A jó palócok földjén

Hogy egy útnak mennyi csodája van, azt csak az tudja, aki az úton elindul. Szívesen elidőznék, hogy a csodáról, mint gyakran használt és közkedvelt szóról beszéljek, de most nem erről van szó.
A csoda, vagy amit így nevezünk, sokszor annak a segítő kéznek a megbizonyosodása amikor azt mondjuk: Istenem, hogyan menjek tovább, itt megrekedtem, segíts, hogy ebből a dolgok további menetét bénító helyzetből kikerüljek.

Most amikor a Felvidéki útunkról akarok beszélni, erős indíttatást érzek arra, hogy elmondjam, miként is bánik az Isten az emberrel az ő egyszerű útján is. Miként segíti az Isten az embert ha bizalommal fordul hozzá és kéri az ő segítségét.
Elszokott az ember a spiritualitástól, pedig elődeinktől nem ezt tanultuk. Apáink nagyapáink, anyáink, nagymamáink példáját kell követnünk. Nem is csalódtak soha. Inkább erősek maradtak az ő hitükben és az Istenben.

A népfőiskolánk a felvidéki Losoncra indulna.
Nem a helyi dolgokkal van bajom hanem inkább azzal, hogy miként történjenek az események majd ott, amikor az autóbusz megáll és elindul a program. Ki lesz ott az én segítőm? Ki vezet ott majd bennünket, hol van az az ember akit keresek. Aki majd bemutatja nekünk Ráday Pált, ezt a kitűnő magyart, aki Rákóczi egykori jobbkeze volt a szabadságharc során. Nem kis dilemma ez. A tanácstalanság bénít. Fel kell ezt a bénító helyzetet valakinek oldani. Istenem segíts!

Egy -egészen más uton- elém kerül Gábor, aki egy felvidéki kis falunak volt a polgármestere, nekem így kollégám és jó barátom. Mennénk Gábor Losoncra... Gábor, és te mint népfőiskolás bizonyára átérzed sorsomat. Átérzi.

Kezemben a kapott email címmel írok Gábor által megnevezett személynek.
Sokág semmi válasz. Jön majd egy levél, kedves, közvetlen segítőkész. Telefon....

Felhívom a telefonszám tulajdonosát. Beütöm a számokat, országjel, telekom stb reggel is délben is este is. Kedves gépi hang utasít mit tegyek.
Másnap megismétlem, majd délután is és este is.
Nem adom fel. A harmadik napon ugyanezt teszem de egy óra késéssel mint előző napokon. A túloldalról hallott kedves női hang már idegesít.

Biciklivel megyek az úton. Jobbra nézek a három bé húsfeldolgozó üzem autó parkolójában egy szlovák rendszámú autó áll. Kezet fogunk,..... majd elköszönök szlovákiai magyarjaimtól és a házigazdától, Sanyikától.

Itt voltál velem, gondjaimat közelről szemlélted és kellő időben mindig közbeléptél, segítettél Istenem. Úgy-e számíthatok Rád továbbra is?

Este mindent megbeszélünk Böszörményi Istvánnal, aki Losoncon született, a közeli Fülek magyar nyelvű gimnáziumának, német - svéd szakos tanára volt, ma nyugdíjas.

Október elsején fél tíz körül ott van a megbeszélt helyen a tanár úr, a benzinkút bejáratánál. Szakálláról és vállára vetett táskájáról megismerem. Most találkoztunk először.

Böszörményi István, nyugalmazott középiskolai tanár, előttünk áll és beszél. Hallgatjuk a református templomról tartott előadását. Ő, a losonci református gyülekezet nagytiszteletű lelkészének fia, "papfi" mint mondják talán pejoratív módon, aki ma is magán viseli ennek a kitaszítottságban élő felvidéki magyarságnak összes bánatát, sorsát, sikerét és keserűségét.

