Három a zászló

Ha Csíksomlyóra megyünk, -hosszú az út, jó a társaság- kihasználjuk a /teremtő/ időt. Kihasználjuk azzal is, -ének és imádság mellett- hogy beszélünk Erdélyről, erről a csodálatos világról, melyet oly hosszú ideig eltitkoltak tőlünk. Most nem tudunk betelni vele. Mi legyen hát a programunk, mint hogy beszélünk történelméről és történelmének, mások által való meghamisításáról.

A hamis történetírás olyan mint az ópium! Megöli az emlékezetet és lidérces képeket teremt.

A románok szeretik meghamisítani Erdély történetét.
Hát ne engedjük!
Tartsuk életbe azzal is, hogy tudjuk, hogy ismerjük, hogy pontos képünk van róla, hiszen az igazság önmagában is erő.

Élt egy unitus püspök, ugy hívták, hogy Klein Ince. /Micu Clain/. Ő alapított egy iskolát, és erre építette elméletét. /Dákó-román származás/. Az iskolájának neve, Erdélyi Iskola, románul Scoala Ardeleana.
Az ő hamis történelmi képét igaznak tartva, a magyarokat /székelyeket/ betolakodónak vélik, idegen népcsoportnak a román többségű társadalomban.

Mitmond Klein Ince és mi az igazság?

A dáko-román elmélet úgy tartja, hogy a Római Birodalom fennállásának idején, /helyezzük ezt el az időszámításunkhoz képest, Jézus megszületésének időszakára a könnyebb érthetőség kedvéért/, Erdély területén dákok éltek. A dákok, a Havasalföld, /Havaselve, Olténia, Ókirályság/ lakói, érintkezésbe léptek a rómaikkal, /Rómaai Légió/ és ebből a kapcsolatból született utódok a mai Románia lakóinak elődei.

Úgy tartják, hogy a szép dák lányok és daliás, erős római katonák együtt ősei és elődei a román népnek, mert a dákok fölötti győzelem után, ez a vidék a Római Birodalom része lett. Valójában megszállt terület, az Impérium uralkodott rajta.

Mi a valós helyzet?
Igaz, hogy Kr. u. 105-ben Traianus római császár legyőzte a dákokat, Decebál dák király öngyilkos lett.
Igaz, hogy a rómaiak Kr. u. 271-ben kivonultak Erdély területéről. De mi lett ezután?

Ezután mintegy ezer évig híre-hamva sem volt a dákoknak!! Semmiféle írásos emlék nem szól róluk. megverték őket, szétszéledtek, megszűntek, mint annyi más népcsoport a történelem idején.
Lehetséges-e, hogy egy népnek ezer évig nincs a történelemben olyan nyoma, melyet az utókor hitelesítene? Ez nem lehetséges.
Nincs dáko-román elmélet, vagy ha van, akkor az hamis és tudománytalan. /Most a hely szűkössége miatt egyéb, a népcsoport életét bizonyító /vagy azt éppen elutasító/ tényezőkről nem szólunk, mint pl a nyelve szerepe, a kultúra bizonyító nyomai vagy más egyéb szokásos bizonyítékok/.

A magyar honfoglalást 896-tól számítjuk. Ekkor léptek a magyarok -többek között- a Vereckei hágón a Kárpát medencébe. Sőt, nem is ekkor, mert már korábban is itt voltak. Ház-tűz nézőbe, mint mondani szokás a kíváncsiskodókra.

Amikor a medence területére léptek a honfoglaló magyarok, itt, -nagy örömükre- már találtak olyan "népeket", akikkel bszélni tudtak, mert ők is magyar nyelven szólaltak meg.
Ezek a "népek" a székelyek voltak.

A magyar és a székely ugyanis ugyanarról a tőről származik. Mint két testvér. A székelyek a hun király Attila népe, a csillagösvényen járó Csaba királyfi útját járták, a magyarok pedig az avar-szkíta-hun ősnemzetségek ága, így a magyar és a székely nép a honfoglalástól együtt írják a történelmet.

Együtt voltunk, együtt maradunk. Szétválaszthatatlanul!
Minden mesterkedés ellenére is, minden, álpróféták hamis üzenetei ellenére is.

Három zászló van előttem, ebben a barátokkal körülvett szép épületben.
Az egyik zászló a magyaroké, a másik a székelyeké. A harmadik pedig a bennünket vendégül látó testvéreké, a helyiek zászlaja.

Örömkönnyeket hullatni jöttünk Csíksomlyóra!