Sok - sok fehér rózsa

Ki - be járt a metsző hideg márciusi szél a nagykabáton, az alföldi takaros kis falu temetőjében. Még az időjárás is szűkre fogta az emberi megelégedettséget a világ dolgának alakulása felett.

A nagytiszteletű lelkész úr maga kezelte a kézben hozott magnetofont, megkezdődött a földi búcsúztatás szertartása, a református közösség fennhangon énekelte a 90-ik zsoltárt: Tebenned bíztunk eleitől fogva.....

Dr Újfaludi László évfolyamtársunk volt Szegeden. Aztán 1966--tól 1972-ig kollégánk is, kartársunk, a dányi iskolában. Testnevelő tanár volt Dányban.

Rendkívül ambíciózus ember, akinek kevés volt a dányi tanári állás, többre, magasabbra vágyott. Tehetsége, pályájának célképe magasabbra, többre inspirálta őt.
Községünket szerette, emberi emlékei egész életen át ide kötötték. Kedvesen beszélt Dányról, olykor humorosan, ha szóbajött első munkahelye, szárnypróbálgatásainak első emlékei. Dányi tartózkodása idején kötött házasságot Csábi Katalinnal, akivel éppen most lett volbna ötvenedik házassági évfordulójuk. Két gyermekük, Zoltán és Lilla ebben az időben született.

Szank volt a következő állomás, ahol letelepedtek, Laci az iskola igazgatója lett.
Doktori cselekményének témája a dányi és isaszegi úrbéri perek kutatása volt, Szegeden doktorált.

Szank is kevés volt, a felsőoktatás irányába mozdult el és így tanított a kecskeméti, a bajai, és a szarvasi főiskolán. Baján a főiskola főtitkára volt, Szarvason pedig rektor helyettes.
Az oktatási miniszter tanácsosi rangra emelte.

Temetésén a megemlékezés, a gyász és a részvét nyilvánításának koszorúi mellett, sok-sok fehér rózsa gyűlt a virágtartóban, melyet a szanki egyesületek, közösségek tagjai helyeztek el, bánatuk jeléül, hogy egyik értékes tagjukat elveszítették.

Még sokan emlékezhetnek Dányban is egykori tanáruka vagy kollégájukra. Ha hírét veszik földi élete befejezésének, mondjanak egy rövid fohászt a Dányt haláláig tisztelő tanárnak, felebarátnak, embernek.

A temetési szertartást végző lelkész alkalomhoz illően az efezusi gyülekezet példáját hozta fel, mert hát igen, életünk és sorsunk, miként az efezusi gyülekezet élete sem volt, mentes problémáktól, visszafordulásoktól, nehézségektől és nehezen magyarázható mozzanatoktól, de az útunk célja mégis a Mindenség Urával való találkozás.

A 90-ik zsoltár második verse így kezdődik: Te, az embereket hagyod meghalni és azt mondod az emberi nemzetnek, legyetek porrá, kik porból lettetek.
Az első versszak utolsó része pedig így: Te voltál és Te vagy erős Isten és Te megmaradsz minden időkben.

Et lux perpetua luceat ei. Reqiescat in pace.

Az örök világosság fényeskedjen neki. Nyugodjon békében.