Meglepetés az emlékhelyen

Szépen sütött a nap az erdő védelmében amíg a gyümölcsös mellett haladtunk. Símogatóan meleg novemberi napfény, mint amire vágyunk és számítunk az "ember" hónapok beköszöntével.
Nem így a Sebestyén táblán, ahol kiszabadulván a szél az erdő fogságából vígan, vagy inkább dühödten nyargalászott az alföld homokjára emlékeztető táblán, hogy az őszi vetésű kis búzaszálak beleremegtek és ideges táncukat járták. Összehúztuk a mellényünket és szaporábbra vettük a lépést.

A Sebestyén emlékhelyre mentünk, hogy halottak napja táján gyertyagyújtással emlékezzünk a dányi hősre, vértanúra. Kötelességünk is de méginkább az, mert nevével fémjelezzük a dányi népfőiskolát.

A márványtábla és kis facsoport biztosította szélárnyékban, a gyertyák lángnyelvei is csak fáradtan nyújtózkodtak. Alkalmunk volt egy kis csendre, vissza- és előretekintésre, gondolva az eltelt évekre sőt évszázadokra és gondolva a közeli jövőre de gondolva a végtelenre is. Erre leginkább. Hogyan is lehetett a világ kezdetekor, amikor a mindenséget megtermtő Isten a világjelenségek teljességében megteremtette az első embert, a természetes embert, de hát ennek a csíráját már a lét teljessége hordozta.

Százszor elolvasott szöveget a márványtáblán százegyedszer is szemlélve egy kicsit meghökkenve láttuk, hogy nem az van a márványtáblába vésve amit mi a mindennapos szóhasználatban alkalmazunk. Pedig Erős Pista talán több mint tíz éve gondos munkával szépen feltárta az elhalványult betűket, mégsem vettük észre, hogy Sebestyén valójában SEBESTÉNY. Szinte egyszerre vettük észre Andrással és kérdőn tekintettünk egymásra.

A Sebestyén tábla facsoportjában lévő márvány táblára a helyszínen is olvasható gazdatiszt a polgári erény pédaképéül feltüntetett, a dányiak által olyan nagyon tisztelt hős, vértanú nevét így íratta: SEBESTÉNY.

Sebestyén helyett Sebestény?

Kedves, szórakoztató, igazi magyar ember volt Sebestyén /Tóth-Máté/ Sándor bátyám. Sok történetet hallottam tőle. Pincéjében is szívesen /és hangosan/ mesélt. Andrássy úton töltött napjait éppenúgy mint pincemesteri élményeit. Feltűnt nekem akkor, de soha nem szóltam érte, hogy ha valamilyan történetben saját magát megszólította a története valamelyik szereplőjével akkor mindig ilyeneket mondott: "No! Sebestény"-mármint, hogy ő. Hát akkor most mi legyen a dányi legenda /valóság/ címe. Sebestyén legendája vagy Sebetény legendája?

Sebestyén, vagy Sebestény!

Mit szóltok ehhez, dányi Sebestyének?