A forradalom évfordulójára

1956-ban tizenegy éves voltam. Egészen tisztán emlékszem azokra az eseményekre amelyek a forradalommal kapcsolatosan Dányban történtek és amelynek én is részese voltam. Akár úgy mint szemlélő, érdeklődő gyerek, aki figyelte környezetét és hallgatta a felnőttek beszédét melyek
a forradalom fővárosi eseményeihez kapcsolódtak, akár úgy mint már később erre az eseményre visszatekintő felnőtt, aki a történelmi tudását és tapasztalatát /mindenkinek van ilyen/ a magyar forradalom fényének megvilágításában szerette látni.

Osztálytársam volt Tóth /Hunyás/ Sanyi, aki az édesapjával a fővárosban élt, de néhány alkalommal a nagyapjához költözött le Dányba, "Hunyás Misa bácsi"-hoz, és ha ez tartósan így volt, akkor az iskolát is itt járta. Ő mesélte, hogy az öccse is fegyvert fogott és az egyik kapualjban jó barátját fejlövés érte, azonnal meghalt.
Dányból két embert említ a forradalommal kapcsolatos história. Az egyik Bolla Pista bácsi /Monostori Magdus néninek a férje, a két világháború között csendőrként szolgált de ez titokban volt/, a másik Nagy Pali bácsi.

Az én személyes élményeim nem különösen fontosak abban az értelemben, hogy egyediek vagy szereppel bírók volnának. Kortársaim is átélték ezeket az élményeket. Egyet azért említek. Ez pedig Dr Helméczy Mátyás tanárunkkal kapcsolatos.

Helméczy tanár úr történelmet és földrajzot tanított. És testnevelést is! Elvitték egy éjszaka Dányból a forradalomban betöltött dányi szereplése miatt /így tudjuk/, a pályáját már nem itt folytatta. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy akinek tulajdonában van a Kozár -féle falutörténet, az olvashatja benne a tanár úr szakvéleményét a műről.
A forradalom után, az öregiskola falán egy éjszaka felfestett szöveget olvashattunk reggel az alábbiak szerint:
"Le a két kulacsos pedagógusokkal, főleg a fasisztákkal"
Hogy nem valami éles elme pingálhatta föl az éj leple alatt ezt a tiltakozásnak szánt szöveget azt bizonyítja a két súlyos helyesírási hiba is amit e rövid mondatban láthatunk. Istenben boldogult Kovács Pista bátyám /Istvánka Tanító Úr/ aki akkor az iskola igazgatója volt, a hivatalsegéd-fűtő Sóti Pista bácsival délre leradíroztatta a szöveget.

A községi ünnepség egyik eleme lesz -mint olvasom- a szombati fáklyás felvonulás és az ezt követő beszélgetés. Ki vezeti ezt a beszélgetést nem tudom, de én majd talán holnap a magam módján elgondolkodom ezen és le is fogom írni a /vélt/ tanulságokkal, mert az ünnepet -valóban- sokféle képpen tarthatjuk, sokféle képpen lehet ünnepelni. Hangsúlyozom: ünnepelni.