És a keresztényeket ki védi meg........

A háboru olyan esemény /volt/, hogy a szemben álló felek lőtték egymást. Ma nem így van, pontosabban szólva ma esetenként másként van.
Ma Európa /is/ harcban áll. Háborús övezet. Ez a harc az anyagi /természeti/ erőforrás megszerzésére irányul, a hatalom megszerzésére és megtartására irányul, a pénzhatalom, a gazdagsághatalom, az emberek feletti rendelkezés hatalmi mámora a legfőbb motiváló erő.

Az un "kisember", vagyis a hatalmi eszközök játékszereként kezelt ember kisemmizett és kiszolgáltatott.

Nincs vallásháború mert a vallás ha történelmi vallás, akkor nem a vérontásra hanem a lelkek megmentésére irányul.

Jákob atyánk közös őse az iszlámnak is, a kereszténynek is, a zsidónak is. Hogy hol és mikor és miért vált szét három ágra az atyai örökség, azt jól tudjuk, jól ismerjük.

Ki védi meg a keresztényeket? És a zsidókat? És a muzulmánokat?

Szóljunk most csak a keresztények megvédéséről.

A feltett kérdésre a válasz egyszerű, kézenfekvő. Megvédik a keresztények saját magukat. Ha megvédik. Ha igazán keresztények.

Hogy igazán keresztények-e, igaz keresztények vagyunk-e arra választ ad az alábbi két történet.

Az egyikben a két történet közül két ember beszélget. Egy harmadik hallotta a beszélgetést. "Nem értem ezt a pápát, csókolgatja a színesbőrű gyermek lábát! Ezek vágják el a torkunkat." Így beszélt a napi politikai bölcsességeken felnövő, magát modern, jólértesült emberként számontartott korunk politikai /száj/hőse.

A másik eset egy beszélgetős tv műsor, ahol a "filoszok" az agyak, oktatják a tv-t bámuló embereket, így engem is. Azt mondja a mindig fényes bőrdzsekiben feszítő raccsolóan beszélő, "kaszinós", hogy ő ugyan keresztény, katolikus, igaz, hogy inkább azt szokta mondani, a római katolikus helyett, hogy kaotikus, de nem érti ezt a pápát, mert nem ismeri az európai kultúrát /mint dél-amerikai/ így a "migráns" helyzetet sem tudja helyesen értelmezni.

Hogy két kaotikus emberrel állunk szemben, az azonnal látszik. Hogy a fejekben /fejükben/ mi van, azt csak sejtem, de, hogy a kereszténységről és a pápáról nagy káosz van benne, az biztos. Mindkettő fejében.

Kedves kaotikus megmondó emberek! Tudnotok kell, hogy a Szentatya, magától Jézustól eredően az Ő földi helytartója. Elsősorban. Hogy államfő is, az a vatikánállam létéből következik, de útját, zarándoklatait és tanításait a keresztény világ fejeként teszi meg. Államfőként nem nyilatkozik, de államfőnek kijáró tisztelet övezi a civil világban is.

Ez az egyik dolog. Vagyis Őszentsége az Ő szent-sége az evangélium tanításán alapszik, az evangélium hirdetése az ő küldetése és nem holmi politikai állásfoglalás a szerepe, még ha annak is látszik de a látszat mögött van a valóság, és a valóság a Krisztus-helytartóságon és az apostoli küldetésen nyugszik. Ha azt mondja a pápa -mert ezt mondta- idézem: Azt mondom minden migránsnak, emeljétek fel a fejeteket, az Úr veletek van, akkor nem tesz mást, mint Lukács evangelistát idézi, mert a tanításának alapja Isten szaván, az Evangéliumon nyugszik.

Mondom tehát minden "kaotikusnak" azt, amit Prohászka Ottokár mondott. Ő pedig azt mondta: "A dolgokat, ezt érezni kell, és akkor bennük vagyunk, és nem csak nézni, mert akkor kívül vagyunk." És tudjátok meg kedves kaotikus beszélő és nyilatkozó társaim, hogy a kívülről való szemlélődés esetében csak rendezni, és nem teremteni tudunk.

A Szentatya és a napi politikai gyakorlat irányítói közül a pápa belül van a dolgoknak, míg ti politikai vezetők kívül estek azon, ezért míg ti, csak rendezni tudjátok a helyzetet /vagy még azt sem/ de a pápa teremteni akar, egy Krisztusibb világot, ezért a legújabbkori népvándorlás esetében a fennálló helyzetet nem magyarázni vagy rendezni akarja hanem helyette egy új világot teremteni.

És ha már Téged, kedves kaotikus bőrdzsekis barátom oda ültetnek a kamerák elé, akkor inkább e teremtők oldalára állj, miként te is másik barátom ha megítélni akarod a Szentatya ezt vagy azt tenni szokott barátságát, akkor azt az isteni erőtértől mozgatott és vállalt szerepből ítéld meg.

Mindaddig, míg nem tudjuk helyesen gyakorolni keresztény hitünket, addig nagyon sérülékenyek leszünk. Egy sérült ember megvédeni magát bajosan tudja. Ellenben könnyű prédája minden külső támadásnak.

Ki védi tehát meg a keresztényeket? Hát maguk a kersztények ha kezükbe veszik legfőbb pallosukat, az emberi szeretet pallosát, Jézus Krisztus katonájaként jól értve és ismerve a helyzetet azt belülről alkotni és nem kivülről rendezni tudják.