A forradalom évfordulójára /második rész/

1956 magyar forradalma /és szabadságharca/ leégette a kor minden szennyét, piszkát, mocskát, a forradalom volt a magyar társadalom tisztítótüze. Volt baj elég, nyomor és üldöztetés, kétségbeesés és szegénység, hazudozás és hamis istenek /eszmék/ imádata. Alig volt még vége a híres-hírhedt Rákosi Mátyás fémjelezte eszement uralkodásnak. Ami utána jött, az sem volt lényegesen különb ennél.

A forradalom lett a magyar társadalom gyújtópontja, fénye és világossága. Ez azért lehetett, mert tiszta volt, őszinte volt a magyar nép lelkéből fakadt, a magyar nép lelkéből virágzott ki, önzetlen volt és szabadságpárti. Olyan volt a magyar forradalom, hogy eszméinek tisztasága miatt minden tisztességes magyar ember vállalhatta, sőt életének eligazító pontjává tehette. A magyar forradalom ünneppé válhatott eltiprása ellenére is, mert a lelkek eligazítója tudott lenni. Az ünnep márpedig csak ilyen: a lelkek eligazítói, a lelkek rendezői.

Az ünnep, az ünneplés kapcsán két dolgot kell tisztázni, mit akarunk.
Emlékezni rá, eseményeit feleleveníteni, irodalmi, művészeti eszközökkel megjeleníteni. Ha ezt tesszük, akkor kegyeletet gyakorolunk az elveszett eszmék és elesett emberek felett. A kegyelet emlékezet.
A másik dolog, hogy hűségesek leszünk hozzá. A hűséget az különbözteti meg a kegyelettől, az emlékezéstől, hogy követni akarjuk. Nem csak elfogadjuk, nem csak szemléljük, hanem téziseit és lényegének belső, nyitott és zárt tikait beépítjük életünkbe. Az emlékezés futó pillanat a hűség tartós életprogram.

1989-ben volt rendszerváltés-féle Magyarországon, ez a forradalmat követő harmincharmadik év. Ez az évszám a mi gyakorló hitünkben krisztusi kor. Azt is mondhatnám, hogy misztikus üzenet. Milyen szép dolog lett volna párhuzamot vonni lelkünk megmentése és társadalmi feltámadásunk között.
A hétköznap testi valóság, az ünnep lelki jelenlét. Test és lélek úgy tartozik egymáshoz a földi létben mint ugyanannak a lényegi dolognak két oldala, ahol a lényeg az eszme, a láthatóság a test.

A rendszerváltás idején a pártok programjainak egyik tulajdonsága az volt, hogy visszautalt 1956 örökségére.
Egy ilyenről lesz szó, de már csak a harmadik részben.