Ki ismeri Dobó "Katicát"?

Milyen nagy öröm a felfedezés!
Milyen nagy öröm, ha -rendezgetvén a könyveket itthon- olyan könyv is a kezünkbe kerül, amellyel régebben találkoztunk. Méltatlanul kiesik emlékezetünkből, egy-egy könyv vagy írás.

2008-ban "Szárnypróbálgatások" címmel jelentettek meg pályakezdő költőkről egy országos antológiát.

Úgy jutottam ennek birtokába, hogy egy kislány /fiatalasszony?/ megajándékozott vele.

Két szorgalmas, jólnevelt, és tisztelettudó lányok voltak a Dobó testvérek. Szentkirályból jártak be az iskolába.
Margittal többször találkozom ma is, de testvérével ritkábban.
Az utolsó találkozásunk -remélem, nem a legutolsó- 2008-ban volt.

Dobó Erzsi -mert hát róla akarok írni, vagy inkább ő saját magáról- nagy, kikerekített szemekkel, égő fekete szembogárral nézte, mit csinálok a tanári asztalnál azzal a fura szerkezettel és -a többiekkel együtt- nagyon megrezzent, amikor felrobbant a hidrogén gáz a kémcsőben. Durranógáz -mondtam, ez a két elem sajátos egyesülése. Vízpára rakódott a kémcső falára.

Párás lett az én szemem is, amikor fellapoztam a kapott verses gyűjteményt és abban megtaláltam Dobó Erzsi nevét. Neve alatt három költeményt. Erzsi saját költésű verseit.

Íme a három vers közül az első:

Dobó Erzsébet:
MÚLTAD MARADTAM

Elhaló, szép szavakban érzed,
mégis múltad maradtam,
elmaradok, mint az utolsó
vallomás.

Cak vágyunk az, mi ránk talál,
elsuhant időnk,
mint forgószél, nevetve,
egyedül ölel át a tavaszi este.

Leroskadva önmagamban,
érzem, mégiscsak múltad maradtam,
s jő kacagva egy új, tiszta nyár,
csak az emlék az, ami rám talál.

Még további két versét közli Erzsinek az antológia. Ezt is majd közre adom.

Kiből mi lesz, nem tudjuk.
Mi szunnyad az emberben az csak később derül ki. Az sem biztos, hogy kiderül.
Önmarcangoló, szikár következetességgel vizsgálja az ember, hogy mi minden lehetett volna másképpen ha az idő termékeny órája előbb kondul meg. Mi minden maradt el az én hibámból, az iskola elkövetett bűne miatt, a szülő nemtörődömsége miatt vagy a társadalom hátrányos diszkriminációja miatt, -soha nem derül ki. De a lelkiismeretünk nem hagy nyugodni és boldog ráismeréssel vesszük tudomásul, hogy talán egy kicsi kis szikrát azért nekünk is lehetett csiholni a nagy lángolásokhoz.

Dobó Erzsiből nem lett kémia tanár. Jobb ez így. De boldog ráismeréssel veszem most tudomásul, hogy általam néha így szólitott kedves gyermek: nos Dobó Katica mi is a helyzet azzal hidrogén-oxigén keverékű gázeleggyel -most csattanós példát adott ezzel a verssel -és a többivel is-mert az Isten által belénk ültetett tehetség kibontakozásához nem biztos, hogy kell tudni "naprakészen" a hidrogén tulajdonságait. De, hogy a kémia órára szükség van, mert az is verset csiholhat, abban biztos vagyok.