Villámlátogatás a Felvidékre

A népfőiskola programunk részeként megyünk október elsején Losoncra. Miért éppen ide- kérdezhetné bárki.

Amikor az idei programunkat elkészítettük, vezérgondolatként használtuk azt a kifejezést, hogy értékeinket művelni, kutatni megyünk közel és távol.

A Péceli Ráday Pál Gimnáziumnak jeles tanárai sok dányi gyermeket tanítottak, oktattak, neveltek. A dányi iskola jó kapcsolatot épített ki a péceli gimnáziummal. Több egykori tanulónkból lett péceli diák már pedagógusként került vissza a dányi iskolába. Elmondták, hogy Pécelnek nagyon sok köszönettel tartoznak, az ottani tanárokat szívükbe zárták.

A Péceli Gimnázium értékes intézmény volt a számunkra, kedves, baráti kapcsolatokat és emlékeket őrzünk.

A gimnázium névadója, Ráday Pál a magyar 17-ik - 18-ik század jeles politikusa volt. Egy széles műveltségű, hazáját szerető nemes ember, aki II Rákóczi Ferenc személyi titkáraként és a fejedelem bizalmasaként történelmi léptékű cselekedetektől vált híressé. A Péceli Ráday kastély nevéhez fűződik és fia, Ráday Gedeon nevéhez, a kisváros egyik szép barokk épülete és művelődési központja.

Losonc ősi magyar városként vált Dél-Szlovákia egyik fontos regionális központjává.
1910-ben tízezer magyar és 167 szlovák lakta.
1930-ban 9 ezer "csehszlovák" mellett mindössze 4 ezer magyar élt. /Trianon!/
1941-ben 13 ezer magyar és 2 ezer szlovák lakta /Első bécsi döntés/
Napjainkban pedig egyéb más nemzetiségek mellett 20 ezer szlovák és mintegy 2500 magyar található a kisvárosban.

A demográfiai adatokból is látszik, hogy osztozik a város történelme a hányatott sorsú magyar történelemmel.