Itt vagyTartalom / "Szegények mindig......."
"Szegények mindig......."
Nagyon hideg van, az enyhülés is csak átmeneti lesz -adja hírül a meteorológiai jelentés.
Az ember sokáig el tudja viselni az éhséget, még a szomjúságot is jó néhány órára, de a hideg lakásban nagyon rosszul érzi magát. A hideg lakásban, a rideggé vált, valamikori kedves és meleg tárgyak amihez annyi öröm és meghittség is tapad, szinte támadólag és fenyegetően viselkednek. Elűzi nem csak a jókedvet hanem az élniakarást is, azt az ösztönös magatartást ami az embert ehhez a földi világhoz köti.
Jó és emberséges cselekedet a rászorulókon segíteni!
De vajon csak ez jut-e eszünkbe akkor amikor egyébként azt a sok és jó, emberbaráti cselekedetet látjuk, ami a szegényekhez köti a felebaráti szeretet eme megnyilvánulását. Nincs-e szó másról is, talán többről, talán mélyebb gazdasági-társadalmi összefüggésekről, talán a világnak arról a polarizálódásáról, amikor egyes csoportok a napos oldalra kerülnek, mások pedig a dermesztő hidegre. Itt szó csak egyről lehet: rólunk. Rólad, rólam.
Emlékszem még az "ötvenes évek" szegénységére. Emlékszem arra, hogy nagyon sok családi házban fűtöttek kukorica csutkával, "szárízikkel", /a kukorica szár levelét lerágta a szarvasmarha és a megmaradó kemény szár/ hulladékkal, söpredékkel, sőt, egyes vidéken még marha trágyával is. /Dányban ilyenről nem tudok/.
Aztán változott a világ.
Ismét kezembe került egy tanulmány-gyűjtemény, 1985-ből való.
Ebben az időben Budapesten tartotta nemzetközi konferenciáját a Római Klub.
Arról volt szó, hogy miként tudja ellátni élelemmel a világ gazdasága a kétezredik évfordulóra, 6 milliárd embert számláló Föld lakosságát.
Nálunk a mezőgazdaság ekkor a GDP 27 %-át adta.
A kistermelés /magán és háztáji/ pedig a mezőgazdasági árúk 20 %-át állította elő. /a csupán 3,5 %-ot kitevő földjén/.
Ma az akkori létszámnak majdnem a duplája él a Földön. Talán 7,5 milliárd!
Hatalmas a nyomor, az éhinség egyes földrajzi tájakon. A civilizált világban is egyre halmozódik a vagyon egy szűk réteg kezében. Kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek sokak, akik a nemzeteken áthúzódó tőke világából kiszorultak, és nehéz a helyzete annak aki öregszik /ez minenkit elér/aki beteg lesz és hozzátartozójának is van elég gondja-baja. Kire számíthat az, aki aktív korában nem tud megtakarítani, nem azért mert elherdálja pénzét, hanem azért, mert minden napnak megvan a maga baja. Egyik napról-másikra él, fizetéstől fizetésig, segélytől segélyig.
A népvándorlás jól reprezentálja ezt a világot, főleg ott, ahol a szegénység háborús pusztítással, emberek száz-számra való legyilkolásával párosul.
A Föld gazdag! Itt is, máshol is. Olyan gazdag, hogy a mai népesség többszörösét képes jó minőségű élelmmel ellátni.
A Földet ma kizsákmányoló erők teszik tönkre. Az ember halálos ellensége lett saját fajtársának, a profit mindent tönkre tesz. A harácsoló, emberi mivoltából kivetkőző, háborút gerjesztő, egy modern rabszolgasors iránt határozott lépéseket tevő nagytőke, megfertőződve az erkölcsi gátlástalanságok sokaságával, korrupcóval, hatalommámorral uralni akarja a világot. Nagy a tét!! Nagy az egyes ember felelőssége is!
De nagy erő van ezekkel szemben a világban! Hol ez az erő?-kérdezhetné bárki.
A gonoszság az ördög műve. Az ördögnek sok szolgája van. Ezek az ő rabságában élnek. Jól, sokszor fényesen, sokszor elrejtőzve, sokszor magát mutogatva. Sokszor álszent módon, sokszor angyal képbe öltözve.
Oloffson Placid atya, bencés szerzetes életét ki ne ismerné közülünk? Dányban is járt, ha jól emlékszem 2001-ben.
A Gulág szigetek lakója volt, hadifogoly, mint apáink is szerényebb formában, akik a Donyeck medence szénbányáiban kényszerültek a föld alá dolgozni.
A Gulág maga volt a pokol. Ezt túlélni és haza jönni Placid atya Golgotája volt. De ő ezt nem egészen így élte meg. Ő ezt a szentember Isteni adományaként élte meg.
"Mindig lesznek szegények köztetek"- olvassuk az Újszövetségben.
A szegénység nem a gazdagság hiánya. A szegénység az ember sajátos életútja, amit azért jelöl ki az Úr, hogy próbára tegyen. Próbára mint a placidokat és próbára mint rászorulókat, hiányt ideig-óráig szenvedőket, munkanélkülieket és betegeket.
De a legnagyobb próba-tétel mégsem az övék. A legnagyobb próba mégsem a hiány elviselése, a szűkölködés. Mert ezeket, miként az ég madarait látható és láthatatlan kezek táplálják.
A legnagyobb próbatételt azok viselik, akiket az Úr arra jelöl ki, hogy segítsen a rászorulóknak Akik tehetősek, vagy gazdasági-politikai hatalommal bírnak. Vajon megteszi-e megtesszük-e amit tőlünk várnak?
Ebben a "játszmában" csak mi veszíthetünk!
Ebben a játszmában a próbatétel nem a levegő, hanem a szív elhidegülése.
Ebben a játszmában másoktól a levegő elszívása, másoktól az életlehetőség megfosztása, a vélt vagy valós hatalommal való visszaélés, másoktól a felebaráti szeretet megvonása az igazi hideg és fagyos tél, melyet magunkkal viszünk - az elszámolásra. Az elszámoláskor.
Ki fog majd ekkor jobban vacogni?
Aki ma biztonságban érzi magát, holnap ez már alán a múlté lesz.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges