmann Péter atya könyvét.

Ha példaképet keresünk magunknak, vagy gyermekeinknek, akkor el kell olvasni Péter atya könyvét.

Ha nehéz az életünk, már-már kilátástalanul nehéz, fel kell lapozni Péter atya könyvét.

Mert ez a könyv, mint önvallomás megszabadító erejű. Megszabadít a kicsinyességünktől, megszabadít társadalmi görcsenktől, megszabadít a feleslegesen magunkra vett terhektől.

Ez a könyv -sokszor szomorú történeteinek ellenére- az életről szól. Vidámságról, a megkeseredett perceinknek távlatot mutat.

Ez egy életről szóló kézikönyv azoknak is akik hisznek Istenben, azoknak is akik ezzel még csak barátkoznak.

Ez a könyv egy pappá lett ember életöröme. Ez, egy sokat próbált ember állandó Istenkeresése, Isten-közelsége.
Ebben a könyvben nagyon sok barátság van. És nagyon sok szeretet.
Ebben a könyvben megnyugvás van és határtalan céltudatosság, lelki béke és emberi megbékélés.

Ennek a könyvnek főszereplője, Péter atya, végig, egész életében, Isten hívó szavának magnetikus vonzásában él.

Ullmann Péter az az ember, akinek kezében minden arannyá változik. Legyen akár segédmunkás vagy raktáros, kifutó-fiú vagy az orvosi egyetem hallgatója, anyagbeszerző vagy levéltári segédmunkatárs mindig a "Regnum" szellemiségét hordozza. Milyen ez a szellemiség?

Ez a szellemiség olyan, hogy széppé teszi a "földalatti" papi, szerzetesi életre készülés minden percét. Sőt kivánatossá is a másik ember számára, egy huszadik századi időszakban, míg a felszín fölött tombol a szocializmus, addig a magyar katakombákban sarjad a szerzetesi élet.
Míg a felszínen az egyházügyi állami hivatal hálójába vonva vergődik a jobb sorsra érdemes papok sora, addig tisztul és acélosodik a föld alatt a jövő magyar katolikus egyháza.

Ullmman Péter életszentsége egy kiváló pap, egy premontrei szerzetes, szociális elkötelezettségben, megszentelt noviciátusban, tántoríthatatlan kispapmivoltában kiteljesedő életmű, példa és minta a számunkra.

Ulmmann Péter atya azt kapta, amire mindannyian vágyakozunk, laikusként akár, hogy eszközök lehessünk Isten kezében.

Gódor András c. egyetemi docens