Ki a magyar, mi a magyar?

Bizonyára mással is előfordul, nem csak velem, hogy időnként belelapozunk Dány községről, Kozár Gyula atya által írt könyvben.
Ez történt néhány napja velem is.

A könyvben szerepel a XIX század történései között, hogy Sina Simon megvásárolta a Grassalkovich kastélyt és hozzá tartozó birtokokat. Így lett községünknek ura is, már ami a földek egy részének birtoklását illeti.

Sokáig azt hittem, hogy báró Sina Simon zsidó ember volt. Miből gondoltam? Hát a névből, mert olyan "zsidós" hangzású.
Nem régen tudtam meg, hogy Sina Simon nem zsidó volt, hanem görög. Ez ugyan a lényegen nem változtat, de mégis szóba hozom aktualitása miatt.

Sina Simon görög létére kitűnő magyar ember volt. Mert az, magyar akart lenni. Mi bizonyítja az ő igazi magyar érzelmeit?

Említhető életében a kertészettel kapcsolatos munkák, fejlesztések, így pl szakiskolát hozott létre, szőlészetet alapított és támogatott, támogatta a helyi kisiskolákat birtokain belül, sőt a Magyar Nemzeti Múzeum és a Tudományos Akadémia megvalósítását is támogatta anyagilag.

Ortodox kereszténysége ellenére a Szent István Bazilika építéséhez is köze volt. Nagy mecénás volt, nagy szíve volt, helyi templomokat támogatott, a szegény gyermekek számára alapítványokat hozott létre és így tovább. Úgy viselkedett mint egy gavallér magyar mágnás, aki kötelességének tartotta a nemzet gyámolítását, intézmények létrejöttét, és mindent ami a magyar nemzet javát szolgálta stb. Példa volt mások előtt is és talán ez okozta távozását hazánkból.

Igen ám, báró Sina Simon nem azért lett gazdag, mert őt valaki, /valakik/ gazdagságra kijelölték.

Simon édesapja , Sina György Széchenyi István barátja volt és magáénak vallotta a nagy magyar hírében álló Széchenyi terveit, így pl segítette a Lánchíd építését vagy az árvízvédelmet,és mindent, ami a haza javát szolgálta. Mindezt saját vagyonából tette.

Sina Simon nem egy -képletesen szólva és minden mellékzöngétől mentesen- villáskulcsot örökölt édesapjától, hanem szívet is, ami ugyan görög volt, de magyar akart lenni. Sőt magyar is volt. És örökölt vagyont is természetesen, amit nem herdált el, /mint a Grassalkovichok második, harmadik nemzedéke/

Hogy ízig-vérig magyar volt, azt a fentiek is bizonyítják.

Sina Simon úgy akart még "magyarabb" lenni, hogy ebbe a földbe, a haza földjébe, a nemzet egészébe akart végérvényesen gyökeret ereszteni, hogy gyermekei után unokáit is magyar nemzeti lelkületben lássa.

Hogyan lehet ezt elérni? Úgy, hogy szerette volna magyar előkelőségekhez férjhez adni lányait. Farsang volt talán/?/, bált hirdetett és várta lányainak /akik bizonyára nem csak gazdag örökségre számíthattak, hanem szépek is voltak/ kérőit házába.
A magyar urak viszont nem mentek el az általa hidetett bálba. Vagy lehet, hogy mentek, de nem úgy és annyian mint ahogyan a ház ura ezt -joggal- várta.

Sina Simonnak nem engedték meg a rá féltékeny magyar urak, hogy végérvényesen magyar lehessen. Kitúrták innen. Raffinált módon, de kitúrták. Finoman, úgy magyar módra. Nagy magyar egység jött létre! El innen azzal, aki kinyitja a ház ablakát, hogy friss levegő érkezzék oda.

Sina Simon elment innen. Elvitte magyar szívét, görög szívét is és folytatta hazájában azt a munkát ami reá oly jellemző volt. Gazdálkodott és épített.

Ma a Görög Tudományos Akadémia -miután ő ezt létrehozta- Sina Simon nevét viseli.

Az úrhatnámság és a pökhendiség jó példája báró Sina Simon bankár ellen forduló magatartás a magyar akkori politikai-gazdasági elit részéről.

Remélem nem ezt a magyar szívet örököltük. Nem a farizeus-zsidó szívet, aki az út szélén hagyja azt akit kiraboltak, összevertek, hanem -még ha a világ által megvetett is- samariai szívet, az irgalmas szamaritánus szívét.

Az embert sokféleképpen cserben lehet hagyni.
Úgy is mint ahogyan cserben hagyták Sina Simont és úgy is, ahogyan cserben hagyták az útszéli haldoklót.

Ferenc pápa -és püspökei- bezárták a az Irgalmasság Szent Évét jelképező kapukat.

De nem zárták be az irgalmas szívek kapuit!!!

Ki tehát a magyar? Válaszoljunk a címként feltett kérdésre.

Illyés Gyulával válaszolunk: "Magyar az, aki magyarnak vallja magát".

És hogy ki magyar közelebbről szólva?

Az magyar, aki válllalja a magyar sorsot, szülessék bármely nemzet fiaként, vállalja ebben a hazában és ebben a nemzetben.

Az a magyar, aki többre tartja hazáját saját boldogulásánál, kivéve ha e kettő nem esik egybe.

És ha valaki magyarnak mondja magát, akkor Szent Istvánnak is örököse.
És örököse mindannak, ami megtartott bennünket testben, lélekben. Civil kultúrában éppenúgy mint keresztény hitben.

Más út nincs!!