....folytatás, hárman voltak-e...

Jézus Krisztust meglátogató "királyok" babiloni emberek voltak. Nem királyok, izrael nyelvét beszélték /lsd érdeklődés az ujszülött felől, Heródessel való társalgás/.
Királyok nem is mehettek volna Babilonból /keletről/ ezt a történelmi hagyományok nem engedték volna meg.

A hagyományos három név szír forrásokban fordul elő. Ezekből alakult az 5. században: Kaspar, Melkhior és Baltazar.
Baltazar Dániel próféta babiloni neve, Melkhior kifejezetten héber név, annyit tesz mint Fény-király a Jupiter bolygóra utalva, Kaspar pedig iráni eredetű, melyben a Saturnus bolygó neve fedezhető fel.
Ezekből lett Gáspár, Menyhért, és Boldizsár.
Máté evangéliumában a látogatókat "háromkirályokat" mágusnak nevezi. Értik a csillagok járását, ismerik a próféták jövendöléseit, keresik, keresik a Judeába született királyt és hittel fogadják Mikeás próféciáját Betlehemről.

Itt megtalálják a királyt, akit keresnek, a kisded Jézust a jászolban. Tudós, vallásos bölcs emberek ők, nem árulják el, nem mennek vissza Heródeshez.

Jó, és igaz, ha Máté evangelista által nevezett mágusokat, bölcseknek tartjuk, bölcseknek nevezzük. Nem csillagjósok voltak, mert ahogyan egy tekintélyes kutató mondja: "ők egészen kiváló és csodálatos emberek, akik az ókori világ vallásos fogkonyságának és tudásának legjavát képviselik, akik Krisztust a természetben adott kinyilatkoztatás útján keresik.

A természetes út pedig a csillagos ég megfigyelésével kezdődött.
A csillagos égen megjelent a Jupiter és a Saturnus a Halak csillagképében, együttállása okozta azt a csodálatos fényességet ami a "Betlehemi csillag" képében őket Jézus bölcsőjeként használt jászolhoz vezette.