Ökumené /5/

Csütörtök este a görögkatolikus templom, pénteken a református templom volt az imahét találkozó helye.
A
A görögkatolikus templom a város legfiatalabb temploma, a református a maga patinájával talán a legidősebb.

A görögkatolikus templom is egyszerű, megragadó. Minden kör alakú, kör és gömb. A kör a tökéletesség jele a síkban, a gömb ugyanez a térben. Nincs hely, amibe belebotlunk, nincs szeglet, nincs él a falon, minden tökéletes. Jelkép. Jelképe az Írásnak, "legyetek tökéletesek mint ahogyan Mennyei Atyátok tökéletes".

A református templom tiszta fehérségét két helyen megtöri a falikárpit. Két darab szőttes a falon, csak Erdélyben látható hasonló, de ott tucatszám /ls. Bánffyhunyad református temploma/ szőttesek, rátétek, kalotaszegi motívumokkal az egyedülálló szépségű fakazettás mennyezet alatt.
A gödöllői szőttes /nem tudom de sejtem, hogy Szekeres Erzsébet textilművész munkája/ egyike a kelyhet /bor/ és a kenyeret /ostya/, ábrázolja. Krisztus teste és vére. A katolikus liturgiában a szentmise csodálatos és megható része az átváltozás /konszekráció/. "Aki nem eszi az én testemet és nem issza véremet...." mert a bor ettől a perctől nem ital, hanem a Megváltó vére, a kenyér nem eledel, hanem a teste.
A másik kárpit a Bárány, a kereszttel, és az elmúlást jelképező szomorú fűz ábrázolásával. Az úrasztalát keretező négy sarok mindegyikén élő orchidea virágzik. /ez a virág az erő szimbóluma/.

És az imahét legfontosabb "kellékei" a hívek sokasága és a minden tiszteletet kivívó papok, lelkészek sora.

Nem lehet visszaadni szavakban az élményt. Azt, amit az ökumenikus imahét nyújt. Higyjétek el!! Csak a jelenlévők érzékelik, itt nagy dolgok történnek Isten népével és intézményeivel. Itt nagy változások előszelét érzékeljük, azt hiszem, a Lélek kiáramlását. A Szentlélek mint zúgó vihar söpör végig a teremtésen, magán az emberen is. Ezt még az ateista-materialista világ csörgő-zörgő száraz zaja sem tudja megfékezni. A kivérzett, erjét vesztett világ még talán egy darabig erőlködhet. Lehet addig keresztényeket ölni száz-és ezerszámra, lehet védtelen embereket elüldözni, lehet városokat rombadönteni, lehet éhezést, embert-állatot fertőző ragálynak utat készíteni, lehet az embert lealacsonyítani, lehet a lelkeket megfertőzni, lehet a gyermekek millióit éheztetni és lehet a világot hazugságban tartani. Egyet viszont nem lehet elérni, mégpedig azt, hogy a Krisztuskövetők egységében mindennek ellent ne álljunk.

Mivel lehet ellenállni?
Azt mondta Leontin atya, emeljük ki az igehirdetés egyik kulcsmondatát, intelmét: a jóság szétáradását. "Taizé éneke ezt mondja:hol szeretet és jóság, ott az Isten"
Balogh Tamás református lelkész azt mondja, hivatkozva !? /mint református/egy trappista szerzetesre, hogy az Isten elérése az ember számára nem automatikusan következik be, és nem is mindjárt talán a kersztség jegyében, hanem fejlődési szakaszokon keresztül, melynek része az el- és odafordulás, az elutasítás és elfogadás, a keresés és az utak szövevénye, mely egyszer minden? ember életében a nagy megtalálást fogja eredményezni.

Az egyik kellemes élményem az volt, /ha már szabad személyeskednem/, hogy a református templomban az Isten-tisztelet zárásaként a Magnificat-ot énekeltük. Mária hálaadó énekét. /gimnazista koromban, kedves barátom, Istenben elhunyt Pintér Lajos nagy ellenfelem volt -mint református- Szűz Mária megitélését illetően, és most íme, mi történt/.

Még van egy nap. A mai nap. Nagyon várom Dr Stella Leontin Főtisztelendő Úr prédikációját, melyet az evangélikus templomban mond el.