Egy-két gondolat az ünnepekről

Ünneptől - ünnepig

Most, hogy helyhez, /szobához/ kötött állapotban vagyok, többször esem bűnbe, ami azt jelenti, hogy többször kapcsolom be a televíziót mint kellene, mint rendes időben azelőtt.
Március 15-ét kimondottan vártam. Csalódnom kellett, ami olyan gyakran megesik mostanában ha az embernek /el/várásai vannak, ünneppel-történelemmel kapcsolatban.
Március 15-én nincs már Petőfi, Vasvári, Táncsics.Legfeljebb mutatóban. A kokárda is változó, lehet kockás vagy égszínkék. Mit nekünk történelem, mit nekünk nemzeti szimbólum. /Hát nekünk aztán ne mondják meg! Sem Petőfi, sem Kossuth és se senki./ Az ünnep tartalma is változó. Nem kellene ennek így lenni. Mit tehetünk? -mondja az ember rezignáltan, mindenre rátelepszik az aktuál-politika. A szimbólumokra is és a mondanivalóra is.

Azt a hírt viszont örömmel olvastam, hogy a nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan kitűntették Gulyásné D L-t.Az örömöm azért volt, mert Lívia dányi lakos. Munkájának elismeréseként tűntették ki. Ezt a munkaadója erősítette meg. Ez jól van így, -gondoltam, és megenyhült ítéletem a kitűntetésekkel szembeni /általános/ kételkedést illetően. Gratuláltam is neki, a Dányi Krónika, Helyi Hírek rovatában, ahol a kitűntetés híre megjelent, mégpedig a népfőiskolai csoportunk nevében, hogy az elismerésnek nagyobb súlyt adjak.
Dóczi Lívia nem csak jó szakember, hanem segítőkész, önzetlen ember is. Nem tudom, tudja-e de ezzel a magatartással népfőiskolás lelkületet bizonyít. Jó polgár, jó hazafi. Sőt! Krisztusibb ember is, -hogy az egykori katolikus népfőiskola egyik jelszavát alkalmazzam rá.

Az ember, úgy gondolom, örökösen szomjazó állapotban él. Úgy, ahogyan Ady mondja: Pogány rímek és muzsikák között, Szomjazok valami örököt. Szomjunkat a lármás világ hazudozó össze-visszasága, ez az újkori társadalmi entrópia nem oltja.
A mi örömünket csak a remény oltja. A feltámadás reménysége mely Jézus Krisztus halálból való feltámadásával bizonyítást nyert, mint ahogyan bizonyítást nyert születése is, Mikeás próféciája szerint és élete az Evangéliumok szerint. Ezek még a kételkedő embernek is cáfolhatatlan bizonyítékok. Nekünk pedig hitünk alapjait képezi, ahogyan ezt Pál mondja.
Két ünnep: Március idusa és Husvét.
Hisszük a test feltámadását és reménykedünk nemzeti feltámadásunkban is.

A fenti Ady idézet, a költő, Pap vagyok én című verséből való. Ennek a versnek utolsó szakasza így kezdődik: "Álmom az Ige, az Üdv, az Út"

Áldott szép Husvétot hozzon ez a mi legnagyobb ünnepünk mindazoknak, akik pogány rímek és muzsikák között is meghallják bajba került embertársaik hívó szavát, melyben a keresztet hordozó Jézus szól hozzánk. Legyen ez az ember akár közel hozzánk, vagy távol tőlünk.
Legyen szép husvétja azoknak, akiket megérint az igazság és a szépség, a sötétségből való szabadulás után.

A mi népfőiskolás -lelki- programunk husvét ünnepére az elesettek, megnyomorítottak, kitaszítottak, menekülésre kényzerítettek iránt való szolidaritásban és velük való lelki azonosulásban fejeződik ki.

Tudjuk, hogy Husvét öröme elűzi a fogyasztói társadalom egyénközpontú szomorúságát, kapzsi szívek felszínes, beteges törekvéseit.

2016 husvétjának vigiliáján énekeljük tiszta szívvel az öröméneket /exsultet/ az angyalok kórusával együtt: "örvendjen a föld, hogy ekkora fény sugárzik rája".

Áldott szép és boldog Husvéti ünnepeket kíván a falunk minden lakosának a Sebestyén Sebestyén helyi népfőiskola.