Együvétartozás /egybetartozás/

A nemzeti összetartozás melletti tanúságtétel a 2010 évi 45-ös törvény.
Mi tartozik össze?
Ki tartozik össze?

A Magyar Királyság ezeréves területének megcsonkítása és a magyar nemzet megcsúfolásának dátuma: 1920 június 4-e.

A Történelmi Magyarország területe 325 ezer négyzetkilóméter volt. Ebből:
- Csehországhoz 63 ezer
- Ausztriához 4 ezer
- Szerbiához 63 ezer
- Romániához 102 ezer négyzetkilóméter került.

A Magas-Tátra vidékét Lengyelország kapta.
Fiumét, az egyetlen tengeri kikötőt Olaszországnak ítélték.

Magyarország elveszítette földművelésre alkalmas területének mintegy 61 %-át,
fakitermelésének 88 %-át,
arany, ezüst, réz és sóbányáinak 100 %-t,
vasérctermelésének 83 %-át,
acélgyárainak 60 %-át

De talán még ennél is fontosabb az ember, az az ember, aki az elcsatolt területeken él és az az ember aki e csonka hazában él.
Az elcsatolt területek embere nem szabad, az egyébként már zömében Uniós országokban mert nemzeti jogait nem, vagy korlátozottan élheti csupán. A nyelv használata, mely leginkább kifejezője a nemzeti hovatartozásnak csak korlátozott mértékben van jelen.
Az önrendelkezés, mint a demokrácia egyik fokmérője csak feloldva és diszkrimináltan jelenik meg a többségi nemzet politikájában.

A mi összetartozás érzésünk nem az emlékhelyeken elhelyezett koszorúk számával mérhető, még csak nem is a szalonképességben burkolódzó "jaj senkit meg ne sértsünk" kádárista óvatosságban,
hanem abban, hogy mennyire állunk ki pl a székelyek önrendelkezési törekvései mellett, abban mérhető, hogy meglátogatjuk-e a határon kívüli magyarokat, mint ahogyan meglátogatjuk gyengélkedő rokonunkat, ismerősünket. És adunk-e kenyeret az itthon lévőknek kő helyett vagy halat kígyó helyett és beengedjük-e szívünkbe az oda kéredzkedőket, ajtót nyitunk-e a hontalannak, fedél nélkülinek és szétvágjujk-e köpönyegünket, hogy a másik felével a rászorulót betartakrjuk?

Az összetartozás a mindennapok politikájában, cselekvéseiben és szándékaiban mérhető.
Ma, oly mértékben megosztottak vagyunk, hogy az nem csak a szóhasználatban fejeződik ki, de kifejeződik a megszólításban is, az elfogadottságban is, a kabátunk hajtókáján viselő pártbéli jelvények totem-szerü indítékaiban is így nagyon álságosnak és magamutogatónak tűnhet a megjelenésünk is az elhelyezendő koszorúk árnyékában.

De bennünket, magyarokat, magyarrá lett népeinket a remény és a bizalom mindig is cselekvővé tett.
Nem az fogja eldönteni -legfeljebb csak óvatos mértékkel mérve is kifejezni- mit teszünk a kirakatba egy-egy ünnepen, hanem az, hogy mit hordozunk a szívünkben, az értelmünkben és a cselekedeteinkben, hogy ez a nemzet, a magyar nemzet együvé tartozzon, felvirágozzon, méltó legyen ősei kitartásához és hitéhez.