Molinók és plakátok

Az ember, ha autót vezet a közúton, jól teszi ha szelektáltan kémleli az utat, nem figyel az úttest fölé keresztbe húzott hirdetésekre, útszéli óriásplakátokra, hirdetőoszlopokra. Könnyen érheti baleset.

Fölteszi halkan a kérdést az egyik, éppen ilyen munkát végző dolgozó, szinte magának, de felém fordul: mi az a fesztivál. A másik -jólértesült- rávágja: hagyomány.

A fesztivál olyan alkalom, amikor a látottak ünnepi számba mennek. A fesztivál, ünnepi esemény. Ünnepi játék, vagy ünnepi előadás, esetleg ünnepi seregszemle.
Azt írja az egyik újság, hogy hazánk fesztokrácia. Azt akarja mondani, hogy a fesztiválok országa. Vagy talán azt, hogy túl sok van belőle. Miből van sok? Az ünnepségből, vagy a zajból, a hangoskodásból, vagy talán abból, hogy mindent fesztiválnak nevezünk. Azt is ami nem az.
Akár zene, akár zaj és ricsaj, akár színes magábafeledkezett forgatag, akár ez, akár az, nagyon jól illik a világ mai természetéhez. A világ mai természete az, hogy zajra épül. A hangoskodásra, a plakátokra, az eltúlzott információkra. A fesztiválokra. A világ ma, lőfegyverekre épül. Akarva-akaratlan.

Elmentünk kilencen gyalog Hatvanig, onnét vonattal Mátreverebélyig, innét pedig újra gyalog Szentkútig, a Mária-kegyhelyig. Éjszakára is ottmaradtunk. Vasárnap érkeztünk. "Évközi" vasárnap volt. Alig voltak a kegyhelyen. A hétfő még csendesebb volt. Gyönyörű augusztusi napok, estébe hajló délután és fénylő hajnal, üde reggel. A felújított szép liturgikus térben, a valamikori Lourdi-barlang előtti helyen csak mi voltunk. Mi, kilencen. M-né Marika, T András, K Julika, CS-né H Marika, K-né Ildi, L János, Boriska és Éva, valamint e sorok írója. Úgy-e ez kilenc. Nem kilenc, sokkal több. Annyival több, amennyit dobban a szív ha valakire gondolunk.
Egy ember megszólalt ebben a csendben közülünk: "De jó, hogy nincs itt senki". Mármint rajtunk kívül és azokon kívül akik a gondolatainkban voltak velünk.
Ott volt velünk az Úr, és egész háztartása, a mennyek országa, teljes létszámban. Többen voltunk mint akármelyik fesztiválon. És mégis csend volt körülöttünk. A Végtelen Csendje, a számolatlan idő teljessége az örökkévalóság üzenete.

Talán ha három nap múlva ismét útrakelünk. A Kárpátok aljának népe, a kis magyar sziget vár bennünket. Fesztivál lesz! Ünnep. A találkozás ünnepe, seregszemle a magyar csapat felett, örömujjongás és szó, szép, nemes magyar szó, zene és tánc is lesz, mert hát fesztiválra megyünk. Magyar-magyar találkozóra, vár Verecke és Ungvár, Csetfalva és Tiszaújlak, Nagyszőlős és a házigazda is bizonyára Isten-hozottal Mezőgecsén.