Közélet - közösségi élet /első rész/

Ön-igazgatás, ön-gondoskodás, ön-kormányzás

A címben foglalt tartalom az ember társadalmi cselekményének, cselekvéseinek és egész életének kiteljesedését, teljesebbé tételét szolgálhatja akkor ha helyesen értelmezzük. Ez is /lehet/ a vidéki élet olyan sajátossága, amelyik speciálisan csak itt, falun található meg.
Társadalmi bajaink, rosszkedvünk oka az is lehet, hogy az ember kiszolgáltatottnak, a körülötte folyó élet sodrából kiszorítottnak érzi magát. Ez tehetetlenség érzést, fölöslegesség tudatot, pesszimizmust eredményezhet, melynek egyik "virágzó" ága az írígység. Bénító egy helyzet annyi bizonyos! Ilyenkor jön a bűnbakkeresés, a stigmatizáció, amikor megbélyegzünk eseteket, dolgokat, személyeket és folyamatokat. Az ember végső soron kívül kerü a társadalom, a helyi társadalom történésein, ha nincs kapaszkodója, fogódzója,Istene és embere, családja vagy barátja akkor szélsőséges elhatározásra is juthat. De legkevesebb, hogy beteggé válik. Elsősorban lelkileg majd testileg is.

Nézzünk meg egy speciális esetet mely nem idegen /mint fogalom/ a magyar ember számára. Sőt annyira nem idegen, hogy tartalmi jegyeit már nem is tudjuk. Automatikusan lejáratódott, de legalábbis csökkent társadalmi értékké vált.
Nézzük meg a magyar önkormányzatiságot, ha vázlatosan is.

A magyar önkormányzatiság, önkormányzati rendszer egyre szűkebb folyosóba kerül. Rosszul is érezheti magát, mert az un. rendszerváltáskor 1990-ben jelentős szerepet szántak neki és több lehetőséget is biztosítottak, hogy így a magyar társadalom, a magyar politikai közélet egyik jelentős hatalmi ága lehessen. De ez nem következett be, sőt egyre kiszorítottabb helyzetbe kerül.
Egyvalami mindig hiánycikk volt a magyar önkormányzatiságban. Ez pedig az abban való részvétel. A részvétel /participáció/ az aktivitás a helyi társadalom alakításában. Legalábbis olyan mértékű aktivitás és részvétel, mint amennyire feltétlenül szükség lenne.

Milyen hagyományokra támaszkodhat a magyar önkormányzati rendszer?
A két világháború közötti időben -így jellemzi Magyary Zoltán, a magyar közigazgatás egyik volt valaha legismertebb és legkiválóbb alakja- "papiros" önkormányzat. Ezt azért mondta, mert még azokat a lehetőségeket sem használták ki, amire a törvény felhatalmazta a településeket, a falvakat. A képviselő-testület akkor úgy állt össze, hogy tagjait fele részben a településen legtöbb adót fizetők adták /speciális esetben ezek felhatalmazottai, kiskorúak gyámjai, gondnokság alatt állók képviselői/, fele részben azok akiket a választóközönség átlal megválasztottak. Ezen kívül tagok voltak az állásuknál fogva szavazati joggal bíró előljárósági tagok.

A második világháború után megalakultak a tanácsok. A tanács a választópolgárok álal megválaztott tagokból állt. Megválasztották maguk közül a tanácselnököt és a Végehajtó Bizottságot. A VB kettős alárendeltségű szerv volt, mert felette a Megyei Tanács VB-a is diszponált.
1985-től vált lehetővé a kettős jelölés, mert addig csak a Hazafias Népfont jelölhette a tanácstagot.

Az önkormányzatiság legfejlettebb megnyilvánulása az, amikor a lakosok közvetlenül mondhatnak véleményt a népszavazás intézményének keretén belül. Ez Svájcban ma is nagyon gyakori jelenség.
Az önkormányzatiság ebből a közvetlen hatalomgyakorlási formából fejlődött /vissza/ a mai formájára, hogy körülményessé és gyakran botrányossá válik még a kezdeményezés is arra vonatkozóan, hogy írjanak ki népszavazást súlyánál fontos kérdésekben.

Ősi példák is vannak az önkormányzatiságot illetően. Ilyen a görög agóra /piac-tér/ ahol az emberek beleszólási jogukat gyakorolhatták a helyi ügyekben és ilyen a skandináv példa is, a Svédországban talált minta , amikor a téren egy követ körülvéve vitatták meg a helyi dolgokat és hoztak döntéseket./Tingsted/