Ökumené /oikomene/ első rész

Egy kicsit messzebbről kezdem az írást annál, mintsem a téma ezt indokolttá tenné, de talán mégsem felesleges.

Kornai János, jeles közgazdász írta még talán a 80-as években könyvét, ami a szocializmus gazdaságtanáról szólt. A könyvének címe /egyetemi tankönyv egyben/: Hiány.
Azt írta le, hogy ebben a gazdasági rendszerben az áruk kínálata nem egyenletes és nem folyamatos. Ha pl valaki házat épített akkor volt tégla -mondjuk- de a cementből hiány mutatkozott. Ha volt tégla is cement is, akkor nem lehetett kapni betongerendát. Ha mindhárom volt, és már előrehaladt az építkezés, akkor nem lehetett kapni cserepet. És így tovább. A hiány állandó velejárója volt a rendszernek.

Ez a rendszer így megszűnt. A piacgazdaságra épülő kapitalizmus ezt megszűntette.

A hiány mégsem múlt el!

Ma a hiány természete elsősorban spirituális jellegű.
Az igazság nem vált teljessé. A baj ott van, hogy közben eltűnt az ember. A gazdaság matériális része /az anyag, az anyagi/ ugyanúgy megmaradt mint régen, de nem szolgálja az EMBERT, az emberi lét teljességét, azaz a test és lélek egységét,az egyformán hangsúlyos egy egész és oszthatatlan embert.

Az ember spirituális /lelki/ épülését kiemelten szolgálják az egyházi nagy események, a kiemelt ünnepek, mint pl karácsony, husvét, pünkösd és így tovább.

A világegyház az év folyamán gondoskodik szép, tartalmas, kifejező ünnepi alkalmakról, de ezt a csak karácsonyi vagy husvéti ember nem veszi észre.

Most is egy ilyen időszakot élünk.

Vasárnap kezdődött a ökumenikus imahét. Ez az alkalom kivételesen jó szolgálatot biztosít arra, hogy a még hitének gyakorlása közben is hibákat /sőt bűnöket/ elkövető ember, jóvá tegye tévedését.
A kereszténység egységének szétszakadása is egy ilyen vétek, aminek helyreállításáról gondoskodni el nem feledkezhetünk.

Az ökumenikus imahét alkalmával, együtt imádkozik a katolikus a protestánssal, sőt egyes helyeken még a zsidó vallásúakkal is.

Ez egy nagyon szép példája annak, hogy az emberek -és talán minden ember- a lelke mélyén az egy Istenhez vonzódik, a közös nagy Alkotóhoz, a világ Teremtőjéhez.
A keresztények /katolikus, evangélikus, református/ egymás templomában kérik a Mennyei Atyát, hogy szűntesse meg a különállás okait, hogy a Krisztus-követők egy ajakkal és egy szívvel dicsérhessék a Megváltót, azt, aki nekünk az örök élet igéjét lehozta a földre, halálával és feltámadásával megváltott minket.

Mintegy 20 éve annak, hogy ez a közös együttimádkozás gyakorlattá lett hazánkban is.

A most kezdődött imahét témája a MEGBÉKÉLÉS.

Az imahét mottója, Pál apostol második leveléből származik: "Krisztus szeretete szorongat minket"

És ami igen fontos és szintén nagy jelentéstartalma van, az az imahét szimbóluma, jelképei: egyrészről a bennünket szétválasztó fal, falak, másrészt a gyertya fénye, mely Krisztus világosságára utal.

A falak épülnek nekünk is és bennünk is. Észrevesszük?
Építjük mi is másoknak és mások építik nekünk.

Aki falakat épít, az elfelejti Jézus bájosan szép üzenetét számunkra , amikor azt mondja, hogy aki "ilyen" gyermeket befogad magához, az engem fogad be, és aki engem fogad be az azt fogadja be aki engem küldött. Vagyis az Atyát!

/Az "ilyen" gyereket akit a Földközi tenger hullámsírjától a partiőrség megmentett, vajon befogadjuk-e, befogadnánk-e.
Ha nem fogadnánk be akkor arra is ott van a Jézusi- válasz: aki nem fogadja be /legalább a szívébe/ az "ilyen" gyereket, jobb lenne ha ....... /nem fejezem be a Krisztusi intelmet, tessék utána nézni, mert egy ilyen szimbolikus, de mégis jelentéstartalmában üzenet-értékű mondatból már sok félreértése származott annak aki idézte, ha nem is szó szerint de átvitt értelemben/.
Ha ma élne köztünk, a világirodalom nagy alakjaként tisztelt író, Dickens, akkor szembesülhetnénk azzal a gyermeket prédának kitevő világgal, amelyről ő írt annak idején, az akkori világ megbocsáthatatlan szégyenére, ami felfogható úgy is mint az embertelen kapitalizmus vádirata.

Gödöllőn több vallási felekezetű templom van.
Évek óta nagy izgalommal megyünk néhányan oda ilyenkor, az ökumenikus imahét alkalmából. Most is várakozásteljes izgalommal és szeretettel készülünk.