Körtőskalács a Király-hágón

Ha van prológus, akkor van epilógus is. A prológust, a kezdést megírtám a zarándokút előtt, most úgy gondolom -így illik- meg kell írni a befejezést is.

Kényszerlemondások miatt most negyvenen mentünk Csíksomlyóra. A távolmaradottak mind rendes emberek közbejött okok miatt nem jöhettek velünk.

Bizonyára sokan látták Dányban is a pünkösdi búcsúról való közvetítést és a dányi tábla köré tudták képzelni a búcsújárókat. Nem csak a negyvenet, de egy kisbusszal érkező tizenhat embert is és a személygépkocsival érkezőket is, így kb hatvan embert tőlünk, Dányból.

Meg kell említenem -örömmel- hogy fiatalok is mentek Dányból. Ez nagyon fontos tény. Velünk hárman, mégpedig a Tóth testvérek és Lovas Bálint is.
Szonja még csak most volt elsőáldozó, de már a harmadik alkalommal járt a csíksomlyói zarándokokkal és ugyanígy testvére is, Nándi, aki hatodik osztályos. Példamutató magatartású két gyerek, jólneveltek, intelligensek, barátságosak, jól tűrik a konfliktushalyzeteket, a fizikai terhelést ami egy ilyen hosszú útnak a törvényszerű velejárója.
Dicséret illeti a szülőket és különösen a nagyszülőket is, Zolit és Erzsit, hogy ezt az útat az unokákkal együtt vállalják.
Lovas Bálint a nagyapja Gódor Laló emlékét felidézve és iránta való szeretetből is jött velünk Mariskával, nagymamájával, a nagyszülők által sokszor megtett úton, sok-sok emlék felelevenítésére alkalmat adva.
Bálint média- és kommunikáció szakon végzett, készített fevételeket az eseményekről és összeállított már az úton is megmutatott videót amit talán sikerül a DK-án is átadni a hírportált rendszeresen figyelemmel kísérőknek.

Most csak négy napos búcsún vettünk részt, és ezt rövid időnek találták sokan, szóvá is tették, -jogosan. Ennek is nagyon örülök és a tanulságot levonva el kell mondani, hogy több időt kell szánni erre az útra, mert a kritika azt is megcsillantotta, hogy szeretik a zarándokok az erdélyi útat Pünkösdre, melyet más, különleges, csak itt szerezhető élményekkel lehet gazdagítani.
Szeretnénk, ha még több fiatal jönne. Szonja és Nándi példája bizonyítja, hogy a nagyszülők unokákkal is vállalhatják az útat, a zarándoklatot mégpedig úgy, hogy a lelki tartalmak se sérüljenek, sőt gazdagítást nyerjenek mert ebben a vallásos nevelésben részesülő gyermekek nem, hogy akadályoznának, de egyenesen stimulálnak, hozzá tesznek, gazdagítanak.
A következő év zarándok-programja készen áll, akár már most is közölhető lenne, mert időben meghosszabbodik, élményben gazdagodik.

Az élmény egy fontos jelenségre irányul. Ez a székelység jelensége. Jelene, múltja, kultúrája és jövője. Tudnunk kell, hogy testvérnépről van szó a székelyek jelenlétében és nem félre értelmezhető és félre magyarázott magyar kisebbség sorsáról beszélhetünk, hanem ennél minőségében is másról és többről, a székelymagyar identitásról és autonómiáról, melyet a helyén kezelt fogalmakkal elősegíthetünk magunk is.

Szeretném magam is erősíteni a szentmisét bemutató Bíró László püspök szavait, melyet előző nap a Kontumácon elmondott prédikációjában hallhattunk, a szentmise elején pedig megismételt, hogy történelmi szerepünk és feladatunk, hogy ne engedjük meg országunknak árvaházzá, szegényházzá való leminősítését, lecsúszását, hanem Istenben bízva az egész nemzet felemelkedésén munkálkodjunk. A munka nem elméleti. Nagyon is gyakorlati. Ne legyen árvaházzá, szegényházzá sem a család, sem a település, sem az ország, sem a nemzet. Ez így épül fel: Erős család melyet nem hagyunk árván. Erős település melyben nincs segítség nélkül a támogatásra szoroló.Erős ország melyben nincs kitaszított és az út szélén hagyott. Bármilyen a bőrének színe.
Azt hiszem, a szószátyárságnak vége! Azt hiszem, hogy az öncélú propagandának vége! Azt hiszem, hogy a másikra való mutogatásnak vége!
A munkának pedig itt van az ideje!

Ha nem látjuk ezt be, nem teszünk személy szerint is ezért, akkor felelegessé válik a Csíksomlyói út is, a Besnyői út is, a templomba vezető út is.

Az Isten segítsen bennünket!

Erőt ehhez Szűzmária közbenjárását kérve utaztunk Somlyóra.
És mert így értelmezzük útunkat jólesett a kürtőskalács is. Édes-fahéjos íze sokáig a szánkba marad! De tudjuk, keserűvé válhat ez is. Keserűvé, ha árvaházakat, szegényházakat építünk.