SZILÁNKOK Arányosság

A dányi gyalogos zarándokok most is, mint mindig, az útba eső keresztek előtt megálltak. Így történt ez a valkói keresztek előtt is.
Az egyik helyen az utca másik felén a kereszttel ellentétes oldalon egy ember láthatólag új és márkás damilos fűnyírójával távolította el a kerítés tövében lévő, esőt régen látott száraz, ritkán nőtt gyomokat. Az ember lassan haladt előre bár nem volt munkás a gyomok levágása, főleg ezzel a szép új géppel. Forgott-forgott a damilos fej a gépen, zúgott mint ahogyan fiatal, szép és új, márkás tehetségéből telt. A férfi minden lépés előtt felvette a botját a földről mert csak ezzel tudott még egyet lépni. A dányiak a kereszt elé értek és imádkozni kezdtek -mint ahogyan másutt is tették. A csoport és a gazt nyíró ember között állt egy autó is.

Valaki szólhatna már ennek az embernek, hogy állítsa le motorját néhány percre amíg a zarándokok mondják az imádságot , mert egy szót sem lehetett hallani a nagy zajban.

Az autóban ülő fiatal kiszállt a kocsiból. Na végre -gondoltam- de nem a füvet nyíró felé tartott, hanem beszaladt a házba. Csalódtam.

A szóban forgó házból jövet, néhány másodperc múlva öles lépésekkel egy középkorú férfi a füvet vágó ember felé tartott. Megijedtem, itt botrány lesz. Léptem is kettőt a kirohanó ember irányába, "ne bántsa ezt a szegény öreget" akartam mondani neki de a dühös férfit nem értem el.

"Nézze meg mit csinált"! -rontott rá a középkorú a gépes emberre, a fűnyíró egy kaviccsal "kib....a" az autóm hátsó ablakát.

Mit mondjunk erre? Életkép a "keresztény" Magyaroszágról. Ilyen is van, meg olyan is. Keresztény is, meg pogány is. Vagy ez csak látszat?

A másik történet a köves útról való, Valkó után a Szárítóig.

Elhagyva a lakott területet, a gyalogos zarándokok menetoszlopba fejlődve, az úttest bal oldalán, arccal a forgalommal folytatják útjukat, -ahogyan a közlekedési szabályzat ezt előírja.
A szembejövőknek mindig le kell lassítani ha a menetoszlopot ki akarják kerülni, ha a másik sávban autó jön. Figyeltem a lassításra kényszerülő autóvezetők arcát. Sok gépjárművel találkoztunk, veszélyes ez az út ma már a gyalogosan haladóknak. A sofőrök közül, talán ha két ember arcán láttam a bosszúságot, hogy most nekik lassítani kellett a zarándokok miatt.

Ez nagyon jó arány, úgy gondolom. Főleg a másik esettel összevetve.

Örülhetünk a hírnek, hogy András /Pici/ atya keresi a jó megoldást a besnyői zarándoklatot illetően, hogy ne három csoportba érkezzünk, három különböző időpontban a Szárítóhoz.
Nem lesz könnyű a változtatás. Főleg akkor nem ha mindenki a maga igazát tartja a legjobbnak.

Új időket élünk! A gyalogos zarándoklatokat illetően is. Nem tiszteteletlenség az elődök iránt, ha új, a mai helyzetnek megfelelő útvonalat talál, a lelki vezető.
Egy zarándok számára a külső körülmények, mint pl az, hogy melyik úton jut el a besnyői Szűzanya képéhez nem perdöntő, mert a zarándoklat számára az az út a fontos, amit a lélek bejár.