A bokréta egyik szép virága /harmadik rész/

Zarándok-lelkülettel mentünk Kárpátaljára. Nem az ismeretlent akartuk megismerni mint a turista, de azt sem mondhatjuk, hogy ismerjük ezt a vidéket.

Úgy mentünk mint szeretetre vágyó magyarok, akik testvéreiktől várják ezt a szeretetet és ezt viszonozni is tudják.

Úgy mentünk, mint akik a kegyelet virágait és koszorúját fogják elhelyezni Szolyván, ezen a Latorca-völgyi meghatározó településen. Járási székhely és az egykori gyűjtőtábor helyén az utókor emlékparkot létesített annak az ártatlan magyar és más nemzetiségű áldozatoknak akiknek nevét egy közel 50 méteres falon rögzítették, számuk pontosan 5557, de még mintegy háromezer, főleg ruszin nemzetiségű ember neve felvésésre vár. A meggyilkoltak karjai mint "kétágú csont-villa" nyúlnak az "égi sivatagba" -mint a költő írja.

És úgy mentünk, mint Rákóczi késői kopott unokái, akik a Latorca partján szeretnék elénekelni az Ő nótáját, bujdosásának emlékére és szeretnének elrebegni egy hálaimát.

Úgy mentünk, mint akik tudják, hogy a honfoglalás egyik útján mennek, magyarokhoz méltóan, felemelt fejjel, büszkén, szilárd elhatározással a szívükben.

Úgy mentünk, mint akik vígasztalást akarnak vinni, a balsorstól leginkább tépett nemzetrésznek akik ma is talán legjobban szenvedik a kitaszítottságot, a hátrányos megkülönböztetést
, akik stigmaként viselik a megbélyegzés sebeit.

És úgy jöttünk haza, mint erős fodalmat tevő hazajárók, hogy többé nem vétkezünk, hogy a régi fénynél fogjuk meggyújtani új szövétnekünket.

Programon kívül egy nagyon erős benyomás ért bennünket, amikor -szinte a véletlen közjátékaként- Ungvár felé menet hallottuk, hogy Szerednyén a görög katolikus templomban látható az egyik ikonon /képen/ a könnyező Szűzanya. Visszfelé jövet mi is tanúsíthatjuk, hogy a kép belső szemzugából induló csík mint egy parányi folyó az arcon végig fut. A templomhoz tartozó, ott szolgálatot teljesítő asszony elmondta, hogy a vegyészek analízise a könnynek megfelelő összetételt állapított meg. A könnyezés tehát valódi. Az egyházi eljárás elindult, mint ilyenkor lenni szokott, az egyház szava lesz a döntő.

Elmondhatjuk az útunkról, hogy id. és ifj. Molnár László nagyon jó ismertetést tartott, apa és fia, Bene községben laknak.
A "Takaros" panzió kényelmes volt Mezőgecsén, így együtt érezhettük a zarándoklat nemes és felemelő érzéseit a környezetét kutató turistával.

A Rákóczi Szövetség támogatását köszönjük.

Elhatározásunk szilárd, hogy jövőre is elmegyünk Kárpátaljára, mert a titok, akár az idő, akár a tér, végtelen, és mi a Végtelenség fiai vagyunk.