"Elmesúrlódás" vagy közömbösség

Azért, hogy elkerüljem a találgatást a cím kapcsán, sietek azt megmagyarázni, mert a lényeges dolgok csak az alábbiakkal bizonyíthatók. Az "elmesúrlódás" Széchenyi István kedvenc szófordulata volt, amely a korabeli nyelvhasználatnak nagyon is megfelelt. Megfelelt arra a helyzetre vonatkoztatva, amikor valamely dolognak a vitájára, vélemények cseréjére, saját érvek hangoztatására volt szükség ahhoz, hogy közös álláspont kialakulhasson.
Ma kevés a Széchenyi István óhajtotta elmesúrlódás. A nézetek ütköztetése kultúrált módon szinte fehér holló, ami annyit /is/ jelent, hogy elszoktunk /elszoktattak minket/ az "elmesúrlódásoktól" pedig erre most /is/ nagy szükség volna.
Ha nem akarom Széchenyi grófot idézni, valamely "modernebbre" vágyok, akkor inkább azt mondanám, - József Attila találó megjegyzését alkalmazva- "a hozzáértő okos nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk".

A Magyar Népfőiskolai Társaság /MNT/ közgyűlése ilyen "elmesúrlódásnak" is bizonyult.

A 26-án tartott éves közgyűlésnek nem a szigorúan vett szakmai oldalát, a beszámolókkal, és az ehhez hasonlókkal akarom bemutatni, mert az talán egy szűkebb közösség érdeklődésének kielégítését szolgálná csupán.

Inkább -utalva az elmesúrlódásra- a közgyűlést megelőző szakmai fórum egy-két vonatkozását,- mely kivétel nélkül mindannyiunkat érint- elemzem, de azt is nagyon röviden.

Előadást tartott ugyanis Stríker Sándor /PhD/, aki évtizedek óta a közművelődés országosan ismert tudója, értelmezője, elméleti fejlesztője.

Most zajlik ugyanis a küzművelődési törvény módosításának vitája, mely alapvetően fogja meghatározni az ország közművelődésének irányát, módját, módszerét és a közművelődés egész filozófiáját.

Az 1976-os közművelődési törvény egy etatikus, diktatórikus társadalom felépítését szolgálta mely a törvény alkotójának igényét tükrözte.

A rendszerváltás után -miként az előadó mondta- az az igény, szellemi kihívás fogalmazódott meg, miszerint a kultúra "vallás", a művelődési ház "templom".
/Talán nem is kellene zárójelbe tennem, de mindannyiunk számár azt hiszem egyértelmű, hogy nem transzcendens értelmezésben és nem az istenházai felfokozott és felemelt fogalmi viszonyokról van szó a vallás és a templom említése kapcsán, hanem valami-féle emberi humánumról és magasztosabb földi értékekről, olyanokról, ami az embert életében is felemeli és a társadalmat is magasabb rendű közösségnek ismeri el./

Majd lesz talán idő és mód, -akár ezen a fórumon is- néhány dolgot elemezni az előadásról, de most nem ezzel a szándékkal ültem le a gép elé.

Most csak azt akarom mondani, hogy mindazoknak a fejlesztéseknek, melynek közepén vagy elején van az önkormányzat, csak akkor, és csakis akkor lesz értelme, -gondolva a művelődési ház megépítésére elsősorban- ha már most tudja azt a testület és illetékes bizottságai, hogy miképpen fogja majd szolgálni ez az intézmény a helyi közművelődést. Vagyis tudja már most, hogy a közművelődési törvényből származtatva melyek azok a részek, elkőírások, amelyeket megvalósít. Röviden szólva, hogyan, milyen körülmények közé lép be az ember ha a köszöböt átlépi. És itt nem kevesebbről van szó mint arról, hogy a műveltségnek /"közműveltségnek"/ milyen állapota fog majd bekövetkezni az emberek sokaságánál.

Ez nagy felelősséget ró az önkormányzatra, mert látjuk, hogy egy beruházást, fejlesztést könnyebb megvalósítani mint annak célszerű hasznát és hasznosítását elérni.

A közművelődés az a hívószó, amikor azt mondjuk, Illyés Gyula szavaival: " csak a művelt ember szabad"!!.

Nagy tehát a tét, nagy a kihívás, talán még annál is nagyobb, mint azt néhányan gondolják!