Civil és polgár

Így szól egy latin mondás: Nomen est omen. Arra az esetre mondják ezt, amikor valaki /valami/ nevében viseli foglalkozását, szakmáját, rá legjellemzőbben vonatkozó tulajdonságát. Pédául szolgáljon: Kovács János kovács mester.

Sebestyén nevét viseli a mi népfőiskolának nevezett civil csoportunk és tudjuk, hogy bennünket ez a név kötelez.
Sebestyén lineája /Sebestény tábla mondták a TSZ-időkben/ Szentkirály településrésszel szemben, kissé Dány felé történelmi fogalom a dányiaknak. A története ismert. Benne kis akácfa csoport körbefog egy márványtáblát, /Erős Pisti csiszolta meg szépen, Néhai "Tóth-Máté Sándor bácsi", azaz Sebestyén Sándor bácsi körülkerítette, Kiss András ismertetőt helyezett az egyik fára és az út mellett jelzőtáblát is elhelyezett annak, aki fel akarja keresni ennek a dányi hősnek az emlékhelyét.
A márványtáblán olvasható: A polgári erény emlékének.

Polgári társadalom nem lehet polgárok nélkül! Ez fából vaskarika.
Ki vajon a polgár? Sebestyén az volt. Polgár. Polgárrá lett néhányszáz év múlva.
Mi vajon, polgárok vagyunk-e a szó emberi tartást, státuszt viselő értelmében?

Úgy mondják a politológusok, hogy a polgárnak, mint státuszt viselő embernek /státusz: elismertség,magabiztos független állapot/ bizonyos normáknak meg kell felelnie. Ezeket normatív jellemzőknek nevezünk. Mindenekelőtt autonóm, független ember a polgár. Az autonomitást anyagi biztonsága és gondolati szabadsága teszi lehetővé. Ha valaki anyagilag leromlott, mindnnapi kenyere nem biztonságos, kétségek gyötrik a holnapot illetően, elbizonytalanodott jövőjének kilátásaiban, akkor bezárult az út előtte, hogy polgár legyen a fenti értelmezésben. Ha gondolatainak /szokásainak/ betegesen rabja, függési állapotba kerül, ami szintén ellene van a polgárosodásának.
Polgár tehát az, aki gondolataiban, cselekvéseiben, anyagi biztonságában meg nem rendül, megáll a maga lábán, gondolatai frissek, előremutatóak, értelemmel megtöltöttek, nem befolyásolható és nyitott mások véleménye iránt, vagyis befogadó, eszmét, embert tisztelő, egyéni és közösségi érdekei harmonikusak, összeillőek.
Normatív polgári erény a bizalom is. Ez egyrészt egészséges önbizalmat jelent, magabízó de nem öntelt. A bizalom a másik ember irányában is megjelenik és ez tisztelettel párosul. A bizalommal telt ember egyben optimista is, de vakhit és vakbuzgóság, nem bénítja.
Polgári erény a munka szeretete és tisztelete, legyen az fizikai vagy szellemi munka. A munkában látja jövedelmének forrását, nem kicsinyes, nem megvásárolható és jellemes.

Sebestyén, egykor életével fizetett, hogy polgár lehessen.Az életáldozat is polgári erény. Egyáltalán, az áldozat, és nem csak a véráldozat, hanem a valamiért, valakiért tett felajánlás és lemondás is polgári erény. Az áldozat szótöve az áld ige. Megáldani valakit azt jelenti, hogy életreszóló küldetést adni neki.

A polgár tiszteli embertársát és tiszteletet követel magának is. Ha az ember odaadja javait /képességét, tudását, értékeit stb/ a közösségnek, falunak, joggal várja el, hogy a közössége, környezete, faluja neki megfelelő életteret biztosítson. Anyagi, megélhetési és kulturális életteret. Az egyén felajánlása /áldozata/ az ő szuverén döntésén alapul. A közösség vele szemben kötelezett az elismerésre. A közösség, a falu, az önkormányzat elismerése és gesztusa az egyénnel szemben kötelezettség, míg az egyént legfeljebb erkölcsi kötelezettség köti. Jó ha a kettő egybeesik.
Sebestyén olyan történelmi korban élt, amikor az életáldozat véráldozat formájában nyilvánult meg. Életáldozat ma is van, ez is polgári erény, de nem mártiromság formájában, hanem az önzetlen szolgálat formájában jelenik meg.
Ha Sebestyént az utókor a hősnek kijáró tisztelet rangjára emelte a ma embere is igényt tarthat önzetlen szolgálatának, polgári erényeinek gyakorlása jutalmául a környezetének elismertségére. A környezet /a falu/ legtöbbet úgy tehet lakosának, falustársának elismerésére, sőt tiszteletben tartására, ha segíti polgárrá válását. Ez a jövő alfája és omegája. Erre lehet programot írni, közösségi programot, önkormányzati programot. A mi közösségünk ezzel próbálkozik.

És ennek a résznek lezárásaként szóljunk néhány szót a "civilség" védelmében és összefüggésében.

Egyetlen civil szervezet sem gondolhatja, hogy domináns, vagy primátusi szerepet foglalhat el a társadalmi hierarchiában.
Ugyanakkor egyetlen regnáló hatalom sem gondolhatja, hogy ő az egyedüli letéteményese a társadalmi folyamatok irányításának, az események alakulásának.
Kicsinyességre vall, ha valaki úgy gondolja, hogy nincs mozgástere az egyénnek, a csoportnak, akár intézményes kereteken belül teszi dolgát, akár lazább formában.
Nem gondolja helyesen az aki elítéli a másként gondolkodó, de progresszív irányba mutató folyamatokat, kezdeményezéseket.

A civil, akkor "civil" ha a társadalom élő lelkiismerete tud lenni, egyben indikátora is a folyamatoknak és célorientáltság jellemzi kitűzött feladataiban.
Nincs társadalmi harmónia ha akár csak kismértékben is kirekesztettség lesz úrrá rajtunk a civil szervezetek megitélésében, vagy előítélet másokkal szemben.
A civil ember, akár mint egyén vagy szervezethez tartozó, de mindenek előtt polgárrá lett, polgári erények birtokosa arra képes, hogy olyan építője legyen környezetének, helyi társadalmának, amire -természeténél fogva- semmiféle institútum nem képes. Nem kérdés tehát, legyenek civilek /polgárok/ vagy ne.

lőremutatóak, értelemmel megtöltöttek