A vidék kincse

Amit a vidék kincseként most megnevezünk, az nem csak a vidéké, hanem az országunk kincse is.

Tanka Endre professzor nehéz, súlyos de valós gondolatokat fogalmaz meg akkor, amikor a termőföld feletti önrendelkezésről ír és ezen túlmenően sürgeti a földhasználat nemzeti keretek közötti szabályozását is.

Több dolgot is érint a szerző abban a dolgozatában amely a földtulajdonról és földhasználatról szól.

Nem olvasnám el Tanka professzor írásait, nem hallgatnám előadásait, ha nem tudnám róla, hogy földkérdésben páratlanul képzett jogász, állásfoglalásaiban pedig nemzeti érzelmű, elkötelezett szakember. Elkötelezettsége szakmai jellegű, ezért ha vitatható is egyesek részéről az ő álláspontja, a vita ne a politika sokszor silány szakzsarnok általánosságaiban folyjék, hanem jogi keretek között, a jog által használt kifejezésekkel, szövevényes komplexekkel. Nem kevésbé fontos az is, hogy a "kisember" védelmében, és a fenntarthatóság jegyében szól olvasóihoz és vitapartnereihez a szerző.

Néhány tézist említek a legutóbb megjelent gondolataiból.

Lehet kontrollálni, elemezni, vitatkozni felette, és lehet az ő írását megkeresni és elolvasni mert az annál több és tarlamasabb mint amit én írok róla terjedelmi és szakmai korlátok miatt.

Azzal kezdi írását a szerző, hogy az EU-s csatlakozások 18 /régebbi/ tagját, valamint az utóbb, velünk kb egyidőben csatlakozott Ciprust, Máltát és Szlovéniát mentesítik az alól, hogy a földpiacukat megnyissák a tőke szabad áramlása előtt. Ezek szerint nálunk ,/meg a Szlovákoknál stb/ a külföldi tőke számára szabad az út, megszerezni a termőföldet előlünk és kihúzni alólunk.

A földtulajdon kérdésében három területet elemez.
Az egyik, a részarány tulajdon, a másik az állami földtulajdon és a harmadik a külföldi zsebszerződések által jogtalanul bitorolt kb egy millió /1000000/ hektár föld visszaszerzése.

Részleten kifejti ezek szerepét és tarthatatlan voltát. Egy-két dolgot ismertetek ebből csupán az alábbiakban.

A részarány-tulajdonnál fel kell számolni -mint mondja- azt a tűrhetetlen "jogfosztást", ami két millió kis-tulajdonostól immár 25 éve megtagadja földjének visszaadását. 3,6 millió hektárral nem rendelkezhetnek szabadon teljes mértékben a földtulajdonosok.

Az állami földek eladása után 290 ezer hektárral csökkent 2016 végére az állami földtulajdon és sor kerülhet az állami erdők eladására is. Közel 1,8 millió hektár még állami tulajdon.
Azt javasolja a professzor, hogy mind az állami, mind a helyi önkormányzati földtulajdon, mint a nemzet közös öröksége, alaptörvényben foglalandóan neveztessék forgalomképtelen államkincstári vagyonnak.

A külföldiek által bitorolt földet vissza kell venni, ebben a helyi gazdatársadalom segítségét kell kérni és biztosítani őket arról, hogy az állam számára "marasztalt", vagyis visszaszerzett földeket, a gazdák között szétosztják

A földhasználatról részletesen ír dolgozatában a professzor, és ebben -többek között kifejti- hogy a földet ne a nagybirtokrendszer uralja, "mert az nyomorba dönti a lakosságot" és "ökológiai elsivatagosodást" erdményez a termőföldön. Azt írja, hogy a nagyüzemek ma összesen az üzemek csupán 8 %-át teszik ki, de a teljes földalap 90 %-át birtokolják.

A hét fejlett mezőgazdaságú ország az EU-ban, valamint Norvégia és Svájc az ü z e m s z a b á l y o z á s t olyan nemzeti hatáskörben tartja, amely kizárja a nagybirtokrendszer kialakulását és a külföldi földspekulációt is egyben. Nálunk is ezt kellene tenni.

A földvédelem tárgyában fontosnak tartja,hogy meg kell tiltani a föld nem élelmezési célú kivonását a művelésből.
A zöldmezős beruházások mellet inkább a barnamezős beruházásokat kell szorgalmazni.

A magyar termőföld olyan érték, ami 30 millió ember magas minőségű élelmezésére képes, de ma az a helyzet, hogy sajátos uniós hatásokra messze elmarad az agrártámogatás a nyugati államokhoz képest, a felvásárlási árak pedig olyan alacsonyak, hogy az önköltséget sem fedezi. E kettő együtt azt eredményezi, hogy kizárták az igazi versenyből a magyar mezőgazdasági termelőket. E diktátum egyedüli haszonélvezője a tőkés nagybirtokrendszer.

A megoldáshoz is ad javaslatot Tanka Endre.
Azt mondja -röviden szólva- hogy meg kell akadályozni azt, hogy 2018 után az eu-s agrárpolitika elérje az uniós agrárpiacok korlátlan megnyitását, a kvóta-rendszert, az alapvető élelmiszerek tőzsdére vitelét.

Az élelmezés-önrendelkezés biztosítása nemzeti kereteken belül.
Fel kell számolni az integrációs nagytőke kiváltságait, helyi közösségek közérdekű támogatása szükséges, szabaddá kell tenni a szövetkezeti önszerveződéseket és támogatni, az élhető vidék fogalmát definiálni és újjáteremteni.

A szántóföldi termelési szerkezetet szabályozni kell a közcél és a fenntarthatóság jegyében.

Nagyobb földhasznákatot kell biztosítani az élőmunka igényes kertészeti és gyümölcs kultúráknak és az ökológiai szemléletű termelésnek.

Ezekről ír részletesen dolgozatában Tanka Endre, az MTA doktora, professor emeritus, 2016december 20-án.

Nem kellene erről többet beszélnünk? Ennek szervezését vajon kinek kellene felvállalni? Mert, hogy mindannyiunk ügyéről van szó, az biztos.