Nézem ezt az embert, és büszke vagyok. Ő is tanár. De ő nem csak tanár hanem látnok is. Nem csak látnok, hanem egy szlovákiai magyar Pió-atya szekuláris mása, aki magán hordozza ennek a népnek, ennek a földnek, Dél-Szlovákia minden magyarjának keserű sorsát, aki az élet alágyűrtje volt mindig és az is marad.
Homályosan látom az embert és kristálytisztán a magyart. A test sziluettjei elmosódnak és a lélek virágai kinnyílnak. Te küldted Istenem elénk ezt a törékeny embert, hogy felrázd vele a mi lelkiismeretünket. Tudjuk, Te sok formában vagy nyilvánvaló, de mi ezt nem vesszük észre. A Te szomorú képed, a golgotai is tükröződik ezen az emberen. Böszörményi István tanár úr a Minenható küldötte lett nekünk, zajos körülmények között élő magyarországi magyaroknak, hogy Losoncon lássuk meg kemény sorsú, kitaszított honi és a hont elhagyni kényszerült magyarok keserű útját ahogyan tántorogva, elszédítve járjuk a világot.

Losonc kis magyar szigetén, a város egy szűk lakást sem kitevő ingatlanjában, alig talán negyven négyzetméteren a magyarság adminisztratív központjának nevezett helységben folytatjuk a látogatásunkat. Érződik a tegnap esti dohány füstje még és látszik is a függönyön a tolakodó illat. Szinte félhomály van a helységben, kinn ragyog a nap. Ez a losonci magyarok őskeresztényi hittel látogatott szervezési központja, előadások, vitaestek helye, álmok születnek itt és szenvedések, ahogyan azt a társadalmi többség diktálja a maga globalizációs hamis istenének kedve szerint.

Losoncon nincs magyarverés. Losoncon nem kell hibát keresni a magyarba, hogy belekössenek. Hiba van itt elég. A fogyás, a csökkenés teret hódít, a magyar szó egyre ritkább, nem kell gerjeszteni az elmúlást. Bekövetkezik az magától /2060-ban, amikor Bálint kisunokám 62 éves lesz, már 7 milliónál kevesebb magyar él ebben az országban. És Szlovákiában? És Losoncon?/És a világban?/

Losonc református temploma neogót stílusban épült. A hálózatos mennyezet szinte gótikus. Hangverseny lesz itt délután, lesznek vagy többszázan. Az Istentiszteleteken a kb 90 reformátusból pedig hányan? Kevesen.
A katolikus templom is nagyon szép. A pap nem beszél magyarul. Nem bírja a magyar nyelvet.

Ráday Pál síremlékére az egykori péceli diákok, hárman a jelenlévők közül, helyezték el a nemzeti színű szalaggal ékesített babérkoszurút. Három generáció, akik a Péceli Ráday Pál gimnázium tanulói voltak. Erzsébet, Anna és Viktor.

Ráday Pál Rákóczi fejedelem személyi titkára volt. Ő szerkesztette a sok Rákóczi szobor talapzatán is olvasható szöveget: RECRUDESCUNT INCLITAE GENTIS HUNGARIAE VULNERA.
Magyarország sebei kiújulnak.
PRO PATRIA ET LIBERTATE
Istennel a hazáért és a szabadságért.

Üzenhet-e maradandóbbat, üzenhet-e aktuálisabbat, üzenhet-e bennünket, magyarokat összefogásra buzdítóbbat ma nekünk Losonc, mint amit üzent Ráday Pál.

Nem, nem és nem!
Mozdulj magyar! Mondjuk mégegyszer, mozdulj. Ha nem mozdulsz, sorsod fog beteljesülni átok nélkül de általad választott szabadon.

Hogyan fogsz unokáid elé lépni, hogyan akarsz Isten színe elé lépni. Úgy-e mint ezer éves magyar múltad méltó képviselője, katonája, vagy úgy mint levitézlett sehonnai.

Losoncon voltunk. Alsó-Sztregován is.
Ma ez a két település Szlovákiában van. Több mint 700 éves település mindkettő.
Őseink, a honfoglaló magyarok 1100 éve foglalták el a Kárpát-medencét. Most Felvidéknek, Kárpátaljának, Erdélynek, Dél-vidéknek mondjuk. És anyaországnak.
Szlovákia kétszer alakult ország. 1939-ben Hitler és a rendszerváltást követően az globális európai politika hozta ,létre.

Mi is a globális világi nagyhatalmi erők vektorainak kereszttüzében élünk.

Mozdulj magyar. Mozdulj és higgy.