Semmi, csak benne a fősodorban.... /áramlás/

Most egy kiváló, nem hazánkban élő, de magyarként is számon tartott ember felfedezésével kezdem írásomat, jóllehet nem róla írok. De hát a cím miatt kénytelen vagyok ezt csinálni.

Az "áramlás", vagy angolul flow elméletet, ez a nagyszerű tudós, Csíkszentmihályi Mihály állította fel. Az "áramlás" az embernek, mint személyiségnek azt a pszichés környezetét írja le, ami az életnek is pozitív energiákat,biztató életérzéseket kölcsönöz. Talán össze tudtam foglalni a könyv lényegét!

Nos tehát, ilyen áramlásba kerülünk mi is, akik falun éljük az életünket. Ez az áramlás /flow/, életérzés, a közeledő tavasz életenergiáit suttogják el nekünk. Ez az életenergia pedig nem származik másból, mint az ébredő természetnek elementáris, legyőzhetetlen erejéből. A termőföld illatából, a fák és bokrok színének változásaiból, a tavasz keltének, csak arra érzékeny ember által észrevehető ezernyi jeléből, röviden szólva, arról, amit a cinegék énekelnek. "nyitni kék".

A városi ember bolyong a maga útján, a falun élő pedig a természet törvényeit követve magába szippantja a jövő derűjét, az élet Istentől áldott képleteit.
Hogy melyik a magasabb létforma, a vidéki ember életútja-e a falunak és környezetének szinte delejes ritmusában, vagy az aszfalt esőtől ázott illatainak élvezete, azt ne mi döntsük el, hanem döntse el a jövő kilátásainak öröktől fogva zöld megtartó ereje.

Ha nincs is több földünk, termőföldünk mint annyi, amennyi a balkon virágos ládájaba összegyűjthető, már akkor érdemes arra gondolnunk, hogy itt sarjad az élet körülöttünk.

Ha ennél több termőföldünk is van, mondjuk egy virágoskert nagyságú, pláne ha még több, akkora amennyi a táplálkozásunkhoz szükséges zöldségfélét is megtermi, akkor ne menjünk tovább, mert egyenesen az élet kapujában vagyunk.

A termőföld nagysága fokozható. Ha még annál is több földünk van, mint amennyiről most beszéltünk, akkor nincs mitől félnünk a jövőt illetően, mert kisegít bennünket és reményekkel tölt el az ébredő tavasz.

Csak hozzá kell fogni a munkához!

Hozzáfogni? -kérdezhetnénk. Hát nekünk arra nincs szükség, hogy a föld terméséhez "hozzá fogjunk", mert öröktől fogva egy olyan sodrásban élünk, ami bennünket ehhez a kerthez, virágágyáshoz, úgy köt mint ahogyan köti az édesanya méhében a köldökzsinór a kicsi magzatot.

Sebő Ferenctől megkérdezték, hogy mikor kezdte el a táncház mozgalmat, a népzene és néptánc megőrzését, terjesztését. Azt mondta Sebő, hogy semmikor sem kezdte el, mert csak csatlakozott ahhoz a több évszázados "folyamhoz", mely élt e nemzet tagjaiban, az emberek szellemében, lelkében, és ebbe a fősodorba ő csak belépett, ő, aki szintén hordozta génjeiben ennek a sodrásnak lendületét és hangját, hangulatát.Értékeit.

Fősodorban élünk! A tavasz nyílásának fősodrában. Ebből ha elmenekülünk, ebből ha kiszakítjuk magunkat, akkor olyan élet-ellenes végső pusztuláshoz vezető útra lépünk, ami a varázslatos falusi élet eltűnéséhez vezet, minket pedig az országút vándorával tesz egyenlővé.

Itt a tavasz, közeledik, tervezzük meg már most a küldetésünk hozzánk méltó beteljesítését. Termeljünk haszonnövényeket, azok szépségéért és egészségünk védelméért!
Ültessünk gyümölcsfákat, gondozzuk kertünket, földünket mert azt mi, csak kölcsön kaptuk gyermekeinktől, unokáinktól!
De nem csak kölcsön kaptuk, hogy elássuk, mint a bibliai példában olvasható gyámoltalan ember, hanem annak értékeivel gazdagodni is akarunk és értéktöbbletként azt tovább is akarjuk adni.

Erről szólunk majd rövidesen!! Vagy szólnak mások a mi szándékaink szerint. Kiísérjék figyelemmel ezt a Dányi Krónikán.