Valeyrac Exotics /vagy valami más/

Milliónyi ősök élnek bennünk változatlanul. Milliónyi ősök tapasztalatait hordozzuk és adjuk hozzá a mi életünk tapasztalatait, hogy ezzel is több legyen az utódainknak.

A föld az őselem. Az egyik őselem. A föld hordozza az életet. Emberek, élőlények életét.

Minden visszajön az álomban. Jung azt mondja, hogy az álom hordozta üzenetek ugyan olyan információ értékkel bírnak mint az olvasott, hallott ébren tudomásunkra jutott ismeretek. Az álom a tudalatti tudás-halmaz üzenete, az olvasott, hallott, látott ismeretek a tudat felszínén képződik, rögzül. Ezek is a mélybe kerülnek, áthagyományozódnak az utódokra ezért millió szív dobbanása van bennünk. És lesz utódainkban.

Aki tud olvasni az álomból, az többet tud a világról is. Jung tudott olvasni az álomból és más is tudhat. Ha van hozzá képessége és érzéke. Legalább elemi fokon.

Mint mondtam, ősök tudása és tapasztalata él bennünk.
Személyesnek tűnik amit mondani akarok. Mégis elmondom, mert különben nem írhatok indokolt érzékkel a címről.

Súgta valaki nekem, az álomban előjött ősök üzenték, vagy olvasott versek töredékei álltak össze, nem tudom.
Felébredtem, gyorsan le is írtam az éjszaka kellős közepén. "Barackvirágok pillogó hullása tudatta velem, messze a forró nyárban megfogant az élet." Erre ébredtem!

Ha Isaszeg felől érkezünk a Paskom dűlő lejtőjére és megpillantjuk a dűlő aljában látható füzes-sásos-nyárfás vegetációt és ennek színe-változását, akkor biztosan tudjuk, itt van a tavasz. Nekem a tavasz kezdetét ez a sajátosan szép dányi táj üzeni meg.
Várom már, hogy lássam.

Megdobban az ember szíve ha visszaérkezik szülőfalujába, még ha csak néhány órára távozott is el.

A Dánsár /Dánysár/ dombon volt szőlőnk. Nova szőlő volt. Nagyapám -nem tudom miért- mindig azt mondta erről a helyről, hogy szőlőföld. Megyünk a szőlőföldre -mondta, tudtam, hogy ide indulunk. Volt még szőlőnk a Nagyháton, a Hosszú végén, a Szőlők elején és a "Várakiba" is. Tudtam mindnek a helyét, mert permetezéskor, szüretkor vittek engem is a lovakra vigyázni. A "Váraki" Kókához volt közel. Kókai felmenőim is vannak. Innét származik vagy máshonnan, nem tudom. Sajnos már nem is fogom megtudni.

Az ősök nem feledkeznek meg a tavasz nyílásáról. Előjönnek és figyelmeztetnek rá. /"Barackvirágok pillogó hullása..."/
Így volt ez és így is lesz mindig. Csak figyeljünk arra, honnét és mikor jön az üzenet. Álomban a tudatalattiból vagy elővesszük a naptárt és abból. Vagy meglátjuk az erdőszélek vizes élőhelyeinek színe-változását. És abból. Mindegy, csak vegyük észre.

Van egy fiatal csapat. Szakmájukat tekintve különféle foglalatosságot űznek. Van aki kertész mérnök van aki geográfus és van aki valamilyen más szellemi munkát végez. Van aki egyetemen oktat, de a többség nem.
Ez a fiatal közösség fejébe vette, hogy széppé teszi és boldoggá a világot. Honnét jött az ötlet, nem tudom. Tudatból, vagy a tudatalattiból? Lényegtelen.

Őshonos zödségeket, elfeledett kerti ízeket hoznak vissza ők a feledés homályából. Úgy mint mi is a helyi gyümölcsfajták megmentéséért küzdünk. Ők, a "Valeyrac" ezt nagyon profi módon teszik.
És küldetésükként szívesen mennek vidékre is, ennek terjesztésére. Megkértem őket, hozzánk is eljönnek. Elhozzák kincseiket, a föld kincseit, az életerőt, a földből sugárzó jövőt. Nem nyálas békalencséket és moszatokat termelnek táptalajon, mint az életidegen /fél/művelt nyugaton, ahol a föld edafon néven összefoglalt életközösségét, a talaj lelkét, agar-agar tenyészeten pótolják, hanem érzik a földnek, mint őselemnek tavaszi üzenetét.Megmentik a földt és megmentik az őshonos növényeket. Mert ők embermentők. Kultúramentők. És eljönnek közénk is.

Eljönnek március 18-án.Ne feledjük. Elhozzák a magvakat, kínálják portékáikat.

Mert, hogy miből ered a Valeyrac, nem tudom. A barackfavirág hullásából-e vagy másból, megkérdezzük tőlük.